Egy intellektuális szumóbajnok kultuszan

Bokros Lajost Orbán Viktor kihívójának kiáltották ki, amint megválasztották az MDF miniszterelnök-jelöltjévé. Bokros pedig nyilvános vitára hívta ki Vona Gábort, majd Orbán Viktort, akik mindeddig nem éltek az őket ért megtiszteltetéssel. Kerék-Bárczy Szabolcs, az MDF szóvivője ezt azzal magyarázta, hogy „nekik a kampány mesemondó verseny, és ebben zavarja őket az igazat kimondó MDF”.
Az igazat mondók szóvivője azonban nem árulta el, hogy Bokros először is miért nem Mesterházy Attilával akar párbajozni, hiszen mégiscsak ő lenne a 2002 óta hatalmon lévő kormánypárt vezére és miniszterelnök-jelöltje, aki ebben a minőségben érdemes arra, hogy kihívás tárgyát képezze. Egyébként is Mesterházy volt az, aki a svéd modell kapcsán Orbán–Bokros-csomagról beszélt, ezért itt az ideje, hogy Bokros tanár úr helyre tegye a kis Mesterházyt, és elmagyarázza a választójoggal rendelkező nebulóknak, hogy ő, Bokros, nem akarja a nyugdíjasok katasztrófáját és éhhalálát.
Ebből is látszik, hogy nem sok értelme van annak, hogy egyáltalán vitát rendezzenek, mert jele sincs annak, hogy a viták kellőképpen értelmesek lesznek. Mi értelme lenne annak, hogy a kormánypárt jelöltje az Orbán–Bokros-csomag kitalációjáról értekezne? Milyen tanácsokkal láthatja el Mesterházy Attilát Nyakó István?
Az a Nyakó, aki képes egészen paranormális dimenziókban láttatni az MSZP vagyonadóval kapcsolatos aktuális álláspontját: „Mind az Alkotmánybíróság, mind az MSZP keresztülhúzta Orbán Viktor számítását (sic!), amikor bejelentettük, hogy ha rajtunk múlik, nem lesz ingatlanadó Magyarországon. Legyen nagyon világos: mi nemet mondunk az ingatlanadóra. Sem ebben a ciklusban, sem a következőben nem vezetjük be. A Fidesz és adóügyi szövetségese, a Jobbik viszont egyetértenek az ingatlanadó bevezethetőségében, és már a technikai részletekről is beszélnek. Mi nem akarunk ingatlanadót, ők igen. Ilyen egyszerű.” Ezek után képzeljük el, hogy Mesterházy Attila, a Gyurcsány-epigon, belenéz a kamerába, és a legnagyobb lelki nyugalommal kifejti, hogy a Fidesz már megint elvesz, mert vagyonadót vezet be, de ő és pártja ezt nem engedi, mert az MSZP mindig csak ad, vagy visszaadja azt, amit a Fidesz elvesz…
Ez a paranormális kommunikáció az „igazat mondó” MDF-ben is dívik.
Debreczeni József közleményt adott ki a következő címmel: Pár megjegyzés a Magyar Nemzet MDF–MSZP-együttműködés című cikkéhez. Arról ír, hogy a Magyar Nemzet MDF–MSZP-együttműködés című cikkének már a címe is durva manipuláció. A kifogásolt cikkben a lap arról tudósított, hogy egy rendezvényen arra a kérdésre, hogy a fórum kész-e visszalépni az MSZP javára, Debreczeni József azt válaszolta, hogy választások második fordulójában „minden olyan körzetben meg kell próbálni az együttműködést, ahol ennek értelme van”. A kérdésben a visszalépés, míg a válaszban és a tudósítás címében az együttműködés szó szerepel. Mi ebben a durva manipuláció? „Eszemben sem volt azt mondani, hogy visszalépek vagy visszalépnék” – mondja Debreczeni, hogy bizonyítsa a manipulációt. Az hagyján, hogy a Magyar Nemzet munkatársa nem a visszalépés szándékáról tudósított, hanem az Index internetes portál volt az, ahol arról olvashat Debreczeni József, hogy ő „felvetette, hogy a választások második fordulója előtt minden olyan körzetet meg kell vizsgálni, ahol az MDF jelöltjeinek érdemes lenne visszalépniük a szocialisták javára”.
Ki mond igazat? Az Index vagy Debreczeni? Miből állna az együttműködés, ha nem azonos a viszszalépéssel? És ha az együttműködés nem azonos a visszalépéssel, akkor az MDF-elnökség miért sietett bejelenti az Index nyomán, hogy „nem szándékozik jelöltjeit egyetlen párt javára sem visszaléptetni”? Ezek a kérdések persze értelmüket vesztik, ha Debreczeni József közleményét Nyakó és az igazat mondók logikája szerint dekódoljuk: én, Debreczeni József, együttműködésről beszéltem, ezért durva manipuláció azt a látszatot kelteni a tudósítás címében, hogy én, Debreczeni József, együttműködésről beszéltem.
Az igazat mondók pártjában mások is hadilábon állnak az igazmondással. Bokros Lajos egy elemzésében arról írt, hogy „az Orbán-, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok egymásra lelkesen licitálva bővítették a populizmus eszköztárát, amelynek alkalmazása nyomán egyre hatalmasabbra duzzadt, egyszersmind egyre kevéssé működőképes, pazarló, élősdi állam alakult ki”. Ha így van, az állam baloldali elfajzásáról Bokrosnak Medgyessy és Gyurcsány politikai örökösével, Mesterházy Attilával kellene nyilvánosan vitatkoznia. Az Orbán-kormány dolgairól azonban szívesen vennék egy szintén nyilvános Bokros–Dávid vitát, mert Dávid Ibolya ott volt Orbán kormányában, és ő volt a Fidesszel együtt kormányzó és kampányoló MDF elnöke.
Dávid Ibolya még jóval a 2002-es választás után is kiállt az Orbán-kormány gazdaság- és szociálpolitikája mellett. Dávidnak ezért vagy nyilvánosan meg kell védenie saját volt kormányának igazságát Bokrossal szemben, vagy nyilvánosan hamut kell szórnia a fejére Bokros tanár úr jelenlétében, és elismernie saját személyes felelősségét. Az igazság elfedésére az igazat mondók Bokros kedvéért az MSZP szája íze szerint írták át a történelmet az MDF választási programjában. Abban az áll, hogy „már 2001-ben megindult, majd a 2002-es választási évben kiteljesedett a nyakló nélküli költségvetési költekezés jövőfelélő, felelőtlen politikája”. „A lakáscélú hitelek kamatainak rendkívül nagyvonalú, egyáltalán nem csak a rászorultak terheinek könnyítését célzó támogatása, a köztisztviselői bérek 50 százalékos emelése, beruházási adományok széles körben való osztogatása megtérülési követelmények nélkül (Széchenyi-terv).” No igen, de mi mond erre Dávid Ibolya, az Orbán-kormány volt tagja? Semmit. Az igazak álmát alussza. Azt viszont még az MDF honlapjáról is tudni lehet, hogy mit mondott.
2003 áprilisában például azt, hogy „a demokrata fórum szerint kiemelt fontosságú, hogy a kormány a vállalkozások támogatását rövid időn belül legalább a Széchenyi-terv színvonalára emelje”. Egy évvel korábban a Népszabadságnak arról beszélt jó szívvel, hogy megszűnt a tandíj, kiemelte az otthonteremtéshez kapcsolódó jelentős hitelkamat-csökkentést, valamint a szociálislakás-építést, felidézte a minimálbér 40 majd 50 ezer forintra emelését és a nyugdíjak növelését. A kampányban az bizonygatta, hogy a gyes és a gyed alanyi jogúvá tétele, a nehéz helyzetben lévő gyermeket vállaló családok kiegészítő támogatásban részesítése, az otthonteremtő támogatások, a lakáshitelek kamatainak jelentős csökkenése és a gyermekek után igénybe vehető adókedvezmények nem lettek volna lehetségesek a gazdaság gyors ütemű fejlődése nélkül, amelynek motorja a Széchenyi-terv volt.
Az MDF 2002-es választási programját nem részletezem, mert az Bokros tanár úr mostani észjárása szerint nem lehetett más, csak szecska és csalamádé. Ennek ellenére az igazat mondók pártja ugyanúgy építi fel Bokros technokrata mítoszát, ahogy tették volt a szocialisták Medgyessyvel, Gyurcsánnyal és Bajnaival: ők gazdasági és pénzügyi szakemberek, nagy formátumú politikusok, akiknek poros nyomdokaiba sem léphet a gazdaságilag dilettáns Orbán Viktor. A Bokros-kultuszt ennek megfelelően látszik megtámogatni a baloldali értelmiség is. A Hírextra szerint Vona Gábor Bokros általi kihívása „egyenlő egy könnyű prédára való lecsapással”. Föld S. Péter meglátása szerint Bokros és Orbán „más súlycsoport”, „felelőtlenség lenne Orbánt beengedni abba a ringbe, ahol Bokros is kesztyűt húzott”: „már az első menet végén rászámolnának”. Lengyel László meg a rá jellemző technokrata éleslátással megállapította, hogy „Bokros péppé verné Orbánt”. Jó, jó, de mit tenne Mesterházy Attilával? Leütné, mint vak a poharat? Netán leverné, mint paraszt a mezsgyekarót? Ne találgassunk. Bokros tanár úrnak, az intellektuális szumóbajnoknak előbb-utóbb bizton megjön a bátorsága, és ki mer állni Mesterházyval szemben, hogy kiderüljön az igazat mondók igazsága.

A szerző politológus