Egyenes út a felnőttsikerig

Van igazság azokban a véleményekben, melyek szerint gyorsan el kell feledni a múlt vasárnap véget ért idei labdarúgó Afrikai Nemzetek Kupáját, egyrészt véres előzményei, másrészt erősen közepes színvonala miatt. Ám a togóiak elleni merénylet azóta is nagy hullámokat vet – nincs még egy földrész, ahol az ártatlan megtámadottakat visszalépésük miatt eltiltanák a következő két kontinensviadaltól –, ráadásul a tornának áttételesen akadnak magyar vonatkozásai is. Ezúttal nem a végső győzelmet eldöntő gól egyiptomi szerzőjéről, a honi bokszban jól csengő Gedo művésznéven játszó Mohamed Naguiról szólnánk, akit angolszász mintára sok helyütt Nagynak aposztrofáltak, hanem az ezüstérmes Ghánáról.
Itt ugyan nincs magyarszerű név, viszont egyértelműen párhuzamot lehet vonni a szeptemberi U20-as világbajnokságot megnyert (s az ottani elődöntőben ifjú honfitársainkat 3-2-re legyőzött) gárda, valamint a most másodikként zárt A válogatott között. Érdemes átböngészni a keretek névsorát: nyolc olyan fiatal futballistát találunk, aki bő négy hónappal ezelőtt szerepelt Sellas Tetteh vb-aranyérmes korosztályos csapatában, s most a felnőttek szerb szakvezetője, Milovan Rajevac is számított rá. Daniel Agyei, Samuel Inkoom, Jonathan Mensah, Emmanuel Agyemang-Badu, Opuku Agyemang, Andre Ayew, Ransford Osei és Dominic Adiyiah közül öten – Inkoom, A. Badu, Opuku, A. Ayew és Adiyiah – lehetőséget kaptak a vasárnapi fináléban is.
Első látásra hatásvadásznak tűnik a hasonlat, de ez pont olyan, mintha Egervári Sándor vb-bronzérmes U20-as legényei közül nyolcat azonnal beválogatna Erwin Koeman szövetségi kapitány, s mondjuk Gulácsi, Szabó János, Koman, Balajti, valamint Németh Krisztián pár hónap múlva vesztes Eb-döntőt játszana. Milyen Eb, milyen döntő? – kérdezhetnénk, hiszen harmincnyolc éve kívülről nézzük a saját kontinensviadalunkat, a következőt két és fél év múlva rendezik, a selejtezők csak ősszel kezdődnek, Koeman pedig egyelőre senkit sem tartott érdemesnek felnőttválogatott-mezre az U20-asok közül. Ha tavasszal az oroszok, a németek és a hollandok elleni felkészülési találkozókon is hanyagolja a fiatalokat, az nagyjából annyira lesz érthető a szakvezető részéről, mint a svédek és a portugálok elleni ultradeffenzív vb-selejtezős taktika…
Visszatérve a ghánaiakra, ők hagyományosan jól szerepelnek a korosztályos világversenyeken. A tavalyi U20-as mellett kétszer (1991, ’95) nyertek U17-es vb-t, 1993 és 2007 között további négy alkalommal jutottak döntőbe, még háromszor elődöntőbe, 1992-ben olimpiai bronzérmet szereztek. Az Afrika-kupán négyszer (1963, ’65, ’78, ’82) diadalmaskodtak, de jóval a fiatalok villogása előtt, tehát az 1992-es második hely mellett csak a mostani hasonló eredményről mondhatjuk el azt, hogy rövid egyenes út vezetett az utánpótlástól a felnőttsikerig. S azért ez még nem a világszint, hiszen a „Fekete Csillagok” eddig csak egyetlen, a legutóbbi vb-re tudták kvalifikálni magukat, ahol a nyolcaddöntőben buktak el. Idén a német, szerb, ausztrál csoportellenfelek mellett a továbbjutás sem lesz egyszerű. Kérdés, ebben a küzdelemben hány utánpótlás-világbajnok vesz majd részt.