Linda és Nóra

A sötétszőke, törékeny fiatal nő lassú mozdulattal hátrahajtja fejét. Szempilláit leereszti, elefántcsontszínben játszó nyakán a bőr kissé megfeszül, szájával dús szemű, érett szőlőfürtöt csókol. Az elmosódó kontúrok lassú átmenettel olvadnak a sötét tónusú háttérbe. A kép sejtelmes homályossága mögött azonban új, szabályszerű vonalakat és pontokat kiadó élességet figyelhet meg a szemlélő.
Tóth György fotóművész 1993-as képét a gyakran nyers szexuális tartalmat érzékenységgel átszőtt művészettel megjelenítő amerikai képzőművész, Andy Warhol Interview című folyóiratának állandó munkatársa, Robert Mapplethorpe emlékének ajánlja. Mapplethorpe alkotásai kétségtelenül mintát jelenthetnek, a meztelen női testet ugyanis nem műtárgyszépsége, hanem elsősorban erotikus kisugárzásában rejlő csodája felől közelíti meg az idén hatvanesztendős Tóth György fotóművész oeuvre-je is.
Életművét értő figyelemmel, pontos és finom alapossággal mutatja be P. Szabó Ernő művészettörténész, lapunk munkatársa közelmúltban napvilágot látott tanulmánykötetében. A szerző a pályát vázolva a fotográfiába csaknem beleszülető, az eszmélés határán az első szavakkal a fixír, a hívó fogalmát is megismerő Tóth sok akadállyal, kitérővel nehezített indulásáról elmondja: a Práter utcai fotósszakmunkás-képzőbe nem vették fel, így sokáig betanított fényképészként dolgozott, többek között a szendrőládi cigány telepen. A hetvenes években a sajtó fedezte fel, 1999-ig a Magyar Televízió fényképésze volt, azóta művészetéből él. Elismertségét, keresettségét jól mutatja, hogy kivételes műgonddal, két éven át készült vintázs zselatinos ezüst nagyítását, a Már több mint 40 éve, hogy szeretem a Rolling Stonest címűt a 2008. májusi III. fotóaukción 350 ezer forintos kikiáltási áron hirdették meg eladásra.
A kontúrok esetlegessé tétele s ezzel új körvonalak születése alapvonása Tóth György alkotásainak, akár a tény: képeinek középpontjában a nő áll, nevezzék akár Lindának, Nórának vagy Annamáriának. A könyvborítón szereplő 1995-ös Emese című fotó, amely a bulvársajtó címoldalára is felkerült, szakmai körökben máig példa és hivatkozási alap. A látvány szoborszerű, sajátos szexualitást hordoz. P. Szabó szerint a művész esetében különösen érvényes, hogy maga a technika leírása csak töredékesen képes visszaadni az alkotói folyamatot. Tóth harminc másodperc alatt, hét vakuvillantással hétszer exponál egy negatívra, „de hogy hogyan válik dominánssá az egyik fáziskép és halványabbá, elmosódottabbá a másik, ugyanúgy titok marad, mint az, hogy honnan indul, milyen irányban folytatódik és hol ér véget […] a mozgásfolyamat”. A titkot firtatni talán felesleges, érdemesebb Tóth György képi világában elmerülni, amelyből bőséges válogatást ad a kötet fotómelléklete.
(P. Szabó Ernő: Tóth György. Hungart Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 1995 forint)