Nesze neked, humán erőforrás!

A lakosság száma 2002-től napjainkig közel kétszázezer fővel csökkent. A munkanélküliség ugyanebben az időszakban, 2002 és 2009 között megduplázódott, 5,4-ről 10,8 százalékra ugrott. A lakossági árindex ugyanekkor kétszeresére, a lakosság egészségügyi kiadásai 2,5-szeresére növekedtek. Az ezzel is összefüggésbe hozható mentális zavarok közel 10 százalékkal nőtt, az alkoholfogyasztás pedig 12 százalékkal. Mindeközben a hosszú idejű szociális ellátást intézményi szervezeti keretek között igénybe vevők száma alig, míg az otthoni, családi ápolásban részesülni kénytelenek száma majd kétszeresére változott.
Egyre több a pszichiátriai ellátásra szoruló beteg, miközben ezt az ellátási formát leépítjük, de dinamikusan növekszik a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők száma is. A végéről, a tények oldaláról, a gyógyszer-felhasználási adatok elemzése felől megközelítve a problémát figyelemre méltó adatokat találunk. A központi idegrendszer kórképeiben az ellátórendszer látóterébe kerülő betegek száma 2002 és 2009 között 21 százalékkal, a szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedők száma 78 százalékkal (!) növekedett. Csak az érdekesség okán, a gyógyszerbizniszre is figyelemmel, a forgalmi felfutások költségoldalait tekintve a gyógyszerkiadások a pszichiátriai készítményekre vonatkozóan a vizsgált időszakban duplájára, a szív- és érrendszeri készítmények 2,5-szeresére (!) emelkedtek.
A növekedő munkanélküliség, az emelkedő kiadások és az infláció, a csökkenő életszínvonal egyértelműen a társadalmi kiszolgáltatottság irányába mutat. Mindeközben az egészségügyi ellátás igénybevételi lehetőségei folyamatosan szűkülnek. Minden ellátási szinten csökken a technikai, szellemi és tárgyi kapacitás, az orvosdiagnosztika-fejlődés egyidejű robbanásával pedig jóval több megbetegedés válna gyógyíthatóvá. Különösen aggaszó ez a jelenség az országnak azokban a részeiben, ahol a legmagasabb a munkanélküliség, a legrosszabbak a halálozási mutatók és a legnagyobb igény mutatkozik a mentálhigiénés és a szociális ellátás különböző formáira. A háziorvos egy betegre fordított ideje kilenc év alatt háromnegyedére csökkent, ma 5,06 perc (!). Csökkent az orvos és beteg találkozások száma, de az egy lakosra jutó ápolási napok száma is. Annak okán, hogy a betegek ne menjenek az ellátás magasabb szintjeire (hiszen az jóval drágább), az alapellátást akarjuk erősíteni, de fogynak az orvosi körzetek, fogynak a kistérségi gyógyszertárak, a háziorvosi állomány 40 százaléka 60 év feletti.
A napi kormányzati intézkedések a tb-finanszírozás jelentős szűkítéséről még sokat rontottak az amúgy is kedvezőtlen helyzeten. A végzett orvosok 21, a végzett gyógyszerészek 42 százaléka készül az alapellátásban (háziorvos, közvetlen lakossági gyógyszerellátás) vállalt szerepkörre. A többi a jól fizető gyáriparban, más szakterületen, külföldön keres boldogulást. A járóbeteg-szakellátó intézmények száma az eltelt kilenc évben 445-ről 412-re, a kórházi ágyak száma 82663-ról 71652-re csökkent.
Nincsen betegség, amely az egészség tudatával eltöltött emberi életet olyan mértékben megrövidítené, mint a depresszió. Világunkban ma már a legtöbb ember szív- és érrendszeri betegségben hal meg, de az élők között sokak sorsát megkeserítik idegrendszeri vagy lelki zavarok. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint 2030-ban a depresszió képezi a világ legnagyobb egészségügyi terhét. A pszichés betegségek jelentős gazdasági terhet jelentenek valamennyi országnak. A munkaüggyel foglalkozó bizottság számításai szerint az EU-államokban a nemzeti összjövedelem 3-4 százaléka vész el ilyen egészségügyi gondok miatt. Egy nemzetközi vizsgálat azt találta, hogy az idegrendszeri zavarok az európai társadalomnak évente 300 milliárd euró kárt okoznak. Ebből a veszteségből mintegy 120 milliárd euró a depresszió következménye.
Az Európai Unióban emelkedik az átlagéletkor és csökken a halálozási arány. A magyar népesség fizikai állapotát az Egészségügyi Világszervezet 2003-as jelentése Botswana, Irak és Afganisztán szintjére sorolta – a helyzet azóta sokat romlott. A halálozások száma minden évben meghaladja az élve születésekét, a népesség rohamosan csökken. A KSH szerint tavaly közel két százalékkal született kevesebb gyerek, mint tavalyelőtt, ellenben másfél százalékot emelkedett a mortalitás.
Mindezek ellenére a romlás visszafordítható. Teret kell adni a hivatástudattal rendelkező értelmiségi szerepvállalásnak. A döntéshozatalnak kiemelten kell támogatni az egészségügyben dolgozó diplomások és szakdolgozók kezdeményezéseit, amely még (egyelőre) meglévő, komoly gazdasági erőforrást jelent és tőkeként felhasználható a negatív tendenciák megfordításában. Évek óta várjuk, de nem látjuk ennek jeleit sem. Most már várjuk a tavaszt, vágjuk a centit!

A szerző gyógyszerész, szakközgazdász