Olvasóinktól

Halász Zoltán (Debrecen): A Magyar Nemzet január 26-i számában közölt, Büntetés jár a regisztrációs jegy hiányáért című cikkhez fűzném a hozzászólásomat. A regisztrációs jegy bevezetésének következményei: új jegykiadórendszer kiépítése 1,6 milliárd forintért. Kellemetlenségek (rombolja a beteg emberek idegeit, súlyosbítja az állapotukat). Közlekedési káoszt okoz (a menetrend felborul), a kárérték felbecsülhetetlen. Mivel jár, ha csak regisztrációs jeggyel utazhat? A regisztrációs jegyet valahonnan (jegykiadó) be kell szerezni. 1. Ha a buszvetető adja: borul a menetrend. 2. Ha a jegykiadótól kell beszerezni: a beteg ember kérjen meg valakit és a kisgyerekes is. Hány darab regisztrációs jegyet szerezzen be? Nézzük meg az igény oldaláról: naponta háromszor kell busszal utaznia, egyik útszakaszon egy megállót, a másikon két megállót. Ez hat jegyet igényel. (Van ettől nagyobb jegyigény is!) Vonat esetében például Karcagról Debrecenbe, a klinikára kell felülvizsgálatra utazni. Újabb probléma a visszautazás, ugyanis az ember előre nem tudja, mikor szabadul a klinikáról, melyik vonattal fog tudni visszautazni. A vasúti pénztárban tumultus stb. stb. Térjünk vissza a regisztrációs jegy bevezetésének céljához. Lényegében utasszámlálást kell végezni. Ez nem új dolog. Eddig ezt számlálóbiztosok végezték – ingyen! –, erről az utas mit sem tudott. Meg volt kímélve a sok tortúrától, ami egy beteg számára végzetes lehet. Ráadásul megtakarítottak 1,6 milliárd forintot, amit inkább az egészségügyre kellene költeni, és ne a jegyautomaták gyártója tegye zsebre ezt a pénzt! Az utasok idegállapotában okozott kár felmérhetetlen. Remélem, hogy egy értelmes célt – a regisztrációt – sikerül értelmes megoldással elvégezni (az utasok megkímélésével).

Csépányi Bertalan (Páty): A baloldali pártvezetők nyugdíjaskampányukkal megint beigazolták, hogy mennyire nem gyakorlatiasak, hogy mennyire nem értenek a vezetéshez. Az adófizetők pénzét megint elpocsékolják, illetve pártsajtójuk támogatására költik. Nyugdíjas vagyok, és véleményt mondok a tisztánlátás érdekében. Országunkban jelenleg két csoportba osztható nyugdíjas van. Egyikféle csoport, akiket munkájuk után nyugdíjaztak. Másikféle csoport, akiket a pártállamnak köszönhető munkakörük után nyugdíjaztak. Engem a Horn-kormány alatt, Bokros pénzügyminisztersége idején nyugdíjaztak. Miniszteri kiváló dolgozó minősítésű szakmai munkám után, amit három mérnöki diplomával, szakmérnökként végeztem, 42 év után, 62 évesen mentem nyugdíjba 20 690 forinttal. Jelenleg körülbelül ötvenezer forint nyugdíjam lenne, ha nem jött volna az Orbán-kormány, amely külön hencegés nélkül százszázalékos korrekcióval lehetővé tette, hogy most
102 690 forint nyugdíjam legyen. És nem voltam, most sem vagyok a Fidesznek tagja, és más pártoknak sem, és ide-oda kacsingatós független sem.

Dr. Fésüs László (e-mail): Akárhányszor olvasok a Svájci Gárdával kapcsolatos cikket, minden alkalommal remélem, hogy szó esik egy érdekes magyar vonatkozású eseményről. A Magyar Nemzet január 16-i számában Sitkei Levente tollából ismét cikket olvashattunk a Svájci Gárdáról, az általam hiányolt információt ez sem tartalmazta. Ez késztetett az alábbi sorok megírására. A magyar vonatkozású történet a következő: az első világháború kitörését követően a svájci állam az általános mozgósítás során, a pápa engedélyével ötven gárdistát hazarendelt. X. Pius pápa 1914. augusztusi halálát követően az összeülő konklávé zavartalan lebonyolítása érdekében a gárdát a Collegicum Germanicum et Hungaricum néhány hallgatójával erősítették meg. Így történt, hogy nagybátyám,
dr. Felber Gyula 14 társával együtt, ha csak rövid időre is, tagja lett a Svájci Gárdának. Nem tudom, hogy a 15 fő közül hány volt magyar, feltételezem, hogy nem nagybátyám volt az egyetlen. Nagybátyám az 1909. évi érettségit követően került Rómába, a Szent Gergely Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1915-ben a hittudomány és bölcsészet doktorává avatták.

Czető Lászlóné (Budapest): Szökés című írásában azt kérdezi Seszták Ágnes, hogy ez a rendőrség mit vesz komolyan a gyorshajtáson kívül? Megmondom: parancsra a nemzeti érzelmű magyarok üldözését, megverését, szemkilövését. Erre volt és van apparátus és pénz, no meg példa is. Próbáljon meg valaki nemzeti színű zászlóval végigmenni az utcán, a kevés és rosszul fizetett rendőrgárdából kettő biztosan ott terem, de lehet, hogy több is. A létszám és a pénzhiány mellett panaszkodik a főrendőr még a sok munkára. Hogyne lenne sok a munka, ha a bűnöző megszökhet, és újra keresni kell, vagy ha beviszik a főkapun, de kiengedik a hátsón, lehetőséget adva bűnözői életének folytatására, majd újabb bűncselekmény elkövetése után lehet ismét nagy erőkkel hajszát indítani keresésére. Ha minden bűnöző a megérdemelt helyén lenne, mindjárt kevesebb lenne a rendőri munka. Ja, hogy nincs elég férőhely a börtönökben? Bővítsék a börtönöket, de nem konditeremmel; vagy munkát adni, hogy ne legyen ideje unalmában is bűnözni a legalább élni vágyó embernek.