Shirov, a tragikus hős

Roppant érdekesen és izgalmasan alakult az évad első sakkszuperversenye, a hagyományos Corus a hollandiai Wijk aan Zee-ben, végül is két fordulóban dőlt el, ki győzhet. Anand első nyert játszmájával megállította a vezető Kramnyikot, Carlsen pedig aranyat érő egész pontjával az élre került. Az utolsó fordulóban két döntetlen játszott főszerepet: Kramnyik kiábrándulván gyorsan remizett, Carlsen pedig olyan kockázatosan játszott világossal, hogy végül küzdenie kellett a döntetlenért. Kramnyikot megelőzte, de a Shirov–Dominguez parti háromesélyes volt, s a hatalmas időzavarban a két nagymester kiegyezett a fél-fél pontban. Mikor felocsúdtak, Shirov a fejéhez kapott: nyerve vagyok, avagy voltam – micsoda pech. Az egész sakkvilág elképed, ha látja, a lettből lett spanyol nagymester a lehető legvadabbul végigjátszotta a partit, de az ellenfél hibás lépésére nem vette észre, hogy a szerencse rámosolygott (volna) ezúttal.

Shirov (2723)–Dominguez (2712)
Wijk aan Zee, 13. forduló
Szicíliai védelem [B94]
1.e4 c5 2. Hf3 d6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 a6 6. Fg5 H bd7 7. Fc4 Vb6 8. Fb3 e6 9. Vd2 Fe7 10. 0-0-0 Hc5 11. f3 Vc7 12. Kb1 0-0 13. g4 b5 14. a3 Bb8 15. h4 Fd7 16. Fxf6 Fxf6 17. g5 Bd8 18. h5 a5 19. g6 Hxb3 20. Hxb3 fxg6 21. hxg6 h6 22. Ha5 Bxf3 23. e5 Fe8 24. exd6 Vxa5 25. Bxh6 gxh6 26. Vxh6 Ff6 27. d7 Fxc3 28. dxe8V + Bxe8 29. Vh1!! Be7 30. Vf3 Fg7?? döntetlen.
A nézők legnagyobb megütközésére! Tréfás mondás szerint a kibicek, azaz a kívülállók rendesen látják a nyerést, csak a játékosok nem látnak semmit… Itt azonban Dominguez tényleg döntetlent ajánlott, mert nyilván a nagy izgalmak közepette (időzavar is volt…) alig várta, hogy befejezze a versenyt. Shirov se figyelte a táblát, és kezet fogott. Végre vége ennek a furcsa viadalnak – fújt egy hatalmasat, hiszen Anand ellen egylépéses nyerést hagyott ki, örülni kell az osztott második helynek, rendicsek. Kész.
Igen ám, de nézzük csak meg a végállást (ha valóban Fg7-et húzta az ellenfél). Shirov 31.b4! „pancserlépéssel” nyerhetett volna, és utolérhette volna Carlsent, aki majdnem vesztett, amire Norvégia biztosan gyászba öltözött volna.
Hogy a fogadók mit szóltak hozzá?
Caissa, a sakkozás királynője, úgy látszik, tréfás kedvében volt, és úgy döntött, hogy mindenki nevessen a végén; s a 19 éves skandináv csodagyerek kacaghat igazán. A szerencse fia: ha igyekszik, még Talnál is hamarabb világbajnok lehet.
1895–96-ban az oroszok egy négyes versenyt hoztak össze (a cárnak is tetszett a dolog) Lasker, Steinitz, Pillsbury és Csigorin részvételével, hatfordulós világbajnoki verseny formájában. Talán abban is reménykedtek, hogy Csigorin hazai pályán beteljesíti az orosz sakkozók óhaját, és Steinitznek is visszavág a világbajnoki címért elvesztett két mérkőzéséért, Pillsburyt és Laskert pedig tartani tudja. Szentpétervárott aztán Csigorin kihívhatná Laskert a világbajnokságért, és az oroszok otthon ünnepelhetnék az új orosz sakkvilágbajnokot.
Európa ugyan nem óhajtja elkápráztatni a sakkvilágot, mint az Orosz Birodalom akkoriban, de egy Anand, Topalov, Gelfand, Carlsen szereposztású szuperverseny tetszene a skandinávoknak mostanában. Oslo, Koppenhága és Stockholm összefogással – ha Pétervárnak sikerült példát statuálni… Aljechin halála után, 1948-ban a világ legjobbjai a FIDE szervezésében – Botvinnik, Szmiszlov, Keres, Reshevsky és Euwe – megküzdhettek a koronázásért (Hága– Moszkva), végre is az oroszoknak sikerült meghódítaniuk a világelsőséget. Fél évszázadra megvalósult Tolsztoj álma, aki azt szerette volna, hogy orosz legyen a világ legjobbja.
Ha megvalósulna ez a verseny, az évszázad sakkszenzációja lehetne.