A haiti katasztrófa és az ehhez hasonló események emlékeztetnek rá, milyen törékeny is az élet. Ugyanakkor erőt is adnak. Rettenetes képeket láthattunk a televízióban: romba dőlt házakat, utcákon heverő testeket, étel, víz és menedék híján lévő embereket. Sőt, én ennél még jóval többet is láttam, amikor bejártam a katasztrófa sújtotta várost. De láttam valami mást is: az emberi lélek nagyságát. Az emberek, bár a legsúlyosabb csapásokat állták ki, mégis hihetetlen kitartást tanúsítottak.
Rövid ott-tartózkodásom alatt rengeteg átlagemberrel találkoztam. Egy csoport fiatal, akikkel az elnöki palota romjainál beszéltem, azt mondta, szeretnék, ha segítenék Haiti újjáépítésében. A pusztulás hatásain felülemelkedve máris abban reménykednek, hogy munkát kapnak, hogy lesz mit csinálniuk, hogy méltósággal teli életük lesz. Az utca túlsó oldalán egy olyan aszszonnyal találkoztam, aki kisgyermekével és alig valami élelemmel él egy parkban felvert sátorban. Ezernyi hozzá hasonló van még. Türelemmel viselik a kínokat, egymást úgy segítik, ahogy tudják. Azonban másokhoz hasonlóan ő is hisz benne, hogy hamarosan megjön a segítség. Én pedig megerősítettem: „Ne keseregjenek, azért jöttem, hogy segítsek.” Mire ő szintén arra kérte a nemzetközi közösséget, hogy segítsen Haiti újjáépítésében. Gyermekei, az eljövendő nemzedék számára.
Azok számára, akik mindent elvesztettek, a segítség nem jöhet elég korán. De úton van a segítség, és minden logisztikai probléma ellenére egyre nagyobb mennyiségben. A víztartalékok mennyisége egyre nagyobb, folyamatosan érkeznek a sátrak és időszakos menedékek. A súlyosan sérült kórházak – nemzetközi orvosi csapatok segítségével – ismét működni kezdtek. Közben az Élelmezési Világprogram az Egyesült Államok hadseregével karöltve élelmet oszt közel 200 ezer embernek. A szervezet abban bízik, hogy a következő hetekben több millió ember ellátására is képes lesz.
A katasztrófa súlyosságához mérten nemzetközi segélyek garmadája érkezik. Minden egyes nemzet, a világ minden nemzetközi segélyszervezete akcióba lendült Haiti érdekében. A mi feladatunk az, hogy irányítsuk a segítséget. Biztosítanunk kell, hogy a lehető leggyorsabban eljusson azokhoz, akik rászorulnak. Nem hagyhatjuk, hogy a létfontosságú ellátmányok haszontalanul heverjenek a raktárakban, sőt vesztegetnivaló időnk sincs. Ezért szoros és effektív együttműködésre van szükség. Az egyesült nemzetek vezetésével a nemzetközi közösség ennek kialakításán dolgozik.
Ez a munka az ENSZ és a nemzetközi segélyszervezetek keretein belül, valamint a legfontosabb érintettek részéről már az első napon megindult. Az Egyesült Államokkal, Európa számos országával és a latin-amerikai országokkal együttműködő ENSZ azon dolgozik, hogy megállapítsa, mik a legsúlyosabb humanitárius szükségletek, majd eljuttassa a segélyt oda, ahol arra szükség van. Ezeket az igényeket jól körülhatárolt csoportokba kell szervezni, hogy a különböző szervezetek erőfeszítései ne akadályozzák, hanem kiegészítsék egymást. Egy, az Egészségügyi Világszervezet által irányított egészségügyi csoport már most is 21 nemzetközi szervezet munkáját hangolja össze.
Természetesen most mindennél fontosabb, hogy sürgősen cselekedjünk, de – ahogy azt René Préval elnök kifejtette – a tervezést nem lehet túl korán elkezdeni. Bár az ország rettentően szegény, Haitin az utóbbi időben jelentős fejlődés ment végbe. Újonnan nyert stabilitásának köszönhetően a befektetők visszatértek. Nem elegendő tehát, ha az ország eredeti állapotát visszaállítjuk, és a sok apró csinosítgatásnak sincs helye. Nem, Haitit úgy kell a kormányzattal karöltve újra felépíteni, hogy a ma befektetett pénz és segélyek hosszú távon fejtsék ki hatásukat. Munkahelyeket kell teremteniük, és el kell érnünk, hogy Haiti ne a világ jótékony adományaitól függjön.
Ebben a tekintetben a haiti helyzet rámutat széles körű kötelezettségeinkre. Egy évtizeddel ezelőtt a nemzetközi közösség úgy kezdte az új évszázadot, hogy megfogadta: 2015-ig véget vet a mélyszegénységnek. Bár jelentős előrelépések történtek a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében, amelyek egyaránt célozták a globális szegénység kiváltó okait, illetve az anyák egészségességének és a fertőző betegségek megállítása oktatásának útjában álló akadályokat, a legkritikusabb kérdésben még mindig lemaradásban vagyunk. Egyszóval: még nagyon távol vagyunk attól, hogy a világ szegényeinek megígért szebb jövőt elhozzuk.
Miközben rohanunk, hogy segítsünk Haitin, gondolkozzunk el egy pillanatra e nagyobb összefüggésen is. Ezt jelenti a Port-au-Prince-i emberek nyílt és közvetlen üzenete. Munkát, méltóságot és szebb jövőt akarnak. A szegények, éljenek bárhol is e széles világon, mindenhol e hármat kívánják. Ha a szükség órájában Haiti segítségére sietünk, nekik is reménykeltő üzenetet küldünk.
A szerző az ENSZ főtitkára
origo.hu
Országgyűlés: megvannak az új alkotmánybírók, kilépünk a Nemzetközi Büntetőbíróságból
