Késve érkezik Lucfalvára a példaadó közhasznú alapítványt létrehozó Hegedüs Zsuzsa. Bár a szociológus asszony kocsijába még Pesten, röviddel az indulás előtt belerohant egy jármű, derűs arccal, fürge léptekkel hordja az iskola piciny ebédlőépületébe a csomagokat. Elmaradhatatlan angol szettere, Lady láthatóan örül a nógrádi kiruccanásnak.
Bent a gyerekek hatosával ülnek egy asztalnál. Az elöregedő szlovák nemzetiségű falucska diákjai – köztük a cigány és szlovák tanulók – örömmel fogadják a csomagosztókat. – Tonhalkonzervet is kaptatok, amitől nagyon okosak lesztek. Én is minden este ezt eszem, és állítólag nagyon jó eszem van! – nevetteti meg az alsós gyerekeket Hegedüs Zsuzsa. Az asztalszomszédok legizgatottabban mégis akkor néznek egymásra, amikor azt hallják tőle, sajt is van a szatyorban. Szemvillanásaikból az is kiolvasható, hogy máris várják a jövő hét csütörtököt, mert akkor ráadásképpen tartós tejet és csokis müzlit vihetnek haza.
A szociológus megígérteti a nebulókkal: az év végéig mindenki javít legalább egy jegyet valamelyik alaptantárgyból. Mindenki vállalja. Egy cigány kisfiúnak nemcsak a tekintete, de egész testtartása merő, áhítatos ígéret. Cserébe a fő élelmiszerosztó megígéri, egészen a nyári szünetig mindenki számíthat a heti egy csomagra.
Klagyivik Attiláné iskolaigazgató szerint habár vannak a kistérségben Lucfalvánál is rászorultabb helyzetű települések, sajnos bővében van a példáknak, hogy ebben a munkanélküliséggel sújtott kisközségben mennyire terjed a gyermekszegénység. A helyi iskola 115 tanulója közül 75-en ingyen étkeznek, kifejezetten alultápláltként 15 gyermeket tartanak számon. Nagy részük roma származású. – Nekik az iskolai ebéd a reggelit és a vacsorát is jelenti – sóhajt az igazgatónő.
Megesik, hogy a tanár inkább lemond a tízóraijáról, csak hogy az éhes gyerek összpontosítani tudjon az órán. Tavaly az egyik fejlesztőpedagógus egész évre átvállalta egy hetedikes tanuló ebédpénzét, látva az éhezését. Ugyanis a halmozottan hátrányos helyzetű hetedik-nyolcadikos felsősökre már nem érvényes az ingyenesség.
Jellemző a baloldali-liberális oktatási rendszerre: ha a 670 lakosú Lucfalva eredetileg magyar, nem pedig szlovák falu, a kistelepülési iskolák kényszerű bezárási hullámai bizonyosan maguk alá temetik a helyi intézményt. Mivel azonban itt nemzetiségi az oktatás, nem számít bűnnek az oktatási tárca szemében, hogy alacsonyak az osztálylétszámok. A nemzetiségi normatíva és az integrációs pedagógiai rendszer támogatása együttesen lehetővé teszi az érdemi pedagógiai munkát. Józan ésszel kissé visszásnak tűnik, hogy a sok esetben a magyar nyelvvel küszködő cigány gyerekeknek is heti négy órát kell szlovákul tanulniuk – már az első osztálytól kezdve –, hogy a helyi tanítás fennmaradhasson.
– Szoktatok főtt ételt enni otthon? – kérdezem a kicsiktől. Egyikük bizonygatja, hogy igen: tudniillik amikor az anyukája ünnepekkor kalácsot süt, azt ő még abban a pillanatban, forrón megeszi. Valaki közbeszól: ő mindig éhes, ezért hajnalonként belopakodik a konyhába, hogy elcsenjen valamit a hűtőből. – Nekem nem kell a konyhába menni, mert én ott alszom – toldja meg egy kislány, akinek hét testvére van.
Hegedüs Zsuzsa nagyon büszke arra, hogy a Minden Gyerek Lakjon Jól! program indulása után alig néhány nappal – csak egyszerű civilektől – több mint kétmillió forint érkezett az alapítvány OTP-számlájára. A szabolcsi Magosz-gazdák, akik a csomagok „almakomponenséért” felelnek, máris bejelentették: maguktól is fognak bizonyos óvodákba ingyenalmát szállítani.
– Ez még csak egy tűzoltó akció – magyarázza Hegedüs Zsuzsa. – A harminchárom leghátrányosabb helyzetű kistérség veszélyeztetett kicsinyei nem várhatnak tovább arra, hogy egészségesen, fehérje- és vitamindúsan táplálkozhassanak. A kormányváltás után viszont – teszi hozzá – meg kell akadályozni, hogy közpénzen finanszírozott közfeladat-ellátásból, beleértve a szociális gyermekétkeztetést, bárki hasznot húzhasson.

A malom, amit egy város siratott – fotókon a lángoló múlt