Új arcokra várnak a kiábrándult ukránok

Az ukránok többsége belefáradt az elmúlt évek hatalmi csatáiba, csalódott a jelenlegi politikai elitben, s új arcokat keres. A kiábrándultak egyik része a narancsos tábor felől érkezett a senki  földjére, de Viktor Janukovics tízszázalékos előnye ellenére sokan fordultak el a kékektől is. A csalódottak egyike Tarasz Csornovil, aki az elmúlt tíz évben megjárta mind a kettőt. Még 2002-ben Viktor Juscsenko híveként jutott a parlamentbe, ahol a trenddel szembemenve éppen 2004 végén ült át a régiósok közé, s az emlékezetes harmadik elnökválasztási forduló előtt Janukovics kampánystábjának vezetője volt. Ezt követően a Régiók Pártjának egyik legismertebb arca, mígnem 2008-ban kilépett a pártból. Jelenleg független parlamenti képviselőként az első elnökválasztási fordulóban a harmadik helyen végzett Szerhij Tihipko támogatója.

Választás Magyarországon. Az ukrajnai elnökválasztások második fordulójában, a fővárosban, illetve Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Veszprém, Somogy, Komárom-Esztergom, Fejér, Tolna, Baranya, Nógrád, Pest, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád megyében lakó ukrán állampolgárok 2010. február 7-én 8-tól 20 óráig adhatják le szavazatukat Ukrajna magyarországi nagykövetségének épületében, Budapest XII., Istenhegyi út 84/B. Megközelíthető a Moszkva térről a 90-es vagy 90A autóbusszal. A választásokkal kapcsolatos felvilágosítást a 06-1/422-4132, 06-1/422-4122, 06-1/422-4123, 06-1/422-4124 telefonszámokon kérhetnek. (MN)

Sokan azt mondják, az első forduló igazi győztese Szerhij Tihipko, aki az új utat keresők szavazataival valódi politikai tényezővé vált, s komoly lehetőségek nyíltak meg előtte. Ez azt jelenti, hogy megjelent a színen a harmadik erő?
– Ez a 13 százalék kétségkívül nagy siker. Különösen egy olyan ember részéről, aki öt éve kivonult a politikából, s most is csak megkésve startolt. Ez az eredmény is mutatja, hogy mennyire vágynak az emberek valami újra. Tihipko erénye ezenkívül, hogy szavazatainak regionális eloszlása kiegyensúlyozott, s személyében elsőként jelent meg egy Janukoviccsal szembeni alternatíva a régiósok számára hazai pályának számító keleti és déli országrészben. Mindezek fényében komoly eséllyel vághat neki a következő parlamenti választásoknak. Éppen ezért jelenleg nemcsak Julija Timosenko és Viktor Janukovics, nemcsak Tihipko választóiért, hanem magáért Tihipkóért is harcol, s ha valamelyik csapat kormányfőként megszerzi magának, az új lendületet kaphat.
– Ez így van, ám bármennyire új arcot látnak sokan Tihipkóban, ő azért nem mai motoros. A kilencvenes évek végén miniszterelnök-helyettes, majd jegybankelnök, az úgynevezett narancsos forradalom első két összecsapásában pedig Janukovics kampánystábjának vezetője volt. Ezt mintha elfelejtették volna.
– Nem, erről nincs szó, csak Ukrajnában jelenleg kissé sajátos az új arc értelmezése. Az elmúlt öt évben egymásnak feszülő nagyokból elege lett a társadalomnak, s akik ez idő alatt a háttérben húzódtak meg, azok most új, friss erőnek számítanak. Hiába, minden viszonylagos. Sokan nem is igazán rájuk, hanem az ismert és lejáratódott arcok, Juscsenko, Janukovics és Timosenko ellen szavaznak. A hatalommal szembeni elégedetlenség és a mély gazdasági válság keltette hullámon emelkedtek fel.
– Új erőként a legtöbben Arszenyij Jacenyuk berobbanását várták, ám Tihipko kétszer annyi szavazatot szerzett. Miért?
– Jacenyukkal ellentétben Tihipko nemcsak ráérzett arra, kik a potenciális szavazói, de megtalálta velük a hangot is. Azért, mert nem eszközként, hanem partnerként kezelte őket. Így a gondolkodó, fiatal, városi középosztály felsorakozott mögé. Jacenyuk viselkedése ezzel szemben érthetetlen volt a többség számára. Így az is, hogy kezdetben Janukovics táborára startolt rá, s így, miközben az ukrán Obama megjelenését várták tőle, ő ukrán Putyinként mutatkozott.
– Valójában azért is beszélünk olyan sokat az első forduló két legerősebb kiesőjéről, mert sokak szerint Janukovics és Timosenko között az dönt, hogy hány szavazót tud megszerezni Jacenyuk, s főleg Tihipko táborából. Kinek van erre több esélye? S egyáltalán, ez a tábor elmegy szavazni?
– Nehéz az emberek lelkébe belelátni, de azt hiszem, a fő kérdés tényleg az, hogy ezek az emberek egyáltalán elmennek-e szavazni. Akik erre mégiscsak rászánják magukat, azok Jacenyuk táborából inkább Timosenkóra, míg Tihipkóéból Janukovicsra szavaznak majd. Utóbbiak alapvetően Janukovicsra voksoltak, s bár az intellektuális alternatívát látva kiálltak mögüle, ám lélekben mégiscsak közelebb érzik őt Timosenkónál. Van azonban még egy figyelemre méltó mozzanat, mégpedig az, hogy Timosenko többet tud ajánlani magának Tihipkónak, így akik az ő miniszterelnöki kinevezésében előrelépést látnak, azok főképp Nyugat- és Közép-Ukrajnában ezt szem előtt tartva Timosenkóra szavazhatnak. Így aztán nehéz megjósolni bármit is.
– Vannak, akik úgy gondolják, a Timosenko és Janukovics között választók egyúttal a Nyugat és a Kelet között is választanak. Nem túlságosan leegyszerűsítő ez a megközelítés?
– De, hiszen meghatározó különbség azért nincs a két jelölt között. A különbség inkább a két ember politikai irányvonalának hatékonyságában van. S az ukránok véleményem szerint most a káosz és az autoriter tendenciák erősödése között választanak. Ez utóbbit testesíti meg győzelme esetén Timosenko, akinek a kezében így a várható parlamenti többséggel együtt nagy hatalom összpontosulna. Janukovics sikere nagy valószínűséggel a politikai bizonytalanság prolongálásával járna, hiszen az elnöki jogkörök nem ellensúlyoznák Timosenko parlamenti erejét, így az államfőnek mindent meg kellene tennie ellenfele ellehetetlenítésére.
– Értsem ezt úgy, hogy az ukránok jelentős része számára ma nincs reális választási lehetőség?
– Igen, s velem együtt azok, akik az elmúlt öt év politikai csatározásoktól szétszaggatott Ukrajnáját maguk mögött hagyták, nehéz szívvel a kisebbik rosszat választják. Számomra ez most Timosenko.