Light makes life – a fény éltet. Egy külföldi galériásnak írt önvallomásában vetette a papírra e szavakat Bohus Zoltán, aki üvegplasztikáiba sűríti a fényt. A kifejezés minduntalan visszatér műveinek a címében is, egyik 1999-es, a Barabás-villa Galériában is szereplő alkotásának a Fénytér címet adta, s a fényt idézte meg négy évvel ezelőtt az Iparművészeti Múzeumban rendezett retrospektív kiállításán is: „Fényterek. Az első 40 évem.” Nos, a fényterek a nagyszabású kiállítás után újabb dimenziókkal, jelentéstartalmakkal gazdagodtak, a művészről megjelent monográfia és a legújabb kiállítás ismét bizonyíték rá, hogy az újabb negyven év nemcsak megkezdődött, de termékeny időszaknak is nevezhető.
Az régóta nyilvánvaló volt, hogy Bohus Zoltán a kortárs magyar üvegművészet nemzetközileg is elismert, kimagasló alkotója, akinek művei a hazai köztereken, közgyűjteményeken túl számos jelentős külföldi gyűjteményben is megtalálhatók. Pályája első felében ugyan inkább fémszobrászként volt ismert, ahogyan azt a villagalériában több nagyméretű fénykép és az 1969-es domborított krómacél Kompozíció jelzi, az üveg iránti érdeklődése azonban már főiskolás évei során felébredt. Felfedezte, hogy sokan járják az üveg formálásának számos rutinszerűen bejárt, kitaposott útján, de rengeteg a kihasználatlan lehetőség is, hogy sokan, sokféleképpen készítenek üvegtárgyakat, de valójában kevesen beszélnek az üveg nyelvén, amely őt a legjobban izgatta.
Hogy olyan értékeket képes felfedezni és megmutatni az üveggel kapcsolatban, mint senki más, az Egyesült államokbeli Corning Museum of Glass 1979-es kiállításán vált a nagyközönség előtt nyilvánvalóvá. A tárlatra beválogatták Térspirál II. című, ragasztott, réteges üvegplasztikáját is, egy amerikai szaklap pedig a kiállított 280 mű közül besorolta a tíz legfontosabb alkotás közé. Elsősorban ez motiválta a nagy váltást, amely után egyértelműen az üveg művészete kapcsolódott össze Bohus Zoltán nevével.
Ha korábbi építészethez kötődő műveivel mások tereihez igyekezett illeszkedni, az üveg felé fordulva elhatározta, inkább a saját tereit hozza létre, olyan tárgyakat alkot, amelyek akár nagy méretben is megvalósulhatnak. A prizma formája izgatta, de úgy vélte, Pei a párizsi Louvre üvegpiramisával olyan tökéleteset alkotott, hogy ennek a formának a kutatásáról le kell mondania. Akkor jöttek a spirális, íves formák, görbült terek, a kapus sorozatok, az egyiptomi masztabákból kiindulva pedig olyan formákat kezdett keresni, amelyek nem utánozzák a régi épületeket, de mai nyelven megszólalva idézik azokat.
Pontosabban az üveg nyelvén beszélve. Mert akármit csinálunk az üveggel, az optikai törvényszerűségek szerint látjuk benne a fényeket, vagy éppen nyeli el azokat a forma, véli Bohus Zoltán, s vallja, a művésznek az optikai törvényekkel összhangban kell dolgoznia. A kőszobroknál vagy a bronz- plasztikáknál a felületen jelentkező fény-árnyék játszik nagy szerepet az esztétikai élmény kialakulásában, itt viszont az üveg belsejében – ahogyan egyik munkájának a címe mondja, a Belső világban – figyelhetjük meg az izgalmas történéseket. A matematika, a ráció az alapvető rendező elv, amelyet követve a Térspirál formálódik, a vizuális mozgásoknak helyet adó Üres tér kialakul, de a képzelet szabadsága, a játékosság ugyanilyen fontos szervező erő. Egyszerre jelent megfejteni való titkot az anyag, ahogyan az Enigma cím sugallja és érzékelteti a természeti folyamatok logikáját (Déli szél, Erők) vagy éppen a teremtő képzelet formáló erejét. A különböző összetevők mentén rétegekre válik az anyag, hogy azután az egyes rétegekből újra kirajzolódjon a befoglaló forma, az átlátszó üvegtömb, amelynek belső történései akár azokat az erőket is modellezhetik, amelyektől vezetve az életet éljük – bizonyítva, hogy a fény valóban éltet, léte vagy hiánya meghatározza az emberi állapotot.
(Rétegek. Bohus Zoltán művei a Barabás-villa Galériában, március 3-ig.)
origo.hu
Illik vagy nem illik? Tesztelje tudását kvízünkkel!
