A „bűvös” 2020

A kerek vagy furcsa számok mindig vonzották az emberiséget: különösebb jelentőségre tett szert a világ teremtését és egyúttal makro- és mikrokozmoszt jelképező 7-es, a szerencsétlenséget hozó 13-as vagy az ijesztően hangzó 666. A múlt század hetvenes éveiben a sajtó tele volt a 2000. évre vonatkozó jövőképekkel, amelyekre azonban 2000-ben már senki nem emlékezett. Az újabb bűvös szám most a 2020. Nemcsak azért, mert az Európai Bizottság 2020-ra 20 százalékra akarja emelni az energiaellátásban a megújuló erőforrások arányát, 20 százalékkal csökkentené az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását és ugyancsak 20 százalékkal javítaná a GDP fajlagos energiaigényét, hanem mert a csúful megbukott lisszaboni stratégia helyébe most egy új, 2020-ra vonatkozó stratégiát kíván állítani. Az előkészületek már megtörténtek, múlt novemberben a bizottság kiadott egy Konzultáció az unió jövőjéről 2020 elnevezésű munkaanyagot, amelyet ez év február elején egy másik, a lisszaboni stratégiát elemző anyag követett. Csak emlékeztetőül: Európa kormányfői 2000-ben Lisszabonban elhatározták, hogy 2010-re az Európai Uniónak „a világ legversenyképesebb, legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely képes arra, hogy fenntartható gazdasági növekedés mellett több és jobb minőségű munkahelyeket, valamint nagyobb társadalmi kohéziót biztosítson”.
A kormányfők február 11-i ülésére, ahol a bűvös szám napirendi pontként szerepelt, a bizottsági elnök, José Manuel Barroso, hogy a szürkeséget kissé oldja, egy powerpointos előadással készült fel. A színes diagramok között volt egy figyelemre méltó, amely azt mutatta, hogy a legnagyobb munkanélküliség a valutájukat az euróhoz kötő balti államokban, valamint az eurót már bevezetett dél-európai államokban tapasztalható. Ez arra utal, hogy a Pireneusoktól délre és az Alpoktól keletre az euró bevezetése a gazdasági öngyilkosság hatásos eszköze lehet.
A hiperaktív francia elnök, Nicolas Sarkozy megunhatta az unió 2020-as stratégiájának semmitmondását, mert a németeket rávette, hogy álljanak elő egy francia–német 2020-as stratégiával. E stratégiában hat csoportra bontva mintegy nyolcvan téma szerepel, a legfigyelemreméltóbbak talán a közös katonai egységre vonatkozó tervek, a Strasbourg és Stuttgart között létesítendő, villamos hajtású autókra alapozott közlekedés megvalósítása és egy, a megújítható energiaforrásokkal foglalkozó közös hivatal felállítása.
Az unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség addig működött jól, amíg a francia elnök és a német kancellár megegyezett valamiben, és azt a többi négy ország elfogadta. Az első hibát akkor követték el, amikor Nagy-Britanniát bevették a csapatba, a másodikat az euró bevezetésével, végül a harmadikat a keleti bővítéssel. Sarkozy most, úgy látszik, vissza akar térni az eredeti koncepcióhoz,.A többiek pedig választhatnak: elfogadják-e, vagy nem azt, amiben az unió két meghatározó állama megegyezett. Lehet, hogy 2020-ra az unió kevésbé demokratikus, de sokkal működőképesebb lesz?