– A védett korúak jogintézménye a munka törvénykönyvében továbbra is védi azt a munkavállalót, akinek a rá vonatkozó nyugdíjkorhatár betöltéséig kevesebb, mint öt év van hátra. Mivel hazánkban a jelenlegi öregségi nyugdíjkorhatár 65 év, ezért minden hatvanéves vagy annál idősebb munkavállaló fokozott védelemben részesül – mondja Farkas András nyugdíjszakértő.

Erre figyeljenek a védett korú munkavállalók
A NyugdíjGuru News online portál alapító-főszerkesztője szerint nagyon sok munkavállaló nincsen tisztában a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt évben őt megillető pluszjogokkal, amelyek megnehezítik a munkáltatók számára, hogy a hatvan évesnél idősebb munkavállalójukat munkáltatói felmondással elküldjék.
Ha a munkavállalók nem is, de a munkáltatók jó része tudja, hogy ebben az öt évben nyugdíjasnak nem minősülő munkavállalójuk határozatlan időtartamú munkaviszonyát munkáltatói felmondással csak akkor szüntethetik meg,
ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, illetőleg olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
Fontos tudni, hogy ebben az esetben a munkaviszony megszüntetésének megalapozottságát és indokait a munkáltatónak kell bizonyítania.
Farkas András szerint az ilyen felmondásokra a gondatlanság a legkevésbé jellemző háttérben meghúzódó ok, gyakrabban előforduló eset, főként a mikro-, a kis- vagy esetleg a középvállalati szektorban, hogy a munkáltató megszorul, nincs rendben a cashflow, kevesebb a megrendelés, nehezebbé válik a cég helyzete és megpróbál a legkönnyebben nélkülözhető munkatársaktól megszabadulni. Előfordul, hogy úgy gondolnak rájuk: az idős munkavállaló drága, pluszkiadást jelent, nem lehet megtanítani semmi újra, így megpróbálják elküldeni.
A munkaviszony természetesen megszüntethető a munkavállaló képességével összefüggő vagy a munkáltató működésével összefüggő okból is. Ennek feltétele, hogy a munkaszerződésben meghatározott munkahelyen – ennek hiányában azon a munkahelyen, ahol a munkavállaló munkáját szokás szerint végzi – nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.