Megérkezett a friss jelentés: szakadéknyi a különbség Berlin és Budapest között

A Nemzetközi Energiaügynökség friss jelentése ismét rávilágított: a budapesti áramárak az élen állnak az uniós ranglistán. Eközben Berlinben Európa egyik legdrágább díját fizetik, a magyar tarifa csaknem négyszeresét. A brüsszeli vezetés, valamint a Tisza Párt továbbra is az orosz energiáról való teljes leválást erőltetné, így közvetetten felszámoltatná a rezsicsökkentés rendszerét is.

Illusztráció Fotó: Bach Máté

A német háztartások átlagosan csaknem négyszer magasabb villamosenergia-árat fizettek 2024 második felében, mint a magyar háztartások, amit az eltérő piaci alapok, szabályozások és támogatási szintek magyaráznak – áll a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss éves jelentésében, amelyet a minap publikáltak. A szervezet az európai árampiac jövőjének lehetőségeit vizsgáló fejezetben tér ki erre a jelentős különbségre, és azért is érdekes, mert a mintegy ötszáz oldalas dokumentumban csak néhány alkalommal említik hazánkat. Mint írják, az európai árampiac alapvetően jól összekapcsolt, de akadnak problémák – itt utalnak az Ibériai-félszigetet a nyáron sötétségbe sodró áramkimaradásra –, amelyeket további fejlesztésekkel és bővítésekkel ki lehet majd javítani. „Ezek a beruházások felgyorsíthatják a megújulók integrációját és javíthatják a végfelhasználók számára az energia megfizethetőségét, bár a fogyasztók országtól függően nagyon eltérő áramárakkal szembesülnek.” – írja az IEA, mielőtt a két ország áramárainak összehasonlítását említené.

Berlin és Budapest a két véglet

Azért éppen ezt a két tarifát hozza példaként az IEA, mert az uniós árstatisztikák alapján Berlin és Budapest áll a fővárosok rangsorának két végén. Az a legutóbbi, októberi Eurostat-számokból is kitűnik, hogy a berlini volt a legmagasabb háztartásiáram-egységár: 41,08 eurócent. A rezsicsökkentési programban alacsony szinten befagyasztott magyarországi áramár kilowattóránként 9,34 eurócent volt. A budapesti tarifánál az uniós és az annál kicsit alacsonyabb teljes európai átlag mintegy 2,8-szor volt nagyobb – írta a Világgazdaság a finn VaasaETT elemzőcég jelentése alapján, hozzátéve, hogy a német mellett további nyolc fővárosban volt drágább az áram 30 eurócentnél.

Még a magasabb tarifa is olcsó

A magyarországi árszabályozás érdekessége, hogy 2022 augusztusa óta két tarifa él: a fent említett mellett a második azokra vonatkozik, akik az átlagfogyasztásnál húsz százalékkal többet használnak fel. A „klasszikus” rezsicsökkentett ár (36 forint kilowatóránként) ugyanis évi 2523 kWh felhasználásáig érvényes, afelett magasabb, de továbbra is csökkentett, és nem piaci alapú, hatósági ár lép életbe. Ez a 70,10 forintos tarifa októberben 10,76 eurócent volt, ami a második legalacsonyabb a vizsgált fővárosok között.

A jövedelmekhez viszonyítva is jó az eredmény

Azt is érdemes összehasonlítani, hogy a tarifák, legyenek abszolútértéküket tekintve alacsonyak vagy magasak, mennyire terhelik meg a háztartások kasszáját. Az októberi számok alapján a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal úgy kalkulált, hogy egy átlagos keresetű, kétkeresős háztartás átlagos mennyiségű áram- és gázfogyasztásával a vizsgált fővárosok között 

Budapest a második legjobb helyen áll Luxembourg után és Brüsszel előtt. 

Az így modellezett háztartások között egy budapesti jövedelmének az 1,7 százalékát, egy brüsszelinek pedig a 2,2 százalékát vitte el a rezsi, a legkedvezőtlenebb, 6,1 százalékos érték Lisszabonra jött ki. Berlin a 2,5 százalékkal a hetedik helyre került.

De utalhatunk a lapunkban már ismertetett Eurostat-számításra, is, amely szerint 2025 első félévében a klasszikus vásárlóerő-paritáson (PPS) kifejezve Csehországban voltak a legmagasabbak az áramárak (39,16), amit a sorban Lengyelország (34,96) és Olaszország (34,40) követett. Ebben az összehasonlításban is újfent kiválóan szerepelt Magyarország a 15,01-es értékével, amivel a második helyre került Málta (13,68) után.

Magyar Péterék szerint mindez humbug

Ezeket az eredményeket kockáztatják azok, akik a rezsicsökkentés ellen emelnek szót – ahogyan tették az több alkalommal is a Tisza Párt tagjai. Kezdve a csoportosulás vezetőjével, Magyar Péterrel, aki szerint mindez „humbug”, mert szerinte a magyar emberek ma átlagosan többet fizetnek az energiáért, mint az európai közép. De emlékezhetünk Gerzsenyi Gabriella megjegyzésére is, aki 2005 és 2021 között dolgozott az Európai Bizottságnál, és egy korábbi posztjában így fogalmazott:

„Számtalanszor leírtam jómagam is még brüsszeli tisztviselőként, hivatalos jelentésekben, hogy a rezsicsökkentéssel maga alatt vágja a fát az ország, véget kellene neki vetni. Hasztalan.”

A Brüsszeli nyomás nem enyhül

Véget is vetne neki az Európai Bizottság, Brüsszel ugyanis továbbra sem enged abból a követeléséből, hogy Magyarország is teljes mértékben állítsa le az orosz eredetű fosszilis energiahordozók importját. Dacára annak, hogy a november eleji washingtoni Trump–Orbáncsúcstalálkozó egyik eredményeként az Egyesült Államok elállt attól a tervétől, hogy Magyarországot is szankciók alá vonja az orosz olaj és gáz vásárlása miatt, az európai közösség vezetése továbbra is az egyik tagállama ellen dolgozna. A bizottságot vezető Ursula von der Leyen az amerikai megállapodást követően sietve leszögezte: Brüsszel továbbra is elvárja Budapesttől, hogy benyújtsa az orosz energiahordozókról való leválás tervét. Amennyiben pedig olyan helyzetbe kényszerítené az európai vezetés Magyarországot, hogy tényleg nem vásárolhatna orosz földgázt és kőolajat, úgy a kormányzati számítások szerint a lakossági tarifák a háromszorosukra emelkednének, így jóval nagyobb hányadot kanyarítanának ki a családok kasszájából, mint jelenleg. Emellett a vállalkozások által használt energia ára is megugrana, amit, ha túl is élnének, áthárítanának a fogyasztókra.

Felmerülhet a kérdés, miért érdeke Brüsszelnek legyengíteni az egyik tagállam gazdaságát és rontani a lakossága pénzügyi helyzetén, valamint, hogy miért állnak e törekvések mellé olyan politikusok, akik Magyarország kormányzását szeretnék átvenni.