Csoóri Sándort köszöntötték

Szebb, személyesebb ajándékot nemigen lehet elképzelni, mint amilyen Csoóri Sándor születésnapi koncertje volt szombat este a Deák téri evangélikus templomban. Kodály Zoltán és Bartók Béla  művei mellett Szokolay Sándor Télvégi tavaszváró című alkotása ekkor csendült fel első ízben.

Balog Zoltán köszöntője után az est nyitányaként Kodály Nagyszalontai köszöntője, valamint Bartók egynemű karainak részletei hangzottak el a Nyíregyházi Cantemus Kórus Pro Musica Leánykarának makulátlan, lélegzetelállító előadásában, Szabó Dénes irányításával.
Ezt követően Szokolay Sándor maga dirigálta hét nagyszabású tablóból álló oratorikus látomását. Általa, a csikorgó téltől a „szép, borzas ünnepig”, pünkösdig tartott szuggesztív, szimbolikus időutazásunk. A zeneszerző invenciózus szövegkezelése (személyesen válogatta ki Csoóri költeményéiből a számára megfelelő sorokat) felszabadítóan hatott zenéjére is. Maximálisan kiaknázta az előadókban rejlő lehetőségeket, izgalmas kontrasztot teremtve a koloratúrszoprán és a kontrabasszus szólamainak párhuzamos megszólaltatásával. A művet mintegy összefogta és erőteljesen uralta a kórus. A „jépcsapujjú” telet az ütősökkel színezett vonósok förgetege varázsolta elénk. A nyomasztó, el nem múló hideget a második tétel költői látomása oldotta fel, amelyben „hóhullás” volt a „szerelem”. Az idilli képet a motyogó, piacról hazatérő asszonyok bodegonja váltotta fel mintegy lezárva a telet. A virágvasárnap szakrális képét az „illatos” nagypénteké váltotta súlyos textúrájú viharral, amelynek végén a szólisták Crucifixusa csattant fel a feszültség csúcspontján. Kertesi Ingrid orgonával kísért szopránja talán ezután, a húsvétot megidéző tételben szólt a legszebben, leglíraiabban. Hasonló gazdagsággal jelenítette meg a tavaszt az összeolvadó tenor- és basszusszólam is, „ág citerán” adva „szerenádot”. A zenemű utolsó tételében megelevenedő „elárverezhetetlen zöld örökségünk” már a nyarat idézte, olyan meggyőzően, mintha sosem lett volna tél. Derűs, optimista üzenete („Egyetlen titkom van, hogy szeretek élni!”) méltó befejezése volt a műnek, amely ezúttal szellemesen használta ki és csapta be a hallgatóság zenei konvenciókba vetett hitét.
A szűnni nem akaró vastaps után Fabiny Tamás püspök hirdetett igét, majd Bartók műve, az Este a székelyeknél csendült fel a Magyar képekből, végül Kodály sodró lendületű Galántai táncai zárták az ünnepi műsort Gémesi Géza pálcája alatt.
(Csoóri Sándor születésnapi koncertje – Nyíregyházi Cantemus Kórus Pro Musica Leánykar, Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekar. Közreműködött: Kertesi Ingrid, Pataki Potyók Dániel, ifj. Domahidy László, vezényelt: Szokolay Sándor, Szabó Dénes, Gémesi Géza. Budapest, Deák téri evangélikus templom, február 27.)