Láthatatlan milliárdok

Még a jövő évben sem remél kilábalást az építőipari válságból az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke. Tolnay Tibor lapunknak adott interjújában közölte: az építtetői fedezetkezelőt és egy sor más döntést érintő kritikáik működőképes előírások megalkotását célozták, a kormány lépései azonban csak rontanak az ágazat helyzetén. Tolnay szavait a statisztikai hivatal számai is alátámasztják.

Nincs megállás a visszaesésben. Az elmúlt 11 évben tavaly volt a legalacsonyabb a lakásépítési kedv: az új építési engedélyek száma 35,3 százalékkal maradt el a 2008-astól, míg a használatba vett lakások száma 11,3 százalékkal csökkent. A második félévi visszaesés még ennél is erőteljesebb volt: a használatba vett lakások száma a 2008. második félévinek csak a háromnegyedét tette ki, az új lakásépítési engedélyeké pedig alig több mint a felét – közölte a Központi Statisztikai Hivatal, amelynek adatai szerint 2009-ben összesen 32 ezer lakás kapott használatbavételi engedélyt és 28 400 új lakásra adtak ki építési engedélyt. A visszaesés elsősorban a lakossági építkezések terén mutatkozott: egyötöddel kevesebb lakás épült természetes személyek megrendelésére, és hasonló arányban csökkent a saját használatra készült lakások száma is. A KSH legfrissebb adatai szerint a vállalkozói lakásépítés, valamint az eladásra szánt lakások száma azonban csak kismértékben, három százalékkal csökkent. A legtöbb új lakást, az összes 51 százalékát vállalkozások építtették.

Miközben Bajnai Gordon korábban tárcavezetőként, most pedig miniszterelnöki minőségében immáron két éve büszkén hirdeti az uniós forrásokból származó 1800 milliárdos építőipari beruházásokat és a gazdasági tárca már a második építőipari gyorsító csomagnál tart, az ágazat szereplőinek mintha savanyú volna a szőlő. Mik a problémák?
– Elég sok minden. Kezdjük az 1800 milliárddal, aminek ilyen formán nyoma sincs: az uniós források legjobb esetben is csak csordogálnak, mindössze 900 milliárdnyi közbeszerzés vette kezdetét tavaly, aminek csak egy része érinti az építőipart. Példának okáért százmilliárd forintot irányoztak elő a kórházfelújításokra, mindeddig azonban csak három tendert írtak ki. Ilyen körülmények között nem lehet tervezni sem a létszámmal, sem egyéb kapacitásokkal, ami a válság nélkül is tarthatatlan állapotot idézne elő, hát még így. És akkor még említést sem tettünk az építtetői fedezetkezelő alkalmazhatatlan rendelkezéseiről, és még egy sor egymásnak ellentmondó jogszabályról, ami óriási és nem mellesleg teljesen fölösleges adminisztrációs terhet jelent az amúgy is küszködő vállalkozásoknak. Ezt egyébiránt nem csak mi állítjuk, az építészkamara véleménye is magáért beszél, amely szerint az országos, területi, és kerületi szintű szabályozás sok esetben köszönő viszonyban sincs egymással, tehát egymásnak ellentmondó előírások között kell eligazodni. Kijelenthető, hogy a kormány intézkedései inkább bizonytalanságot okoztak.
– Bizonyára felszisszennek a gazdasági tárca illetékesei szavai olvasásakor. Szaló Péter építésügyi szakállamtitkár vezetésével mutatták be közel fél éve az ágazat ügyintézésének egyszerűsítését szolgáló jogszabálycsomagot és az önök által agyonkritizált „Biztos kezet”, amelyre a döntéshozók igen büszkék.
– A döntéshozók jó szándékához nyilvánvalóan nem fér kétség, mint ahogy az ágazat boldogulásáért tett lépéseik sajnálatos módon negatív hatásaihoz sem. Rendkívül sok egyeztetésen vettünk részt, partnerek voltunk mindenben. Nem kerékkötői voltunk a biztos kéznek, pusztán kritikáinkat fogalmaztuk meg mind szakmai, mind jogi téren, azért, hogy egy működőképes rendelet szülessen – sikertelenül. A kritikákon nem megsértődni kellene, hanem megfontolni, hiszen világosan látszik, hogy a mára szentesített elképzelés további hatalmas bürokratikus terhet jelent, ráadásul számos pontja életszerűtlen. Példának okáért lehetetlennek ítéljük azt az elvárást, miszerint a fővállalkozónak lényegében előre finanszíroznia kell a beruházást, hiszen csak az összes számla igazolt kiegyenlítése után hívhatja le az őt illető összeget, miközben a vállalkozói lánc alsóbb szintjein kötött szerződésekhez és kifizetésekhez semmi köze. Ebben az ügyben egyébként az ÉVOSZ, a Vállalkozók Országos Szövetségével közösen, az Alkotmánybírósághoz is fordult. A közbeszerzések várható kiírását öszszefoglaló adatbankról pedig továbbra sem tudunk.
– A kérdés most talán nem is aktuális, hiszen közbeszerzési stopot rendelt el a kormány.
– Egy újabb abszurd döntés, ami ellen a szakmai szervek szinte mindegyike tiltakozott, emellett annak beismerése is, hogy alkalmatlanok a feladatra. Ha eszközbeszerzésről vagy a minisztériumok, hivatalok gépjárműparkjának le nem cseréléséről szólna a dolog, az senkit nem zavarna, mindenki számára belátható, hogy ezekről jobb, ha az új kormány dönt. De sajnos az építőipari közbeszerzésekre is kiterjedt a kormánydöntés, aminek értelmében legalább fél évre kivonul az állam az építési szakterületről. Egyedül ez mérsékelhetné a magánberuházások elmaradása okozta megrendeléshiányt.
– Időzzünk kicsit a bankok szerepvállalásánál: a pénzintézetek jószerével kivonultak a finanszírozásból, gyakorlatilag alig találni építkezést. Lát-e kiutat?
– A helyzet igen nehéz, mivel a bankok a békeidőben megszokott feltételeknél jóval kedvezőtlenebb, lényegében igénybe nem vehető kondíciókkal kínálnak hitelt, az építőipart rendkívül kockázatosnak tartják a hitelintézetek. Projekthitelek esetén pedig 30–50 százalékos önerőt és irreális nagyságú előértékesítést várnak el. A helyzetet tovább rontja, hogy a múlt esztendő derekán öt százalékkal emelkedett az áfa, és a forint–euró árfolyam ingadozása is az árak növekedését eredményezte. A várható és a tényleges beruházási költségek között mindezek okán komoly eltérések is lehetnek. Nem meglepő tehát, hogy lépten-nyomon félkész vagy kész, de üres irodaházakba botlani, mint ahogy a félbehagyott lakóház-beruházások is igen gyakori látványt nyújtanak. Négy éve folyamatosan és gyorsuló ütemben romlik a helyzet, miközben azt vártuk, hogy a következő időszak némi enyhülést hoz. A jelenlegi folyamatokat tekintve azonban pesszimista vagyok: idén biztosan nem, de valószínűleg jövőre sem áll be fordulat a finanszírozás terén.
– Orbán Viktor az építőipart nevezte meg kitörési lehetőségként. Ez azt jelenti, hogy eddig példátlan módon kampánytéma lett az építésügy. Mekkora jelentőséget tulajdonít ennek? Mire számít a kijelentés és a Fidesz elnökével tartott korábbi egyeztetés tükrében?
– Azt várjuk – és erre számítunk is –, hogy a bürokrácia alapvetően megváltozik. Ez az egész nemzetgazdaság érdeke. Stabil kormányzat esetén gyorsabb döntések születhetnek, ami az uniós források felhasználásában segít. A lényeg, hogy megfelelő képviselete legyen az ágazatnak. nem kell feltétlen külön tárca, de legyen egy magas szintű képviselet, ahol átlátják az építőipar gondjait a finanszírozástól a szakmunkákig.