Ülünk a tengerparton, harminc méterre a víztől, és vacsorázunk. Európában tél van, itt meleg nyár. Enyhe szellő simogat. Vörösbor ragyog a pohárban, fenséges ízek illata száll. A fények, mint apró jánosbogárkák világítják meg a hosszú tengerpartot. A távolban újabb szigetek képzeletbeli körvonalai rajzolódnak ki. Már-már elviselhetetlen a gyönyörűség. A mozdulat lelassul, s csak a gondolat száguld a tenger apró hullámain bukdácsolva. Ko Samui egyik különleges hoteljében, a The Imperial Boat House-ban vagyunk.
Varga-Móricz Ida, Móricz Zsigmond legfiatalabb testvére írja egy helyütt: „Annyi szépség van a világon, hogy csak arra szabad figyelni.” Megszívlelendő szavak akkor is, ha nem Ko Samuin vagyunk. A hely azért különleges, mert a szobákat régi hajók belsejében alakították ki. Az az ember érzése, mintha egy egész hajóraj feneklett volna meg a vízen, hogy aztán visszahúzódjon a tenger, és otthagyja a hajókat a szárazföldön. „Hajózni muszáj, élni nem” – szól a híres mondás. Ezúttal lelket leheltek a „hajótörött” flottába is, mert a civilizáció vívmányai beköltöztek a kajütökbe. De a romantika is fertőz, ha a vendég a hajók dokkjára lép. Lássuk be: a gépesítés és a technika csúcspontján még nélkülözhetetlen az ember, ha vannak jó ötletei.
Odébb egy asztalnál idősebb házaspár vacsorázik. Egy váratlan pillanatban a hölgy felugrik, és hisztérikus hangokat hallatva elrohan, otthagyva ételt és italt. Egy macska simogatta meg a lábait…
Szépség és képzelet ide-oda: előítélet ellen aligha van fellebbezés.
Felfedezni indulunk a szigetet és a hoteleket. Utóbbiakból van bőségesen, kinek-kinek kedve, ízlése és pénztárcája szerint. Az egyik a hegy sziklájába vájt „odú” – fiatal házaspároknak tökéletes, ha el akarnak rejtőzni. A másik szálló a zajtól távol van, a dzsungel szélén húzódik – oázis, a fogadtatás királyi. (Van hely, ahol a bemutatkozáskor térden csúsznak a látogatók elé a thai szépségek.) A hotel területén belül villanyautók viszik a tengerhez a vendéget. A harmadik hotelt így jellemezhetjük: Európa – Thaiföldön. A vezetés német (több helyütt is), a konyha olasz, az élet főúri. A negyedik szálló régi thai stílus szerint épült, régies a berendezés is, de mindenki mai fejjel gondolkodik. Nem vitás: a napok az önszeretet ünnepei lehetnek, ha akarjuk.
Jut eszembe: mielőtt a szigetekre utaztunk, meglátogattuk a keleti Thai-öbölben Pattayát is. A Centara Grand Mirage Hotel recepciója előtt a király, IX. Ráma életnagyságú fényképe díszelgett, aki most már hosszabb ideje beteg. A fénykép előtt egy asztalka állt, rajta egy album, amelybe beleírhatták mindazok a nevüket, akik jobbulást kívánnak neki. Nálunk ez elképzelhetetlen. Itt egy jó politikusnak is a halálát kívánják. Más kérdés, hogy akadnak olyanok, akik nem tudnak kellő időben lelépni a porondról.
Ingyenebédet osztottak több helyütt Bangkokban, a király születésnapján. Amikor hazajöttünk, a budapesti Blaha Lujza téren is hosszú sorok álltak a díjtalanul mért leves előtt. Az egyiket az öröm váltotta ki, a másikat a hideg. Erre mondja a művelt francia: „Quel différence!” Micsoda különbség!
A bangkoki királyi palotát nem lehet elégszer megnézni. Aki látta egyszer, ha teheti, újra visszamegy. A látogatók özöne keresi fel, és egyfolytában fényképeznek. Annyi mosolygós és boldog embert nem láttam sehol, mint itt.
Hát ennyire hat a szépség? Csak a természetnek nincs szüksége jelzőkre.
A bangkoki Oriental Hotel a város legpatinásabb szállodája, 1887-ben nyitották meg az ide látogató turisták előtt. A város első luxushotelje volt, amely világhírnévre tett szert. Lélegzetelállító pompája lenyűgözi az embert. Nem csoda, hogy világhírű írók és világpolgárok keresték fel. Az írók sorát Joseph Conrad nyitotta meg, aki már 1888-ban járt itt. Utána érkezett Somerset Maugham (1923), Alec Waugh (1958), Graham Green (1970), Gore Vidal (1982), Sir William Golding (1984), Mario Vargas Llosa (2002) és még sokan mások.
Maugham írta egy helyütt: „Voltam Bangkokban. Egyenesek az utcái, az árkádjai. Vakító népfényével, sűrű forgalmával és villamosaival, szakadatlan zörgésével, nyüzsgő népáradatával hat. Nincs történelmük és tradíciójuk, irodalmuk és festészetük. Nincsenek átváltozásai. De amikor elhagyod a várost, úgy érzed, hogy elvesztettél valamit, és senki sincs, aki segítene megtalálni.” Ez utóbbi mondat érvényes ma is.
A The Gentleman in the Parlour (1935) című könyvében Maugham így vallott az Oriental szállodáról: „A hotel szembenéz a folyóval. A szobám sötét volt, az ebédlő nagy és komor. A hűvösség kedvéért az ablakokat be kellett spalettázni. A kínai fiúk rendben várakoztak. Nem tudom miért, de az ízetlen keleti ételtől megbetegedtem. A forróság lesújtó volt…” Érdekes, hogy a Maughamról készült monográfiák szerzői kiemelik, hogy a világ szépsége elkábította az írót. „Ezenkívül talán nem számít semmi” – írta. Az Oriental Hotelben előszeretettel mutogatják a régi étel- és itallapokat, amelyek élén egy Mark Twain- idézet olvasható: „Az élet sikereinek egyik titka, hogy egyél csak, amit akarsz, s az étel majd megemésztődik a gyomrodban.”
Ergo: a böjtölés Thaiföldön nem egészséges.
A fürdőszobákban sajátos illat keveredik. A kerámiás edényekben gyertya ég, amely mentolos fehér port éget el. Vettünk a fehér porból (garabun a neve) fél kilót, de a bécsi repülőtéren „lefülelték”, és azt hitték, drogot csempészünk be az országba. Csak hosszas magyarázkodás után sikerült meggyőznünk a vámosokat ártatlanságunkról.
Tévedni emberi dolog, és nem kell indokolni.
origo.hu
Hatalmas Porsche-autókiállítást rendeznek Pannonhalmán
