Hitler egyik Mercedesét vásárolta meg a közelmúltban egy orosz milliárdos, hogy kiegészítse náci relikviagyűjteményét. Goebbels és Göring autója ugyanis már megvolt neki. Nagyobb port vert fel az auschwitzi haláltábor feliratának elrablása: a svéd neonácik a hírek szerint az eladásából akarták fedezni merényleteiket. Az „Arbeit macht frei!” (A munka felszabadít!) felirat azóta előkerült, a rablókat is elfogták.
Az Európában egyre népszerűbb náci emléktárgyak kereskedelme Magyarországon is fellendült az elmúlt tizenöt évben. A piacról származó Szálasi-emlékérmet büszkén mutogatta néhány esztendővel ezelőtt az éppen felkapott hazai „nyilasmozgalom” akkori vezetőnője, aki karlendítéssel és kitartás, éljen Szálasi! köszöntéssel üdvözölte a körülötte álló bámészkodókat a postapalota előtti lépcsőről. A nyakában lógó emléket a későbbi nemzetvezető 1938–40 közötti fogsága idején adták ki a nyilasok.
Hasonló Szálasi-érmet árusítottak néhány évvel később egy nyári balatoni piac kirakodóvásárán is, igaz, nem volt olyan jó állapotban, mint a Moszkva téri példány. Mellette a Hunyadi SS-páncéloshadosztály viharvert, feltehetően hamisított rohamsisakja feküdt, gyanúsan ép, az alakulatra utaló belső felirattal. Nagy mennyiségű Wehrmacht- és SS-jelvény keveredett össze az egyik tálcán a Kiváló Dolgozó elismeréssel s néhány Lenin-fejes kitűzővel. Jóval nagyobb mennyiségben lehet persze hozzájutni háborús vagy háborúsnak hazudott „ereklyékhez” az ország legjelentősebb használtcikk-piacán, az Ecserin, illetve a Havanna lakótelepi militariabörzén. Bőven találhat itt a vásárló hatástalanított fegyvereket, rohamsisakokat, háborús kitüntetéseket, egyenruhákat, páncélökölhöz használt gyakorlógránátot (fából), filcből ragasztott nyilaskeresztes karszalagot, első világháborús és kommunista relikviákat, töltényhüvelyeket.
A szakmájában híres, neve elhallgatását kérő műgyűjtő szerint a legkönnyebb a szovjet érmekhez hozzájutni, valószínűleg népszerűsítési céllal milliószámra adták ki a Szovjetunió Hőse, a Szocialista Munka Hőse másolatait. Ezeket tavaly nálunk 10–35 ezer forint között kínálták az online piacon. A szovjet hősök persze nem túlságosan vonzóak, annál inkább az évtizedekig tiltott magyar és német hadseregbeli jelvények, elismerések.
Milliós üzlet a gyűjtők becsapása. A hamisított darabokhoz legkönnyebb hozzájutni a német piacokon, néhány vállalat ugyanis egyebek mellett másolatok készítésével is foglalkozik, múzeumokat és gyűjtőket lát el olcsón. A legismertebb ilyen cég a szakember szerint a Gödde, amely nyolc–tíz euróért házhoz küldi szinte bármelyik jelvény vagy érem másolatát. A csalók első teendője általában a másolatok beszerzése. Aztán már elég egy darabot szalaggal, esetleg felfüggesztő tűvel ellátni, máris többszörösére, olykor százszorosára lehet emelni az árát, mivel a gyűjtők túlnyomó többsége sohasem látta eredetiben a tengernyi kitüntetés zömét.
– Ilyen csalást százat tudok mutatni bármelyik online áruházban. A rendszerváltásig a II. osztályú vaskeresztet háromszáz–háromszázötven forintért kínálták, ma ennek százszorosát kérik érte, a képernyőn pedig még a leggyöngébb másolatot is lehetetlen megkülönböztetni az eredetitől. A legtöbb hamisítványt azonban öntik, mivel nincs meg a hiteles verőtő. A gyakorlott szem persze azonnal megismeri a gyártás módját, kiszúrja a csalást – mondja a műgyűjtő.
A leggyakoribb módszer, hogy ketten-hárman kiutaznak külföldre, s vásárolnak száz darabot egy másolásra szakosodott áruházban, amit itthon aztán elosztanak. Igazán nagy karriert az utóbbi években egyébként a német birodalmi II. osztályú vaskereszt futott be. Az egyik honlapon a közelmúltban kínált hét vaskeresztből öt volt hamis.
– Rémisztő emlék: hat–nyolc évvel ezelőtt látogatást tettem egy olaszországi piacon, ahol a német turisták tolongtak a sok szemétért. „Ilyet kapott a nagypapa, vegyük meg!” felkiáltással kosárszámra vitték a nem szakértő szemmel is jól észrevehető hamisítványt. Szerencsére nálunk még nem ilyen rossz a helyzet. Úgy is be lehet csapni a laikusokat, akiknek nincs katalógusuk, hogy egy Wehrmacht-kitüntetést a spanyol polgárháborúban részt vevő német Condor légió elismeréseként tüntetnek föl. Utóbbiból ugyanis sokkal kevesebb készült, értéke így jóval nagyobb. Ez mindennapi gyakorlat, a héten is találkoztam ilyen esettel az online piacon. Mintha a kereskedők egy részére nem is vonatkoznának a magyar törvények, úgy jelennek meg a lopott, hamisított darabok.
Valódi nagy értékű háborús műtárgyak is találhatók természetesen a hazai piacokon, s nem csak a kereskedőknél. Ezek egy része szintén külföldről érkezik, és sokszor csak átutazóban marad nálunk. Néhány hete foglalta le például a vám- és pénzügyőrség mozgó ellenőrző csoportja egy német rendszámú autó rakományát. Utasai elrejteni sem próbált kartondobozban néhány horogkeresztes dísztárgyat és hatástalanított muzeális elöltöltős pisztolyt akartak kivinni az országból Hegyeshalomnál. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) egyik tisztviselője által végzett becslés 870 ezer forintra tette a lefoglalt holmik értékét. Az autó utasai azzal védekeztek: szerbiai piacon vásárolták az eredeti műtárgyakat, tovább akarták szállítani Németországba, s nem tudtak arról, hogy a magyarországi behozatalhoz és kivitelhez szükség lett volna a KÖH engedélyére. A tárgyak most a mosonmagyaróvári rendőrkapitányságon várják további sorsukat.
Gyakori, hogy a kínálat egy része padlásokról, pincékből került elő, ám a korábbi harcterek kirablása sem ritka eset. Erről elsősorban a hadirégészeknek lehetnek bosszantó tapasztalataik. Mint azt Négyesi Lajos alezredes, hadtörténész mondja, a sisakok, a gázálarctokok és egyéb felszerelési tárgyak garmadával hevertek az erdőkben a második világháború után, igaz, a hadisírokon lévő rohamsisakokat kegyeleti okokból sokáig nem bántották, de amit lehetett, lassanként összeszedték. A nyolcvanas években néhol még lehetett látni egy-egy felszíni darabot. A rendszerváltozás után jött divatba a militariagyűjtés, megjelentek a fémkeresők, s ekkor már a föld alól ásták ki a háborús ereklyéket. Így nemcsak az erdők ürültek ki, hanem a csataterek is. A gyűjtögetők máig arra hivatkoznak, hogy ők csak megmentik az enyészettől a rozsdamarta tárgyakat. Csakhogy a volt csatatereken – mint erre a hadtörténész külön felhívja a figyelmet – nem maga a tárgy képviseli az igazi értéket, hanem az információ, amelyet tartalmaz. A leletanyag a felső talajrétegben rejtőzik, így a fémkereső megsemmisítheti az értékes történeti adatokat hordozó réteget. A terep a hadtörténelem megismerésének a levéltárakkal egyenértékű forrása – mondja Négyesi –, a hobbirégészet pedig pótolhatatlan hadtörténelmi információkat pusztíthat el.
A saját szakállukra ténykedők kiindulópontja legtöbbször az öregektől hallott történetek a kert végében elásott puskákról, a kútba dobált fegyverekről, lőszerről. Sokat segít a szakirodalom is az egykori lövészárkok, fedezékek földerítésében. A militariák összeszedése a padlásokról, pincékből, ócskavastelepekről kimondottan hasznos, értékmentő tevékenység, a csata helyszínén azonban csak hivatásos hadirégészeknek szabadna dolgozniuk.
Az alezredes személyes példát idéz: néhány esztendővel ezelőtt megkereste néhány fiatal, hogy szívesen segítenének a kutatásban. A terepen való munkát nem támogatta, ennek ellenére a fiatalok kimentek fémkeresőzni és ásni, aztán pedig bejelentkezett az egyikük telefonon. Repülőgéproncsot kerestek, s megtalálták egy német katona maradványait is. A csontokat összeszedték. Szabálytalanul jártak el, azonnal értesíteniük kellett volna a rendőrséget, s lefolytatni a törvényszéki eljárást. Ők ehelyett a még meglévő használati tárgyakat is összegyűjtötték. Súlyosabb eset, amikor a gyűjtők jeltelen katonasírokat dúlnak fel módszeresen. Különösen, ha kereskedelmi célból teszik. Vannak ugyanis, akiknek a tény, hogy az emberi maradványokkal együtt esetleg fegyver, egyenruha, kitüntetés, felszerelés és néhány személyes tárgy is a sírba került, még a hullarablás gyalázatát is vállalhatóvá teszi. Erre az sem jelenthet mentséget, hogy a csontokat átadják a hadisírgondozóknak, csak a felszerelési tárgyakat tartják meg. A 2003-ban a londoni National Army Museum által rendezett csatatérkutató konferencián elhangzott fontos megállapítás ezekre az esetekre is vonatkozik: aki fémkereső műszerrel összeszedi a halott katonákról a dögcédulákat (személyi azonosító jegyeket), és kereskedik velük, az másodszor öli meg az áldozatot, hiszen lehetetlenné teszi a maradványok azonosítását.
origo.hu
Drasztikus lépésre kényszerítette a népharag Karácsony Gergelyt: kirúgta a BKV vezérigazgatóját
