Bejövetel

Ellenséges repülőgép jobbról! – aki volt katona, sokszor átélhette, amint e parancsszó elhangzása után a képzeletbeli gép felé fordítva fegyverünket lőttünk az ellenséges behatolóra, persze csak mímelve a tüzelést, mert nem létező repülőkre még a gyakorlótöltényeket sem nagyon pazaroltuk. Hja, kérem, akkoriban még volt hadsereg, olyan, amilyen, de legalább úgy tettünk, mintha védenénk ezt a hazát.
Ma minden néven nevezendő védelem megszűnt. Hadra fogható katonáink messzi földeken vesznek részt olyan háborúkban, amelyek okait és céljait ma már talán az sem nagyon tudja, aki elkezdte őket. Az itthon maradó emberanyag és technika pedig vagy pihen, vagy használhatatlan. A honvédelmi miniszter meg „tán épp agarász”, s ha nem vadra, akkor a kihűlő szocialista lelkekre vadászik valami kampányvidéken.
Felettünk pedig idegen hatalmak harci gépei száguldoznak.
A honvédelmi bizottság tegnapi ülésén lényegében semmi nem derült ki arról, amit lapunk és más médiumok, valamint szinte az összes párt s nem utolsósorban gyakorlatilag minden magyar ember is egy hete szeretne tudni: mit kerestek Magyarország légterében az izraeli katonai kémrepülőgépek. Amit megtudhattunk mégis, az pedig csak a nyugtalanságunkat növelheti. Ugyan ember legyen a talpán, aki ebben a zavaros ügyben jelenleg tisztán lát, az biztos: valakik – minden bizonnyal törvénysértő módon – engedélyezték a katonai felderítőgépek magyarországi manővereit. Tudott a dologról tehát a Nemzeti Közlekedési Hatóság, a Külügyminisztérium és a korábbi Szekeres-magyarázkodással ellentétben a honvédség is. Legalábbis a repülés tényéről tudtak, s gyakorlatilag úgy engedélyezték azt – az izraeli nagykövetségtől jövő kérés után mindössze néhány óra elteltével –, hogy fogalmuk sem volt arról, milyen nemzetbiztonsági kockázatokat jelenthet egy ilyen repdesés. Ehhez képest természetesen a titkosszolgálatok véleményét is elfelejtették megkérdezni az engedélyező hatóságok. Mint megtudhattuk, ez már legalább hat éve így megy, a légi közlekedésért felelős hivatal hasra ütve eldönti, értesítse-e ilyen esetekben a titkosszolgálatokat, vagy sem. Legtöbbször a nem mellett döntenek.
Ahogy az elmúlt években megszokott, felelőst eddig nem sikerült találni. Még folyik a „vizsgálat”, amelynek végén szokás szerint megbüntetnének valami senki kis hivatalnokot. Hogy talán most nem így lesz, azért lehetséges, mert úgy tűnik, olyan nagy a Magyar Nemzet által nyilvánosságra hozott ügyben a felháborodás, hogy azt már nem lehet elintézni egy aktatologató kirúgásával. A felelősöket néven kell nevezni, s el kell őket zavarni. Legyenek bár miniszterek, hivatalvezetők, bárkik.
A bizottsági ülés egyetlen dolog – nem kiderülésére, csupán – századszori megerősítésére volt jó: a jelenlegi magyar kormány képtelen az ország vezetésére. A jó kormányzás egyik ismérve éppen az, hogy védelmet nyújt az állam polgárainak olyan dolgok- ban, amelyek ellen egyénileg képtelenek lennének védekezni.
Az izraeli katonai gépek két repülőtéren is gyakorolták a „bejöveteli eljárást” – hangzott el Tömböl László vezérezredes szájából, aki egyébként a honvéd vezérkar főnöke. Nekem ez a bejövetel szó Feszty Árpád gigantikus alkotását, A magyarok bejövetele című körképet juttatja eszembe minduntalan.
Az izraeli gépek „bejövetele” körül kialakult kormányzati káosz is azt mutatja: itt az idő, hogy végre újra birtokba vegyük ezt a hazát. Hogy végre ne az amerikai, ne az orosz, ne az izraeli, sőt ne is a brüsszeli érdekek határozzák meg, milyen módon szervezzük meg életünk irányítását és védelmét.