Nem is olyan régen még elküldte volna a klubvezetés a szakembert, csak éppen hiányzott az anyagi fedezet a váltáshoz, így nem tért vissza Rátgéber László, maradt Fűzy a Pécs vezetőedzője. Azóta viszont látványosan összekapta magát az alakulat: előbb a Sopron legyőzésével megnyerte a Magyar Kupa döntőjét, majd kedden a Szeged elleni 73-65-ös diadallal bejutott a bajnoki fináléba is. Ami tavaly nem sikerült…
– Óriási volt bennem a feszültség, meg a csapatban is, szerencsére sikerült pozitív energiákká transzformálnunk ezt a stresszt, ezért győztünk magabiztosan. Tettük ezt önmagunkért, Pécsért és a közönségünkért. Meg – ezt kár volna tagadni – dolgozott bennünk egy kis düh is – kezdett bele, jelezve, hogy nem akármilyen napok vannak mögötte.
– Gondolom, a dühöt a szegediek feljelentő levele váltotta ki.
– Természetesen. Az még hagyján, hogy kíméletlen, tudatosan durva játékkal vádoltak meg bennünket a szövetségnek írott levelükben – amit, ez becsületükre legyen mondva, hétfőn délután nekünk is elküldtek –, de az már végképp felháborított, amikor ezt írták: „Élünk a gyanúperrel, hogy a Pécs játékosai szándékosan akarnak sérülést okozni Fürész Emőkének.”
– Mi volt a reakciójuk?
– Felolvastam a levelet a játékosaimnak, és láttam rajtuk, hogy szikrázik a szemük. Utólag már azt mondom, visszafelé sült el a szegediek szándéka, a gyanúsításuk megsokszorozta az erőnket.
– De mégis, mi az előzménye ennek a levélnek?
– Pofonegyszerű: van két euroligás hely, és arra három csapat: a Sopron, a Pécs és a Szeged. Tavaly még hárman indulhattunk, ezért nem volt konfliktus, viszont akkor a Szeged legyőzött minket az elődöntőben, azaz a játékosaik megérezték a vérszagot, s idén is úgy vélték, velünk szemben van esélyük, nem a Sopronnal. Egyébként a tavalyi, soproni kupaelődöntőben haragudtak meg ránk, amikor pár perccel a lefújás előtt még tíz ponttal vezettek ellenünk, aztán kikaptak – szerintük bírói részrehajlás eredményeképpen.
– Mindenesetre önök benn vannak a döntőben – s ezzel az Euroliga mezőnyében –, megnyerték a Magyar Kupát, azaz már túlteljesítették a tavalyi eredményt. Okoz-e mindez elégtételt önnek azok után, hogy nem is olyan régen még el akarták küldeni a klubtól?
– Nem, az elégtétel rossz szó, csupán örülünk a közös sikernek. Meg annak, hogy a Zseljko Dokics másodedzővel – aki egyébként Rátgéber Laci sógora – elvégzett becsületes edzésmunkánk meghozta a gyümölcsét.
– Ha már szóba került Rátgéber: vele nem romlott meg a korábban legendásan jó viszonya?
– Kissé elhidegültünk egymástól, de haragról szó sincs. Laci tegnap este nagyon kedves gratuláló SMS-t küldött pár perccel a Szeged legyőzése után. Tizenöt év barátságát nem zúzhatják szét a szerencsétlen körülmények.
– És abból mi igaz, hogy kecsegtető ajánlatot kapott, és a szezon végén elhagyja a Pécs csapatát?
– Csak annyi, hogy lejár a szerződésem. Tagadhatatlan, hogy az idény közbeni hercehurca nem múlt el bennem nyomtalanul. Annyit mondhatok, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén maradok, kétszer már tárgyaltam is a tulajdonosi kör vezetőjével, de még minden nyitott. Három lányom van, nagy a család, valamiből meg kell élnünk, és hogyha a két szerelmem – a család és a klub – iránti érzelmek konfliktusba kerülnek, akkor értelemszerűen az előbbi élvez elsőbbséget.

Elképesztő: ezért támadta meg az iskolás kisfiút egy felnőtt férfi