Ítélet hatvanhat év után

Életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki Aachen tartományi bírósága annak a 88 esztendős férfinak, akit – mint a hitleri Waffen-SS önkéntesét – három holland polgár meggyilkolásáért vontak felelősségre 1944-ben.

A per a német igazságszolgáltatás számára a nemzetiszocialista rendszer jogi feldolgozásának utolsó fejezetét jelenti. A holokauszt emlékét idézi még a Münchenben zajló Demjanjuk-per is, amelynek kilencvenéves vádlottja – a sobibori náci haláltábor állítólagos őre – ukrán származású.
A holland apától és német anyától született Heinrich Boere a náci ideológia hű elkötelezettjeként Hollandia megszállása után annak az SS-osztagnak volt tagja, amely az ellenállás tagjaival szemben foganatosított megtorló akciókat hajtotta végre. A Silbertanne (Ezüstfenyő) osztag összesen 54 személyt ölt meg, Boere három közvetlen gyilkosság végrehajtója volt Bredaban, Voorschotenben és Wassenaarban. Ezt be is vallotta, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy kényszerhelyzetben volt. Ha ugyanis a parancsot nem hajtja végre, akkor saját életét teszi kockára.
A háború után sikeresen bujkált, majd visszatért Németországba, és kivonta magát a holland igazságszolgáltatás hatásköréből. Távollétében Amszterdamban előbb halálra ítélték, majd az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. Mint német állampolgárt, az NSZK nem volt hajlandó kiszolgáltatni, sőt annak a megoldást is elvetette, hogy Boere német fegyházban töltse le büntetését. A volt bányász időközben szülővárosa, Eschweiler egyik idősek otthonába került, és megrendült egészségi állapotára hivatkozva hosszú ideig gátat emelt az ügyészség szorgalmazta újabb eljárásnak, amely végül mégiscsak megindult, s tegnap fejeződött be az aacheni bíróságon.
A per versenyfutás volt az idővel. Mindössze egyetlen még élő tanúnak sikerült a nyomára jutni, de személyesen korára hivatkozva ő sem jelent meg a tárgyaláson, és csak videokonferencián keresztül ismertette vallomását. A taláros testület kizárólag felolvasott kihallgatási jegyzőkönyvekre támaszkodott. Az áldozatok mellékvádlóként fellépő utódai az alattomosan elkövetett gyilkosság tényének megállapítása mellett az egész holland népnek kijáró elégtételt követeltek. A védőügyvédek az akkori állapotok valós megítélésének hiányára hivatkoztak, felmentést kértek, és kiemelték, a hajdani SS-tag – gondolkodásmódjában – már nem azonos a mostani aggastyánnal. „Megbántam amit tettem, és várom a halált” – mondta befejezésül a tolószékben ülő elítélt.