Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát – mondja a már-már elcsépelt mondás. A két nép tudatosan ápolt történelmi barátsága világviszonylatban is ritka és értékes örökségnek számít. Ezt a hagyományt erősíti a lengyel–magyar barátság napja, amelyet Lech Kaczynski lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnök kezdeményezésére egyöntetű határozattal alapított meg a magyar parlament és a lengyel szejm 2007-ben. Az emléknapot minden év március 23-án felváltva rendezik meg Lengyelországban és Magyarországon, ahol tavalyelőtt Debrecen, idén pedig Budapest mellett Pécs is az ünnepségek házigazdája.
A kulturális fővárosban vasárnap zajlottak a lengyel–magyar barátság napjához kapcsolódó események: a Baranyai Megyei Kulturális Központ ad otthont a Fejezetek a közös magyar–lengyel történelemből című kiállításnak, ahol gazdagon illusztrált, kétnyelvű tablók ismertetik meg a látogatókat a két nép történetének összefüggéseivel, az Árpád-kortól egészen napjainkig. Mint azt a kiállítás anyagát öszszeállító egyik levéltáros, Karol Biernacki elmondta: a hagyományos szeretet mögött legtöbbször kevés a konkrét ismeret. A kiállítás célja, hogy népszerűsítse „közös dolgainkat”, és hogy a két baráti nemzet, különösen a fiatalok megismerjék egymás kultúráját. A történelmi tablók anyagát szubjektív szempontok szerint válogatta Karol Biernacki és Bagi Zoltán. Elsősorban olyan események feldolgozására törekedtek, amik jól jellemzik a két nép kapcsolatát. A lengyel–magyar barátság mai felfogásának kialakulásában talán a 19. és a 20. század eseményeinek jutott a legnagyobb szerep: Lengyelországnak az 1848–49-es szabadságharcban való részvételét, Bem József és Henryk Dembinski tábornokok és több ezer lengyel tiszt és közkatona helytállását a lengyel–magyar szolidaritás egyik legfontosabb megnyilvánulásaként tartjuk számon. A lengyelek számára hasonlóan nagy jelentőséggel bír a az 1939-es esztendő, amikor a Teleki-kormány az egyre erősödő német nyomás ellenére megnyitotta a lengyel–magyar határt, és mintegy hetvenezer lengyel menekültet fogadott be. Valószínűleg ennek a gesztusnak is köszönhető, hogy 1956-ban a magyar forradalom hírére a lengyel nép mozdult meg először, hogy élelmiszerrel, pénzzel és véradással segítse a szabadságharcosokat.
A történelmi kitekintésen kívül képzőművészeti és zenei események is helyet kaptak a pécsi programban: a Művészetek és Irodalom Házában Keményffyné Krawczun Halina, a Pécsett alkotó lengyel képző- és iparművész munkáiból láthatunk válogatást, és a Pécsi Tavaszi Fesztivál vendége, Marcin Dominik Gluchés lengyel zongoraművész is fellépett a lengyel–magyar barátság napja alkalmából.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
