LMP: a szüzesség elvesztése

Április 11-én még a bevallottan ateista Schiffer András is csodáról beszélt. És igencsak reméljük, hogy e csoda mögött tényleg nem áll semmiféle materiális érdek – csak a lelkesedés ereje, a változás vágya. Április 11-én feltételezhetőleg ez juttatta a parlamentbe az alig egyéves új zöldpártot, a Lehet Más a Politikát. Mert a siker oka tán nem csak az egykori SZDSZ szétesése, nem csak a balliberálisok otthonkeresése. Az LMP-vel ma Magyarországon először került egyértelműen környezetvédő párt a parlamentbe.
Az LMP azonban több és más, mint a nyugati zöldpártok hazai másolata. Legalábbis remélhetőleg. A nyugati zöldek ugyanis abból a hatvannyolcas forradalomból nőttek ki, amely a környezetpusztító, modern, kapitalista, globális világ utolsó akadályait – a családot, a nemzetet vagy az egyházat – támadta meg. Helyette egy ideig Maót ajánlgatták a kinti zöldek – de mára a posztmodern világ paradigmatikus pártjaivá váltak. Azon bohém burzsoáréteg képviselőivé, amelyből már hiányzik a bohém bátorság, de híján vannak a polgári kultúrának is. Lázadónak nevetségesek, polgárnak sekélyesek. A nyugati zöldek a divatlázadás kifejezői – éppen ezért annyira trendi manapság zöldnek lenni. Mert úgy kritizálnak, hogy közben ők maguk a rendszer: a posztmodern, hatvannyolcas nyugat pártjai.
Magyarországon a lázadás azonban másról kell hogy szóljon. Értékrombolásnak nem sok értelme lenne negyvenévnyi baloldali diktatúra után. Magyarországon a társadalmi struktúra a kommunizmusból örökölt – így a forradalmiság nem a baloldali eszmék leporolása, hanem a kádári világ leváltása. Kelet-Európa nem kér újabb baloldali utópiákból. Kelet-Európa hatvannyolca a posztkommunizmussal szembeni ellenállást, a rendszerváltás immár felnőtt nemzedékének konzervatív ellenválaszát jelenti. Immáron húsz év telt el a rendszerváltás óta. És ennyi idő kell is mindig a változásokhoz – elvégre Németország sem 1945-ben szorította ki a náci gondolkodást. Nem 1945, hanem 1968 tekinthető korszakhatárnak a nyugat-európai társadalmak történetében.
Amint 2010 is változást hozhat Magyarországon. Az LMP ellenzékből ehhez adhat segítséget, irányt, muníciót. Ha távol tudja magától tartani a régi baloldal árnyait, ha nem horkan fel benne az eszdéeszesség, ha nem akar az idős, balliberális értelmiségnek tetszelegni – akkor a magyar „hatvannyolc”, a magyar korszakváltás segítője lehet. Az MSZP persze látja a veszélyt és egyoldalúan vissza is lépett pár helyen az ökopárt javára. Az LMP-nek most döntenie kell. Az SZDSZ sorsát választja, vagy egy tényleg más politikát vállal fel? Szembefordul-e azzal a közeggel, ahonnan jött, vagy azt menti át az új világba? Folytatja-e az elmúlt húsz évet, vagy tényleg új megoldásokat kínál?
Az MSZP szívesen magával rántaná Schifferéket. Az LMP kínosan nézegeti a posztkommunisták kinyújtott kezét – egyelőre azonban erőtlen a zöldpárt elhatárolódása. Egyelőre úgy néz ki, az LMP kész lenne szocialista voksokkal mandátumhoz jutni. Mert ha az LMP nem kér az MSZP-ből, nem kér a hallgatólagos támogatásból – maga is visszaléphetne. Mert nem a Fidesz kétharmada veszélyezteti leginkább a korszakváltást. Sőt, igazán csak akkor lehetne más a politika.
Techet Péter
Budapest