A Magyar Távirati Iroda tegnap 9.33-kor keltezett, 474. sorszámú híre tudatja, hogy a lengyel nemzeti gyász és Lech Kaczynski államfő vasárnapi temetése miatt a lengyel férfi kézilabda-válogatott nem vesz részt a hét végi Pannon-kupa nemzetközi tornán, Ózdon, Tiszaújvárosban és Miskolcon.
Az MTI 9.38-kor kibocsátott, 475. cikkelye ellenben azt adja közre, hogy a nemzeti gyász dacára nem változik a szombaton rajtoló szlovéniai divízió I-es jégkorong-világbajnokság programja, így vasárnap 16.30-kor megrendezik Ljubljanában a magyar–lengyel mérkőzést.
Eszem ágában sincs megbántani lengyel barátainkat – akik hajdani, már-már rokoni kötődésünket egyébként ma is sokkal élőbb kapocsként tartják számon –, különösen nem a repülőszerencsétlenség utáni napokban. Patriotizmusban, hitben, lélekben bárcsak ott vagy legalább közel ott tartanánk, ahol ők. Azt is tudjuk, nem azért gyászolnak, mert ilyenkor így illik, ezt diktálja a protokoll, érzéseik sokkal mélyebbek, emberibbek. Lengyelebbek.
A fenti két információt, határozatot összevetve ugyanakkor leszögezhető, hogy a fontossági sorrend a következő: 1. tétmérkőzések; 2. nemzeti gyász; 3. barátságos vagy felkészülési mérkőzések.
Igen, ez így talán otrombán, zordan és cinikusan hat, mentségünkre mindössze annyit hozhatunk fel, hogy e prioritást nem mi állítottuk fel.
Csupán észrevettük.
origo.hu
Hatalmas a részvételi kedv a Voks 2025 szavazáson, még három napig lehet véleményt mondani
