Az utolsó figyelmeztetés

Szigeti, Varga Zoltán, Virág Rudolf a botrány után úgy nyilatkozott, hogy marad. Ha a jogállam követelményét,
a népképviseleti elvet vették volna alapul, nem fogadták volna el megbízatásukat, vagy azóta távoztak volna. Még akkor is, ha az államapparátus a külképviseletekkel együtt tele van Gyurcsányhoz hű pártkáderekkel

Az új Országgyűlés alakuló ülésén, pénteken megtörtént az első ügydöntő szavazás. A parlament nem fogadta el Szigeti Péternek, az Országos Választási Bizottság (OVB) elnökének beszámolóját, és elutasította Varga Zoltán önkormányzati miniszter jelentését is. Előzőleg a két főtisztviselő az áprilisi választások előkészítéséről és lebonyolításáról tájékoztatta a képviselőházat. Lehet, hogy mindezt némelyek úgy élték meg, hogy az első ülésnapon voltaképp két egyforma pofon csattant el: egyiket a volt parlamenti többség, a másikat pedig ennek az időközben megszűnt többségnek a választottjai csupán azért szenvedték el, mert kisebbségbe kerültek. Nem erről van szó. Az új kormányerő azt a hosszú, hibás és részrehajló gyakorlatot zárta le, amelyet az elmúlt időkben a választójogi testületek és szervezetek folytattak.
A hajdani balliberális többség által megválasztott OVB állandó tagjai több mint egy évig próbálták megakadályozni, hogy sor kerüljön a Fidesz és a KDNP által kezdeményezett szociális népszavazásra. Különféle ürügyekkel kétszer utasították el Orbán Viktor és Semjén Zsolt javaslatát, hogy a nép véleményt alkothasson a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj ügyében. Az OVB közvetett módon gondjaiba vette a Gyurcsány–Kóka-kormány agresszív, erőszakos intézkedéseit, és úgy látta, hogy a békákat tényleg nem kell meghallgatni a mocsár lecsapolása előtt. Amúgy is szegénységpártiak vagyunk, emellett nagy a jólét, és minket irigyel Európa. Az Alkotmánybíróságnak (AB) csak a második hatályon kívül helyező határozata után, tehát harmadszorra döntött úgy az OVB, hogy sor kerülhet a referendumra. Ezt is nagyon kelletlenül, s csak azok után tette meg, hogy az AB külön felhívta a figyelmet: döntései mindenkire, még az OVB-re is kötelezők. Halmai Gábor elnökhelyettes ugyanakkor nyilatkozatban közölte, hogy teljesítették az AB előírását, de a népszavazással továbbra sem ért egyet.
A sorsfordító referendum 2008. március 9-én lezajlott, 10-étől új korszak kezdődött. A kormány ugyan nem volt hajlandó távozni, az MSZP–SZDSZ-koalíciót azonban már semmilyen mesterkedés sem menthette meg. Az uralkodó pártok hatalma megrendült. Tudósítóként nagyon sok testületi ülésen vettem részt, s a népszavazás napján, majd az Európai Parlament magyar képviselőinek megválasztásakor is módom volt tapasztalni, milyen lelki megpróbáltatások érték az OVB-t. Traumaként hatott rájuk a választási központban az újabb és újabb részeredmények beérkezése. Az adatok sokkolták őket, s a testületi vitákban harcos, hogy ne mondjam, osztályharcos alapon érvelő jogászok az idő előrehaladtával egyre kedvetlenebbül üldögéltek a tanácsteremben, vagy sétáltak a folyosókon. Így történt ez április 25-én, az országgyűlési választás második fordulójában is. Este fél 8 után szinte letargikus hangulat lett úrrá a teremben. Bizony, a részeredmények nagyon fontosak, mindenki tájékozódni szeretne. A kiemelkedő politikai jog gyakorlói, a választópolgárok szeretnének folyamatosan értesülni arról, milyen reményeik lehetnek: választójogukkal sikerül-e érvényre juttatni akaratukat. Bekövetkezhet-e a rég várt, alapvető változás.
Most, április 11-én és 25-én a közakarat elsöpörte az egykori koalíciósokat. Az első fordulót a Gyurcsány Ferenc embereként számon tartott Varga Zoltán minisztériuma olyan szakszerűtlenül és felelőtlenül készítette elő, hogy az OVB-nek az utolsó pillanatokban, április 11-én este szükségintézkedést kellett tennie. Először meghosszabbította a szavazást, majd hozzájárult, hogy a részeredményeket a szokásos esti időpont helyett csak éjjel hozzák nyilvánosságra. Amikor Jóri András adatvédelmi biztos ezt a közérdekű adatok nyilvánosságának sérelme miatt utóbb kifogásolta, az OVB valósággal megsértődött. Jóri levelének kiosztásakor, a testület ülésén Szigeti Péter még azt mondta: tudomásul vétel végett adja át az ombudsman levelét. Halmai Gábor az akkori ülésen nem volt jelen. Következő alkalommal az ő érvei alapján döntöttek úgy, hogy visszautasítják az adatvédelmi biztos észrevételeit. Jóri fenntartotta, hogy a választóknak este fél 8-tól joguk lett volna megismerni a részeredményeket.
Szigeti a parlament alakuló ülésén is a jogszabályt hibáztatta, s burkoltan arra utalt, hogy a bizottság az első forduló napján nem kapott megfelelő tájékoztatást az önkormányzati miniszter irányítása alatt álló Országos Választási Irodától (OVI): több helyütt hosszú sorok állnak a szavazófülkék előtt. Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy Virág Rudolf, az OVI irányítója megtévesztette a bizottságot. A szavazóköröket nem készítették fel kellőképpen a választópolgárok fogadására, s amikor ez kiderült, szakszerűtlen döntést hoztak. Így próbáltak úrrá lenni azon a kudarccal fenyegető helyzeten, amelyet maguk idéztek elő. A gyökeres változást sürgető milliókat megfosztották attól a lehetőségtől, hogy percről percre átéljék a győzelem élményét. Az MSZP-nek viszont ez minden alkalommal megadatott. Emlékezhetünk Gyurcsány Ferencre és párttársaira, akik 2006-ban a csalárd kampány után mámorosan ünnepeltek a pártszékház előtt.
Az MSZP egyébként a választójogban, a választások előkészítésében mindig profi volt. A kifogásolható 1997-es eljárási törvényt saját kétharmados többségével fogadta el. Lamperth Mónika belügyminiszter a 2002-es önkormányzati választás előtt alkotmánysértő rendeletben írta elő, hogy a Fidesz logóját zsugorított, felismerhetetlenül kis méretben kell rányomtatni a szavazólapra. Később, 2005 decemberében ugyancsak Lamperth Mónika, szintén alkotmánysértő rendeletben szabályozta: miképpen kell a 2006-os választásokon a lakóhelytől távol szavazni. Ezután bontakozott ki a voksturizmus, más választókerületek jelöltjeinek kisegítése a második fordulóban. Ekkoriban vált széles körben ismertté a szavazócédulák kicsempészése és visszavitele, vagyis a láncszavazás. Ehhez járult Gyurcsány módszere, az őszödi beszédből később megismert szocialista szavazatszerzés.
A választás törvényességét az OVB ellenőrzi, az előkészítésért 2006 óta a belügyi tárca helyébe lépő önkormányzati minisztérium felelős. Az OVB tagjait a soron következő parlamenti voksolás előtt négy évre az Országgyűlés választja meg. Ez év elején a szociálliberális parlament lényegében újraválasztotta a korábbi testület tagjait, köztük Szigeti Pétert, Szoboszlai Györgyöt, Halmai Gábort és Fazekas Mariannát. Tette mindezt úgy, hogy a nagyarányú győzelem előtt álló Fideszt meg sem kérdezte. Ismert, hogy Szigeti és Szoboszlai egy szélsőbalos szellemi csoportosulás prominens képviselői. Az ultraliberális Halmai korábban az SZDSZ alkotmánybíró-jelöltje volt, de a Fidesz nem támogatta. Fazekas Marianna az év elején önkormányzati államtitkárként, most igazságügyi miniszterként tevékenykedő Forgács Imre felesége. Forgács ismert baloldali ideológus.
Szigeti, Varga Zoltán, Virág Rudolf a botrány után úgy nyilatkozott, hogy marad. Ha a jogállam követelményét, a népképviseleti elvet vették volna alapul, nem fogadták volna el megbízatásukat, vagy azóta távoztak volna. Még akkor is, ha az államapparátus a külképviseletekkel és az uniós fórumokkal együtt tele van Gyurcsányhoz hű pártkáderekkel. Abban reálisan nem bízhatnak, hogy ez a rejtőzködő érdekszövetség azután is megőrizheti hatalmát, hogy pártjuk eddig soha nem látott választási vereséget szenvedett. Beszámolójuk elutasítása, az elsöprő parlamenti szavazatarány utolsó figyelmeztetés számukra: nem érdemes szembehelyezkedni a közakarattal.