Bizottsági helyek, alkalmatlan jelöltek

Az Országgyűlés május 14-i megalakulását követően a pártok előzetes egyeztetése alapján a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöki tisztét a Jobbik képviselője tölthette volna be. Némi szocialista segédlettel. A jelenlegi állás szerint erről szó sem lehet. Történt ugyanis, hogy Lendvaiék meggondolták magukat, és maguknak követelték a bizottság elnöki tisztét. Sőt rádobtak még egy lapáttal. Nem az elnöki, de az egyszerű tagsági viszonyt is firtatják.
Most azok aggódnak a nemzet biztonságáért, kiáltanak veszélyt, féltik a jogrendet, akik az elmúlt nyolc évben a titkosszolgálatokat egy szűk politikai és gazdasági elit érdekében törvénytelenül és gátlástalanul működtették. Azok féltik a demokráciát, akik Tóth, Szilvássy boszorkánykonyháját és a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőit felhasználva tömegeket félemlítettek meg, minden bizonyíték nélkül riogattak hazai (!) és külföldi terroristákkal, kémekkel, nyilasokkal. Mindenkivel és mindennel, ami alkalmasnak látszott a figyelem valóságról történő elterelésére, a ködösítésre, megtévesztésre, az ellenzék lejáratására. Sokszor még a látszatra sem adva.
Lendvai Ildikó bizonyára elolvasta a Jobbik választási programjának a titkosszolgálatokat minősítő részét és a jövőre vonatkozó elképzeléseket. Csak nem attól féltek, hogy a bizottságnak is lesz pár kérdése a volt titokminiszterekhez? Úgy érthető, de el nem fogadható a pótcselekvésnek is értékelhető hangulatkeltés, prejudikálás. A balliberális koalíció és az MSZP bukott vezérkarának és elnökeinek bőven volt idejük megismerni az alkotmány, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény és a Magyar Köztársaság parlamentje házszabályának a szolgálatokra vonatkozó részét is. Lendvai Ildikónak tudnia kellene, hogy a titkosszolgálatokat a kormányfő által kijelölt miniszter irányítja és felügyeli. A többi miniszter írásban, rajtuk keresztül hírigényt fogalmazhat meg. A szakmai munkát a titkosszolgálatok végzik az élükre kinevezett főigazgatók belső utasításai alapján. A parlament nemzetbiztonsági bizottságának funkciója kettős. Figyelemmel kíséri és ellenőrzi a jelzett területtel kapcsolatos kormányzati munkát. Ülésezik és határozatokat hoz az Országgyűlés felkérésére vagy saját elhatározásából, ha azt szükségesnek és indokoltnak tartja. Ezeknek nincs kötelező érvényük, pusztán a döntések előkészítésében van szerepük. A titkosszolgálati munkában érintetteket üléseire meghívhatja, nekik kérdéseket tehet fel. Aktívan részt vesz a területet érintő törvényalkotásban. Mindezeket a civil kontroll érvényesítése jegyében. Azon „kívülálló laikusok” felhatalmazása alapján, akik szavazataikkal mandátummal és az ahhoz járó jogosítványokkal ruházták fel többek között a bizottság elnökét és tagjait.
A lényeg tehát nem az, hogy melyik ellenzéki párt delegálja a nemzetbiztonsági bizottság elnökét. A kutya nem itt van elásva. Egyébként egyik bizottságban sem. Összetételükben leképeződnek a parlamenti erőviszonyok. Azt a szocialisták is ismerik, bármennyire is fájdalmas nekik. A lényeg az, hogy a több mint kétharmaddal rendelkező párt mire használja hatalmát. Hiszek abban, hogy a nemzet biztonsága szempontjából fontos területen is új idők jönnek. Orbán Viktorék végre nem arra használják a titkosszolgálatokat, mint Gyurcsány Ferencék. A törvény szellemében, a nemzet érdekében. Megszüntetik a szolgálatoknál másfél évtizede meglévő anomáliákat, megtalálják azokat a szakmai vezetőket, akik nem keverik össze a lojalitást a szolgalelkűséggel, s akik nem vazallusként viselkednek.
Lendvai Ildikónak nem kell dühöngeni. Sem a törvényhozó, sem a végrehajtó hatalom májust követő tevékenysége miatt. Az elmúlt nyolc évben viszont sírnia kellett volna, de csak önelégült mosolyt láttam az arcán. Ám ne legyünk méltánytalanok. Dicsérjük meg a szocialistákat. A költségvetési bizottság elnöki tisztére első körön sikerült az arra legalkalmasabb személyt jelölni. Kelet-Magyarország büszkeségét és jótevőjét, Brüsszel kedvencét, London anyanyelven beszélő bankárát, Magyarország legszerényebb, legudvariasabb polgárát, az offshore cégek irgalmatlan üldözőjét, a nemzeti vagyon legéberebb őrzőjét, a valós pénzügyi helyzetet mindig időben nyilvánosságra hozó minisztert, az adatok meghamisítása ellen küzdő modern lovagot, a nemzeti érdekeket mindig előtérbe helyező, a multik ellen fáradhatatlanul küzdő hazafit, a korrupciót csak hírből ismerő, puritánságával a ferenceseket megszégyenítő, fiát példásan nevelő, páratlan szakmai zsenit. (Veres Jánosról van szó.) Jellemző, hogy a szocialisták huszonvalahány óra múlva megváltoztatták döntésüket, s hogy zavaros, önellentmondásos viselkedésükből adódó következményekre a házelnöknek kellett megoldást keresnie.
Közben megtalálták a még alkalmasabb jelöltet Vadai Ágnes személyében a nemzetbiztonsági bizottság vezetésére. Aki úgy néz Gyurcsány Ferencre, mint Mária Magdolna Jézus Krisztusra. Aki a Gripen vadászgépek beszerzése körüli botrány kivizsgálásra létrehozott ad hoc bizottság élén már bebizonyította tökéletes alkalmatlanságát.

A szerző a Katonai Biztonsági Hivatal nyugállományú
ezredese, biztonság- és védelempolitikai szakértő