Harc az egyenes vonalak ellen

Amikor Bécs képviselői a nyolcvanas években felkérték Friedensreich Hundertwassert (1928–2000), hogy a harmadik kerületben építsen fel egy bérlakásokból álló épülettömböt, akkor nem csupán egy különc művészhez fordultak, hanem egy olyan kereskedőhöz, aki boldogságot, szabadságot és egy újfajta filozófiát árult.

A Kegelgasse és a Löwengasse sarkára érve a Hundertwasser-ház aurája gyorsan beszippant – az épület látványa tudatmódosító hatású: a kreativitást, a sokszínűséget hirdeti, mégis természetesnek hat. Úgy tűnik, Hundertwasser nyerte a harcot a természetellenesnek tartott egyenes vonalak ellen. Győztek az élénk színek, az ezüstös fémlapok, a csempe- és kerámiadíszek, a girbegurba oszlopok és a tetőt borító buja növényzet. (Már csak egy kacsaláb hiányzik.) Két hagymakupola koronázza meg az épületet, az egyik rézből készült, a másik aranyozott, olyanok, amilyenek az osztrák barokk templomokat ékesítik.
A ház maga olyan, mint egy függőleges falu. Mind az ötven lakást saját, a többitől eltérő színvilág és az ablakok sajátos kialakítása tesz egyedivé. A művész szerint a házak nem is falakból állnak, inkább ablakokból. Jog az ablakhoz – kötelesség a fa iránt című kiáltványában azt hirdette: „Minden lakónak legyen joga kihajolni az ablakán, és mindent úgy átalakítani a külső falon, ahogy az neki megfelel, ameddig csak a karja elér.” Ezzel összefüggésben fejtette ki a „kötelesség a fa iránt” elvet, hogy „az utcákra és háztetőkre erdőt kell ültetni; a városokban újra erdei levegőt kell tudnunk belélegezni”. Az itt lakók jó közérzetét szolgálják a közösségi terek is, található itt orvosi rendelő, játszóház, mosókonyha, télikert, közös terasz, kávéház és étterem. Nem tudom, a turistainváziót hogyan tudják elviselni, de az biztos, hogy a vacsoravendégeik sosem mondják le a meghívást.
1991-ben Hundertwasser az épülettel szemben álló garázst „faluvá” változtatta: közösségi találkahellyé, ahol kávéház, könyvesbolt, egyéb üzletek kaptak helyet. Mellesleg itt található az egyik legtöbbet fényképezett nyilvános illemhely, a Toilet of Modern Art, amit 60 centért lehet igénybe venni. Viszont a bejárat melletti vízesés különösen nagy kegyetlenség a várakozókkal szemben. A Hundertwasser-háztól pár perc séta a Kunst Haus Wien. Könnyen felismerhető bohókás, kék-fehér csempével díszített homlokzatáról. Az egykori Thonet bútorgyár épületét a művész keleti-természetközeli stílusban építette át, és egy 4000 négyzetméteres kiállítási területet alakított ki. Az alsó két szinten Hundertwasser életművének keresztmetszete tekinthető meg – festmények, grafikák, fogadásból kötött falikárpitok, papírsárkányok, építészeti makettek –, a felső szinteken időszaki kiállítások váltják egymást.
A Duna-csatorna mentén lehetetlen nem észrevenni a spittelaui szemétégetőt, amelynek homlokzatát Hundertwasser alakította át. Már messziről csillog az aranyozott zománccal borított kupola. A távfűtőművek a szemétből nyert hővel látja el Bécs 200 ezer lakását, illetve több ezer nagyfogyasztóját. Hundertwasser személye garancia a környezetvédelemre: a komplexum évente csupán 0,1 gramm dioxint bocsát a levegőbe. Az ipari terek, csövek, fémvázak mesebeli környezetté alakultak át, a hasas oszlopok, az aranygömbök, a színes homlokzatok az Ezeregyéjszaka mecsetjévé formálták az épületet.
Hálásak lehetünk a városvezetésnek, hogy Hundertwasser természetközeli barokk utópiája megvalósulhatott. Ahogy a különc mester mondta: „Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete.”