Politikai előfeltevések

Most kell véleményt mondani az új kormányzati struktúráról, amíg a szakemberek szabadon szárnyalhatnak, s nagy ívű alapvetéseiket nem korlátozzák a sivár tények. Ilyenkor a hozzáértők szellemét még csak az előítéleteik és elfogultságaik befolyásolják, márpedig a korszerű társadalomtudományban ezeken alapul az egyedüli helyes gondolkodás. Mert milyen alapon lehetne vitatni, hogy ez minden korok és minden világok legjobb kormányzati struktúrája, minden elemében zseniális, már az is csupa boldogság, hogy eme kivételes szellemi terméknek kortársai lehetünk.
Pillanatnyilag még egyetlen épkézláb érvet sem lehet felvonultatni ezen véleménnyel szemben, igaz, a másik oldal megállapításai – ez a világtörténelem legostobább kormányzati szerkezete, minden kikínlódott részletéből dől a dilettantizmus és a beteges hatalomvágy – pont ilyen támadhatatlanok. A korszerű társadalomtudományok másik jellemzője az, hogy a gyakorlatban begyűjtött konkrét tapasztalatok nem árnyalják, pontosítják az elvi állásfoglalásokat, hanem előjelüktől függetlenül alátámasztják azokat. Ez a módszer azért jó és hasznos, mert a pártok elkötelezett híveit megkíméli a kétes kimenetelű disputáktól, a feltételezéseiknek ellentmondó látszatok zavarkeltésétől, a kínzó agymunkától, viszont garantálja azt, hogy mindig naprakészek legyenek, meggyőződésüknek megfelelően. Így biztosítható a demokrácia, a vélemények sokszínűsége és az abból táplálkozó szólásszabadság, hiszen ha az emberek a józan eszükre hallgatva alakítják ki nézeteiket, hajlamosak egyetérteni egymással, márpedig az általános egyetértés a diktatúra előszobája.
Némi kétkedésre adhat alkalmat az a tény, hogy a módszer következetes követői a legegyszerűbb, leghétköznapibb kérdésekre sem tudnak egyértelmű választ adni. Például, ha azt a kérdést tesszük fel, hogy az utóbbi nyolc évben melyik politikai erő kormányozta az országot, igazán meglepő válaszokat kapunk.
Az még hagyján, hogy az elmúlt egy év vezető erejét szinte lehetetlen megnevezni, mert Bajnai nem valamelyik politikai oldallal azonosult (szóban legalábbis), hanem a „szakértelemmel”, amit megint csak és kizárólag az előítéletek alapján lehet elhinni. Ám amikor azt olvastuk a szocialista párt napilapjában, hogy a Fidesz lakástámogatási rendszere 2009-ig, a felfüggesztéséig minden évben megrendítette a költségvetést, akkor eltöprengünk, szükség volt-e egyáltalán az idei választásokra, ha eddig is a Fidesz irányította az országot. Valójában azért tartottak mégis választásokat, hogy végre korrekt és konstruktív ellenzék üljön a parlamentben. Az MSZP azzal a konstruktív elképzeléssel vágott neki az ellenzéki létnek – s a jelek szerint ehhez valóban tartja magát –, hogy most megfizet a Fidesznek, mert az nyolc éven keresztül mindig csak ellentmondott a kormány és a parlamenti többség kezdeményezéseinek. Azon túl, hogy ez tényszerűen nem igaz, végigmustrálva az ország állapotát, vajon a koalíció mely tervezetét kellett volna az akkori ellenzéknek támogatnia? Hozzájuk képest a jobbikosok kegyelmi állapotban vannak. Ők úgy tartják, ami jó történt ebben az országban az utóbbi időkben, az mind az ő érdemük. A jövőben pedig, ha valami jót, hasznosat tesz a Fidesz, azt a Jobbiknak köszönheti, ellenben ha elront valamit, azért vállalnia kell a felelősséget.
Ezek után mi szükség lehet még a tényekre?