Fákkal sűrűn benőtt területen, a kíváncsi szemek elől szinte elbújva fekszik Sajóvámos határában a BPR 2001. Kft. pulykatelepe. A kapuig vezető köves utat csalántenger övezi, a drótkerítéshez érve nagy táblára leszünk figyelmesek, rajta a felirat a következőről tájékoztat:
Állattartó telepek felújítása. Kedvezményezett: BPR 2001 Ingatlanforgalmazó Kft. Kivitelező: Lakisz Szövetkezet. A beruházás befejezésének dátuma: 2009. június 30. „Európai mezőgazdasági vidékfejlesztési alap: a vidéki területekre beruházó Európa.”
Nézelődésünkre csaholni kezd egy loncsos eb, majd előkerül a telepre felügyelő portás.
– Segíthetek valamiben?
– Újságírók vagyunk. Érdeklődnénk a tavalyi beruházásról.
– Milyen beruházásról?
– Arról, amelyik a kerítésen függő táblán olvasható. 2009-ben itt építkezésnek, felújításnak kellett volna zajlani.
– Korábban, sok évvel ezelőtt bővült a telep, akkor húzták föl ott hátul azokat az épületeket, ott nevelik a csirkéket.
– Hát nem pulykákat tenyésztenek?
– Nem, most csirkéket nevelnek, úgy ötvenezret.
– Bemehetnénk körbenézni?
– Nem engedhetem be magukat – feleli fertőzésveszélyre hivatkozva.
A táblán is olvasható BPR 2001 Ingatlanforgalmazó Kft. az állattartó telepek felújítására kiírt (ÁTK I.) pályázaton 2008 januárjában nyert, ám csak 2011-ig kell a cégnek a trágyakezelés, a trágyatárolás megoldására és útépítésre felvett, több mint negyvenmillió forint összköltségű projekteket befejeznie.
Informátorunk elmondása szerint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) 2008 szeptemberében helyszíni szemlén győződött meg arról, hogy a projektben szereplő építési munkák a műszaki leírás szerinti minőségi paraméterekkel megvalósultak, az útpadkát kivéve, amely csak részben készült el, anyaga pedig zúzalék helyett darált beton. Lehetséges, hogy egy évek óta a telepen őrködő munkatárs ne vegye észre, amint egy ekkora értékű beruházás megvalósul?
Bűzös telep, feledékeny vállalkozó
Ha úgy fúj a szél, néha olyan bűzt hord a telepről, hogy nem lehet meglenni – mondják a faluban, ahol ezért nem zárták szívükbe a céget, noha néhány községbéli ott dolgozik.
Komjáthy Lajosné polgármester így nyilatkozik:
– Mi nem tudunk semmilyen építkezésről, illetve annak volumenéről sem, csak annyit hallottunk, hogy a cég uniós forrásra pályázott, és nyert. De hogy a pénzt mikor kapta, mire költötte, arról minket nem tájékoztatott. Az építési engedélyt egyébként is a miskolci kistérségi jegyző adja ki – szögezi le.
Meglepő e szűkszavúság a cég részéről, hiszen a település külterületén működik a cég, és községbelieket is foglalkoztat. A körjegyző azonban rávilágít a némaság miértjére. – Tavaly júniusban a BPR 2001 záróbevallást készített a 2008-as forgalmáról, és azt leadta az önkormányzatban. Azóta nem tudunk róluk, pedig korábban a legtöbb iparűzési adót fizető vállalkozás volt a településen – emlékszik Molnárné Cseh Mária. – Azt gondoltuk, megszüntette tevékenységét, de a lakosság folyamatosan bűzre panaszkodott, ezért a közelmúltban kimentünk állat-egészségügyi szakemberrel a helyszínre. Akkor szembesültünk azzal, hogy a tevékenységet folytatják, mi több, már nyolcvanezer csirkét nevelnek. A helyszínen úgy tűnt, a vezetőként bemutatkozó Kovács József csak bérli a telepet – árad a panasz a jegyzőből.
Kovács József kérdésünkre kijelenti: rosszul tudják Sajóvámoson, ő a cég tulajdonosa, öt éve vette meg a BPR 2001-et, amely korábban megvásárolta a falu lerobbant tsz-épületeit.
– Ha ön a tulajdonos, miért nem fizetett a cége iparűzési adót?
– Azért, mert Miskolc a telephelyünk, jövő januártól azonban újra Sajóvámosra fogok fizetni – áll elő egy igen furcsa verzióval.
Utánanézünk: a cégadatok szerint a BPR 2001 telephelye Sajóvámoson és Szikszón van, székhelye pedig mindig is Miskolcon volt. De nem csak ebben az esetben hagyta cserben memóriája Kovács urat.
– Milyen értékben ruházott be az ÁTK I. pályázati forrásból?
– Ha jól emlékszem, 17 millió forintért építettünk nagyjából száz méter betonutat, aljzatbetonozást végeztünk, és kialakítottunk egy trágyatárolót – feleli.
Nem árt ismételni: a pályázaton negyvenmilliót nyert. Ahogy azt sem, hogy 2009. június 30. szerepel a bejárat melletti táblán befejezési dátumként, ám mint megtudom, ezt Kovács József maga szabta meg határidőként. 2009-ben az önkormányzatnak senki nem fizetett iparűzési adót, Kovács az ellenőrzéskor bevallást ígért a körjegyzőnek, ám Molnárné állítja: azóta sem látták. Hogy miért nem fizet adót egy olyan cég, amely 2006-ban Sapard-pályázaton 108 412 850 forintot nyert pulykatelep felújításra, mezőgazdasági épület fejlesztése címen, rejtély.
A vállalkozás 2007-es mérlegéből ugyanakkor kiderül, hogy a pályázat elnyerése idején a cég átlagosan háromfős létszámmal dolgozott. Elgondolkodtató. (További adalék, hogy ugyanez a cég az ÁTK II. pályázaton 194,6 millió forinthoz jutott szikszói telepének modernizálására. Igaz, ez nem törvénytelen.)
A holdudvar jól járt
Érdeklődésünkre Vargha Tibor, a miskolci önkormányzat építési, környezetvédelmi és városüzemeltetési főosztályának vezetője szikáran leszögezi: a BPR 2001 a 2007–2009 közötti években Sajóvámos községben nem adott be építéshatósági kérelmet pulyka- (illetve immár csirke-) telepének felújítására. Kovács József szerint azért, mert a beruházás nem igényelt építési engedélyt.
A bűzügy eközben átkerült az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez. Temesi György, a felügyelőség munkatársa leszögezi: a vállalkozás rendelkezett állat-egészségügyi működési engedéllyel, arról viszont nem tudott, hogy 40 ezer egyed nevelése fölött szüksége van egységes környezethasználati engedélyre is. Hozzáteszi: a helyszínen nem tapasztalt bűzt, a csirkéket 42 napos korukig nevelik, a trágyát egy tételben szállítják el. Azonban érdekes megjegyzést fűz az általa tapasztaltakhoz: az istállók szerinte régen épültek, felújításuknak nyomát sem látta.
Mindezek után érdemes tisztázni, kikből áll a jogszabályokra fittyet hányó, óriási fejlesztési forrásokhoz jutó cég tulajdonosi köre. A pulykatelepet működtető kft. egyik résztulajdonosa mások mellett özvegy Orosz Győzőné, Mokrainé Orosz Angéla édesanyja. Utóbbi hölgy Mokrai Mihálynak, Miskolc szocialista alpolgármesterének a felesége. Igaz, ez sem jogszerűtlen.
– Tudja, hogy a BPR 2001 nem fizetett tavaly iparűzési adót? – érdeklődöm az MSZP-s alpolgármesternél.
– Hová?
– Úgy tudjuk, sehová.
– Az anyósom lányát vettem feleségül, nem az anyósomat, kérdezze ezt tőle.
– A pulykatelep rekonstrukciójában közreműködő Lakisz Szövetkezetben ön milyen pozíciót tölt be?
– Semmilyet. 2000-ben meg akartam venni, de a tagság nem járult hozzá. Három céghez van közöm, de a Lakisz 2000 óta nem tartozik közéjük.
A miskolci MSZP-s városvezetőnek bizony rossz a memóriája: a cégnyilvántartás szerint Mokrai Mihály az ezredforduló óta több alkalommal különböző tisztségeket töltött be, legutoljára vezető tisztségviselő volt (megbízatása 2011-ig szólt volna, de 2008-ban megszüntette). A Lakisz – amelyet tartozása ellenére felvettek a szakiskolák névsorába, még pályázott is kétmillió forintra – ellen 2008-ban többször indítottak eljárást, mert tartozott az APEH-nek, emellett munkaügyi bírságot is kapott, és még ma is hatályos végrehajtási eljárás folyik ellene.
Mokrai pártjának regnálása alatt több önkormányzati munka is jutott a Lakisznak. Tavaly júliusban az alpolgármester két akadálymentesítésről számolt be. Az Árpád úti óvoda átépítésekor csaknem 17 millió forint támogatást nyert el az önkormányzat az Új Magyarország fejlesztési terv Észak-magyarországi operatív program támogatási rendszerből, míg az okmányiroda akadálymentesítésére tízmilliót, szintén a programból. „A színvonalas kivitelezés a Lakisz Szövetkezetet dicséri, ők többéves szakmai múlttal rendelkeznek ilyen területen”, lelkendezett a helyi média, nem említve, hogy a Lakisz minőségirányítási rendszer tanúsítását (ISO 9001) visszavonták.
origo.hu
Döbbenetes részletek derültek ki a kisfiút felrúgó karateedző tárgyalásán
