Az 1989-es rendszerváltás eltitkolt tónusai

Kemény harcot vívunk a jelenlegi orosz hatóságokkal azért, hogy az egykori szovjet titkosszolgálati iratok ne csak kutathatók, hanem közzétehetők is legyenek – mondta lapunknak Szvetlana Szavranszkaja. Az amerikai nemzetbiztonsági archívum orosz–eurázsiai részlegének igazgatója szerint új forrásgyűjteményükben olyan titkos, a nagyközönség előtt eddig nem ismert iratokat közöltek, amelyek rávilágítanak arra, mi miért történt Közép-Európában az 1989-es rendszerváltások előtt.

Titkosított aranybánya. Folyton habozó Gorbacsov, a német újjáegyesítéstől rettegő Margaret Thatcher, a romániai forradalom miatt szovjet intervencióért könyörgő amerikai külügyminisztérium. Ilyen és ehhez hasonló kép bontakozik ki a közép-európai térség 1985–1989 közötti, korábban szigorúan titkos, a nagyközönség számára először publikált új történelmi forrásgyűjteményből. A Közép-Európai Egyetem (CEU) gondozásában a minap megjelentetett A történelem remekei – Az európai hidegháború békés vége címet viselő angol nyelvű munka 122 egyedi dokumentumot – négyszemközti, telefonos beszélgetéseket, magántalálkozókat – tartalmaz, amelyek főleg az amerikai nemzetbiztonsági archívum (NSA) anyagából, illetve a Gorbacsov Alapítvány tulajdonában lévő iratokból származnak. „Aki beleolvas, rájön, sok minden másképp történt, mint ahogy korábban bárki is elképzelte” – mondta a könyv premierjén Thomas Blanton, a kiadvány egyik társszerkesztője. Az NSA igazgatója, jól érzékeltetve mindezt, elmesélte, hogy 1989. december 24-én – a romániai események kapcsán – az amerikai külügyminisztérium arra kérte a Szovjetuniót, a helyzet normalizálása miatt alkalmazzon katonai intervenciót. A meglepett szovjetek úgy tájékoztatták az akkori moszkvai nagykövetet, Jack Matlockot, hogy karácsonyi ajándék gyanánt „szívesen nekik adják a törvényként soha ki nem mondott Brezsnyev-doktrínát”. (A szovjetek itt arra utaltak, hogy négy nappal korábban, 1989. december 20-án az Egyesült Államok éppen megkezdte Panama invázióját – a szerk.) Ugyancsak érdekességszámba megy az a titkos, amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) által készített elemzés, amely a közép-európai régió várható geopolitikai változásáról írt. A „jövendölés” szerint a pártállami rendszer széthullása a Balkánon súlyos etnikai villongásokhoz vezethet, Jugoszlávia pedig csak akkor integrálódhat gyorsan Nyugat-Európához, ha egyben marad. „Noha Nyugat-Európának nagyobb esélyei vannak a térség jövőjének alakításában, az Egyesült Államoknak is nagy befektetési lehetőségei lesznek a hidegháborús múltból kifolyólag” – olvasható a tanulmányban. A CIA elemzői 1989-es előrejelzésükben – egy-két évtizedes távlatot figyelembe véve – egy esetleges orosz NATO-csatlakozásról, illetve amerikai katonai létesítmények közép-európai telepítéséről is ötletelgettek. „A szovjet anyaghoz nagyban hozzájárult Anatolij Csernyajev áldozatos munkája” – mondta a bemutatón Szvetlana Szavranszkaja, a forrásgyűjtemény másik társszerkesztője. Az NSA szovjet-eurázsiai részlegének igazgatója szerint Gorbacsov titkára rengeteg feljegyzést készített, s gyakran – miután megkérték, fejezze be a jegyzetelést – az esemény után közvetlenül vetette papírra az elhangzottakat. A gyűjteményben hat magyar vonatkozású forrás, így egy 1987-es Kádár–Gorbacsov telefonbeszélgetés, egy 1988-as Alexander Jakovlev – akkor Gorbacsov egyik belső embere – és Grósz Károly, Berecz János, Németh Miklós és Szűrös Mátyás közötti megbeszélés és egy 1989-es kerekasztal-tárgyalásról szóló belső jelentés is szerepel. (B. R.)

Most megjelent válogatásuk 122 dokumentumot tartalmaz. Miért pont ezeket szedték csokorba? Mint mondta, az interneten sokkal több, az 1985–89 közötti időszakból származó forrást publikálta. Mégis hogyan szelektáltak?
– Nehéz volt. Sokat gondolkodtunk rajta. A módszerünk talán abban fogható meg, hogy törekedtünk arra, olyan – eddig titkosított – iratot jelentessünk meg, amelyek a meglepetés erejével hatnak, fordulópontot jelentettek a közép-európai rendszerváltásban. Rá akartunk világítani arra is, hogy egyes döntések miért születtek, illetve mely iratokból érződik, hogy akkor történtek. Szerettünk volna olyan dokumentumokat bemutatni, amelyek sokat vitatott döntésekről és fordulópontokról szóltak. Például a Varsói Szerződés megújítása, amikor Gorbacsov azt mondta, a rendszer nem hatékony, túlságosan offenzív, ezért változtatni kell rajta, méghozzá így.
– Válogatásukban hat magyar vonatkozású titkos irat is fellelhető. Itt mi volt a szelekciós szempont?
– A közép-európai iratok esetében sokkal nehezebb dolgunk volt, mert nincs túl sok belőlük az orosz archívumokban. Politikai vezetők esetében jobb a helyzet, és a Gorbacsov Alapítvány irattárában is szép számmal fellelhetők, de a kerekasztal-beszélgetésekből és egyéb, a régió változásait bemutató dokumentumból nem volt túl sok. Itt megpróbáltunk olyan iratokhoz jutni, amelyek a helyi reformvéleményeket tükrözték. Kifejezetten jó példa erre Józef Czyrek lengyel külügyminiszter egyik, 1988. szeptember 23-i beszélgetése Gorbacsovval, ahol nem engedélyt kér, hanem közli, a varsói vezetés megkezdi a kerekasztal-tárgyalásokat a lengyel ellenzékkel. A válasz pedig megdöbbentő volt, hiszen a moszkvai vezetés nem ágálkodott a lengyel átalakulás ellen, sőt Gorbacsov például azt mondta, rendben van, jól ismerjük a Szolidaritás mozgalmat, tartsatok többpárti választást, és majd meglátjuk, mi fog történni. Természetesen mindemellett jó kapcsolatokat ápolunk több közép-európai kutatóintézettel, így az ő véleményüket is kikértük, mely dokumentumokat látnának szívesen a válogatáskötetben.
– Az iratokat ismerve milyen szerepet játszott Magyarország az 1989-es eseményekben?
– A magyar reformkommunisták a legdörzsöltebbek voltak a régióban. Jól lavíroztak a Nyugat és Moszkva között. Egyből jöttek, miután Kádár 1988 tavaszán háttérbe vonult. Okosan tárgyaltak, figyelték a szovjet vezetők szemét, és tudták, hol, mit tehetnek meg, meddig mehetnek el. Érezték, hogy a szovjetek már nem állnak a változás útjába, így 1989 márciusában Németh Miklós már azt közölte Gorbacsovval, hogy megkezdik a tárgyalásokat az ellenzékkel. Sőt a magyarok mindig kivárták, meddig mehetnek el. Németh közölte Gorbacsovval, hogy gondolkodnak a többpártrendszer bevezetésén, mire jött a válasz: „noha mi ezt nem támogatjuk a Szovjetunióban, de megértjük, miért tenné”. A lényeg tehát abban volt, hogy Gorbacsov sose mondott nemet. Így volt ez a magyar határzár megnyitásával is, ami szerintem a berlini fal leomlását is okozta. Ezt – mármint a német újraegyesítést – a magyarok kezdték, akik okosan lavírozva a nyugat-német és szovjet politika között, a tűréshatárt feszegetve kihoztak mindent, ami lehetséges volt.
– Gyakran beszélt arról, milyen ellentmondásos személy volt Gorbacsov.
– Igen. Kifejezetten. 1985 és 1989 között számtalan esetben változtathatott volna a geopolitikai eseményeken, de sosem tette. A dokumentumokból kiderül, hogy folyton habozott, sosem vállalt kockázatot, és minden kényes kérdésben megpróbált a háttérbe vonulni.
– Említette, hogy igen nehéz volt publikálni a szovjet titkos iratokat. Emiatt sokat kellett küzdenie az orosz hatóságokkal. Mi az oka annak, hogy ilyen „harc” árán sikerült csak közölni ezeket a dokumentumokat?
– Az 1990-es években nyitottabbak voltak a volt szovjet archívumok közzététele kapcsán. A legtöbb dokumentumot ebben az időben tudtuk megszerezni. A Putyin-érában sokkal nehezebb ezek publikálása. A kutatók kapnak ugyan leiratokat, de csak nehezen közölhetik azokat. Ezért mi azon dolgozunk, hogy elmagyarázzuk, ezek publikálása nem veszélyezteti az orosz nemzetbiztonságot. Mindezek ellenére én optimista vagyok, hiszen Dmitrij Medvegyev elnök több pozitív lépést is tett az ügyben, így mi azon ügyködünk, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk ezen iratok feldolgozásából.