Díjazott modern örökségünk

Hét kiemelkedő közösségnek, illetve alkotó személyiségnek nyújtották át a Magyar Örökség Díjat a hét végén, s ezzel mindnyájan a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumának lettek a tagjai. – Közös akarat, hogy épüljön, gazdagodjon Magyarország, fizikai és szellemi értelemben egyaránt; ez az, ami összefogja a hét különböző teljesítményt – mondta Kligl Sándor szobrászművész a kitüntetettek nevében a Magyar Örökség ötvenkilencedik díjátadó ünnepségén az Akadémián.

Hámori József professzor, a bírálóbizottság elnöke a díjátadón arról beszélt: két hónappal ezelőtt bekövetkezett a lelkek forradalma, az a fordulat, amire az ország várt. Jelképes, hogy az első díjazott Erkel Ferenc életműve és az általa alapított Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara lett. Bónis Ferenc zenetörténész laudációjában utalt rá, hogy 1903-ban már csak szentesítette a törvényhozás, hogy Erkel műve Kölcsey Ferenc versére hivatalos nemzeti himnuszunk legyen, hiszen a nép már régóta annak tekintette. A magyar oktatási hagyományokat két díjjal is elismerték. A Burg Kastl Magyar Gimnázium 2006-ig, fél évszázadig teljesített – szó szerint – honmegtartó missziót. A diktatúra által elüldözöttek gyermekeinek Bajorországban biztosította a magas színvonalú anyanyelvi oktatást. Tágabb kört jelöltek meg díjazottként, amikor a Kárpát-medencei magyar középiskolákat ajánlották az eszmei múzeumba. Gazda István tudománytörténész értékszemléjéből azonban kiderült: a magyar középiskolák, s ezenbelül főként az egyházi intézmények a szovjet rendszerű elnyomatás éveiben is fenntartották a kultúra és tudomány értékeit, s a politikai igazságot is továbbadták. A kitüntetést Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárnak adták át.
Hódmezővásárhely kitüntetése egyedülálló a Magyar Örökség Díjak történetében. Eddig még nem fordult elő, hogy egy várost találtak érdemesnek az elismerésre. Ezért is mondta Jókai Anna: van leghűségesebb városunk, Sopron, van legbátrabb városunk, Balassagyarmat, Hódmezővásárhely az első olyan város, amely ezentúl a magyar örökség városa lehet. Az írónő úgy véli, a város úgy őrzi a múltját, hogy abból a jelennek is ad.
Szenti Tibor történész elemzéséből kiviláglott: a város a Habsburg-időktől kezdve a huszadik századi megpróbáltatásokig mindig erején felül vette ki a részét a nemzeti ügyek védelmezéséből. Nem véletlen, hogy a két világégésben a legnagyobb véráldozatot – lakosságának számához képest – Vásárhely szenvedte el. Ugyanígy a szocializmus is itt végezte a legbrutálisabb pusztítást, tanyarombolást, mivel a gazdatársadalom őrizte legmélyebben a magyarságtudatot. A mai városvezetés ezekre a korszerű hagyományokra épít, s élen jár a múlt tudományos feltárásában. Ők hozták létre az Emlékpont Múzeumot, s a vidéken első Holokauszt- múzeumot is. A díjat Lázár János polgármester és Kószó Péter alpolgármester vette át.
Elismerésben részesült a Hangya Szövetkezeteknek a vidék magyarsága gazdasági gyarapodását szolgáló tevékenysége. A 91. születésnapját éppen a díjátadás napján ünneplő, a Magyar Rádióban évtizedeken keresztül szereplő és közkedveltté váló polihisztor, Hegyi-Füstös István hitben megélt közírói munkássága is kiérdemelte a díjazást. A hetedik kitüntetett, Kligl Sándor szobrászművész úgy fogalmazott: „Aki 1945-ben született, mint én, annak csak nyolc olyan éve volt, amikor nem baloldali, szocialista, kommunista uralom alatt élt. Mindig tudtam azonban, hogy létezik egy másik Magyarország. Ahol valódi, kiváló teljesítmények, önzetlen, áldozatos munka, igaz példaképek vannak. Ahol a minőség, a tettek számítanak.”