Dokument jeszty

A XXI. század nem látszik a főorvos szobáján. Hosszában három lépés, keresztben három lépés, még egy sezlon sem fér bele, ellenben telezsúfolt. Papírok ömlesztve, de aki látott már kórházi archívumot, az elborzad a dossziéhegyektől. A főorvosi szoba modernizációja azért elkezdődött: van benn egy számítógép és egy nyomtató. Párbeszédünk a következőképpen alakul: főorvos ül az íróasztalnál, böngészi a behozott leleteket, majd villámsebesen viszi be a gépbe, majd az aszszisztensnőtől kikért és magammal hozott betegkísérő dossziéba. Megy az idő, ő ír, én panaszkodnék. Türelmet kér, mindjárt beszélünk, csak mindent „ledokumentál”. Mire az egész a helyére kerül, következik a nyomtatás, rögtön kettő, majd a receptek, amik itt még kézzel íródnak, másutt géppel, hogy a betegek el tudják olvasni, mit szednek. Az idő meg száguld, miközben a beszélgetésbe többször belecseng a telefon, kórház, ahol zajlik az élet. Aztán visz- sza az asszisztenshez, aki egy füzetbe vezeti, mikor voltam, s legközelebb mikor jövök. Búcsúzáskor a főorvos a kezembe nyomja az elszámolási nyilatkozatot, amit minden beteg minden alkalommal kézhez kap, ez évente több tíz millió A/4-es papír, felesleges szabványszöveggel. Az elszámolási nyilatkozat rubrikái tartalmazzák az összes személyes adatot (naná, az egészségügy utazik erre), naplószám, taj-szám, dátum. Aztán jön az elvégzett beavatkozások kódja, megnevezése. Lejjebb újabb pontok: 1. Az ellátásért az egészségbiztosítási finanszírozás keretében igényelhető legmagasabb összeg, majd: 2. külön jogszabály szerinti térítési díj. Majd egy figyelmeztetés, hogy ezt azért nem kell komolyan venni, mert ez csak tájékoztató. Dátum, pecsét, aláírás, ha jól emlékszem, az első példányt a beteg is aláírja.
Nem csigázom az olvasót, az elszámolási végszámla: 517 forint. Ennyit fizet az OEP egy sima „hát hogy van, hogy van?”-ért. A papír, amit a betegek el sem olvasnak, de, ha mégis, törhetik a fejüket, mennyibe is kerül 517 forint becsatornázása a nagy egészségügyi bürokrácia tengerébe, és hogy mennyi pénzt hajítanak ki évente erre a több millió papírlapra. Az egészségügyi törvények ugyanis a papíralapú dokumentációra épülnek. Ezzel védik a kórházat, az orvost, vagy adott esetben hárítják a felelősséget. Az orvosi munkából naponta több mit két óra megy el adminisztrációra, mindent papírra rögzítenek, ha a beteg hányt, annak is nyoma lesz a papíron, különben ki hiszi el? Lázlapok, betegdossziék, távozó, érkező betegek papírjai, kórtermi beosztások, vizitnél írják a gyógyszerelést, kiírják a vizsgálatokat, majd dokumentálják a beérkezett leleteket. Jönnek a hozzátartozók, járó betegek. Lázlapok, zárójelentések kiadása, orvos, főorvos aláírásával. A HBCS (humán betegségcsoport) kódolása, a legkényesebb művelet a kórházi adminisztrációban: a fődiagnózison túl milyen betegsége volt az illetőnek, milyen kezeléseket kapott, meddig feküdt benn. Ezek nyomán fizet az OEP, pénzügyi ellenőrzéssel. Mindez papír, papír, papír.
Komolyan állítjuk, hogy az egészségügy papírfogyasztása ma a hatékony gyógyítás gátja. Ezt a tömény mennyiséget tárolni kell. A számítógép és az online vicces ellenérve, hogy mi van, ha elromlik? Így aztán, ami számítógépre megy, az egyben papírra is. Bár vannak kórházak, ahová számítógépen küldik már a vizsgálandókat és onnan csak lekérdezik az eredményt. Nem kell utazni, nem fogy papír, és az informatika századában az egészségügy masztodonja is mozdulni látszik.