Düledező bástyák

Az utóbbi időben a figyelmes olvasónak feltűnhettek a különböző lapokban, folyóiratokban megjelent írások, amelyeknek már a címük is beszédes volt: Ki figyel a magyar kultúrára? Árnyjáték. Nagy kulturális átverés. Szervezet(t) sorvasztás. A cikkeket L. Simon László írta. Az írások kötetté duzzadtak: Versenyhátrány – A (kultúr)politika fogságában címmel. A szerző az elmúlt évek kultúrpolitikai megnyilvánulásait, a szomorú jelent dolgozta fel, s hogy mennyire nem választható szét politika (ideológia) és kultúra, arról meggyőznek alapos, gazdagon dokumentált tanulmányai. L. Simon László nemcsak szűkebb területét, az irodalmat, a folyóirat- és könyvkiadást, az írószervezetek körüli botrányos manipulációkat vette számba, hanem a kulturális élet minden szféráját áttekintette, sok-sok adattal: az építészetet, a múzeumok, könyvtárak, levéltárak, művelődési központok világát, a színházak, zenekarok, az operaház helyzetét. A felvázolt kép érzékletes és elszomorító volt. L. Simon tanulmányai meggyőzően bizonyítják, hogy amikor a politikában nincs rendező elv, nincs szellem, hiányzik az állampolgárok tisztelete, jogelvonás folyik, a megosztottság, a manipuláció, a hatalommegtartás taktikái uralkodnak, a kultúra sem tud élni, lezüllik, sorvadásnak indul. Kultúra helyett kultúrapótlékot kínálnak a fogyasztóvá züllesztett embereknek.
S most kezünkben tartjuk L. Simon László újabb kötetét. Címe, A római szekér Illyés Gyulára utal, aki 1979-ben a fiatal írók lakiteleki tanácskozásán arról beszélt: „Egy-egy országnak jó haladása olyan, mint a római szekéré. Két kereke van, az egyik a közéleti, a politikai, a másik a szellemi élet. Akkor jó, ha az együtt működik.” Az írások ciklusokba rendeződnek, melyek táguló körökben tekintik át a kultúra jelenségeit. Az első, az Elvesztegetett évek a második Gyurcsány-kormány, majd a Bajnai-kormány kulturális politikáját foglalja öszsze, gazdag dokumentációval, meggyőző erővel, már ha politikának lehet nevezni a sorozatos botrányokat. A második ciklus az irodalom, a könyvkiadás, az olvasás problémakörét tekinti át. Párhuzamot von az értékrendszer átalakulása, az önérvényesítő magatartás, a haszonelvűség középpontba állítása, az ízlés romlása, a gyengülő erkölcs és aközött, hogy háttérbe szorul a könyv; a regény, a költészet már nem a szellemi fejlődés elsődleges eszköze, s az információszerzésé sem a nyomtatott sajtó. Nem születnek nagy művek, nagy filmek. Ebben a ciklusban kapott helyet a magyar írószervezetekről szóló írás, elmélkedés az elit szerepéről, Bibó Istvánt idézve: „Az elit legfőbb szerepe az, hogy az élet élésére, az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre s az emberi szükségletek mélyítésére, finomítására és gazdagítására mintákat, példákat adjon, azaz kultúrát csináljon.” A társadalom életében felhajtó erő a példa.
De mi jelenik meg az értékekből? Ez átvezet a nyilvánosság kérdéséhez. Egy agyonmediatizált társadalomban a tömegmédia a tájékozódás fő eszköze: azok a szerzők, művek, kiállítások jutnak el a köztudatba, amelyeket a média bemutat, úgymond felkap. Hamis értékrend, hamis arányok keletkeznek így.
A kötet következő ciklusa a Kulturális demokrácia – politikai demokrácia címet viseli, és magasabb dimenzióba, más idősíkba helyezi a kultúra kérdését. A sokat támadott kötcsei beszédben Orbán Viktor új kultúrpolitikát fogalmazott meg, melynek kulcsszavai: minőség, szabadság, közösség, hagyomány, örökség. E köré rendeződnek a ciklus további írásai: az örökségvédelemről és gazdasági hatásairól szóló tanulmány, a kitekintés a nyugati megoldásokra, s ami nagyon fontos: oktatásügy és kultúra viszonya. Az oktatás, a magyar iskola radikális megváltozása nélkül ugyanis hiába bármilyen szép elképzelés, nem tud megújulni a kultúra. Az iskolának, az oktatásnak óriási szerepe van a szellemi igényesség kialakításában, az olvasásra nevelésben. A világot nemcsak a politika vezeti, hanem az is, ami magát a politikát irányítja, befolyásolja: ahogy Illyés Gyula írja, „az emberi tudat. […] A helyes közvélemény, arra pedig az irodalom is hat.”
A római szekér mottója a nagy kultúrpolitikustól, Klebelsberg Kunótól való. Aktuális Klebelsberg felvetése: eljött a nagy kulturális erőfeszítések ideje.
(L. Simon László: A római szekér. Kulturális politika – politikai kultúra. Ráció Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 2600 forint)