Szomszédok

Immár hagyomány, hogy Musza Musztafa barátom, a magyarországi kurd diaszpóra egyik lelke meghív a nevroz ünnepre. A nevroz kurd nemzeti ünnep, egyfajta tavaszünnep. Ilyenkor mindig elgondolkozhatom, hogy mit is jelent valahová születni. Hova pottyant a gólya? Magyarisztánba? Kurdisztánba? Mit jelent magyarnak lenni? Kurdnak lenni? Dunának, Oltnak tényleg egy a hangja? Vagy éppenséggel bábeli a kakofónia?
Hajdanában azt mondták: népek barátsága. Előttem a tabló: a nagy Szovjetunió népei. Kirgizek, kazahok, tatárok, litvánok, lettek, oroszok. Mind érettségi előtt. És nem mentek át az érettségin. Barátságból megbuktak. A délszláv népek ugyancsak. Azok is egy tablóra voltak fölragasztva mind. Kicsi a rakás. Ma már nincsen se Szovjetunió, se Jugoszlávia. Előbbi a harmadik világháborúhoz képest viszonylag békésen, utóbbi megrázó körülmények közepette szűnt meg. És a srebrenicai tömegsírra tekintve úgy láttuk: a népek barátsága puszta fikció. Önáltatás. Politikai bűvészet. Ne is foglalkozzunk vele. Eszerint egymás ellenségei a népek? Nem feltétlenül, de a barátság irreálisan nagy elvárás. Megváltó Urunk is felebarátokról beszélt barátok helyett. A népek azért még lehetnek, ha nem is a barátai, de a másik felebarátai. Nem kell, hogy szeressék, ám jó, ha legalább értik egymást. És nagyra értékelik. Megpróbálják például beleélni magukat a másik helyzetébe.
Magyarként próbálom beleélni magamat a kurdok helyzetébe. Hogy ki gépen száll fölébe, annak mit jelenthet Kis-Ázsia? Fogalmam sincs. Kurdul sem tudok, és hacsak közbe nem jön valami egészen váratlan fordulat, vélhetőleg nem is fogok tudni soha. Másba nem is élhetem bele magam, csak a helyzetbe. Olyan ez, mintha valaki a magyar népet első körben a szomszédain keresztül szeretné megismerni. A románokon, a szlovákokon, az ukránokon, az osztrákokon és a szerbeken meg a szlovénokon keresztül. A kihagyott hely is forma. Így is megrajzolható egyfajta kép a magyarokról. Ez a kép nyilván nem a mi saját képünk, ám közvetve mégis minket jelent. És itt a nagy bökkenő: a kurdoknak csak szomszédaik vannak. A kép, amely a magyarság esetében csak utal ránk, a kurdok esetében maradéktalanul fedi a népet, hisz a kurd nép ország nélkül való.
Ebben az abszolút trianoni helyzetben a legnagyobb szomszéd – a kurdok Romániája – Törökország. Törökországot valamikor Európa beteg emberének nevezték, ma ez az ország az uniós Európa nagy kérdése. A kérdés persze nem új. Kis-Ázsia már csaknem másfél évezrede kérdéses a világ számára. Ez a szubkontinens a Nyugatrómai Birodalom bukásakor vált le az antikvitás felől a gótika felé sodródó spirituális lemezről. A népvándorlás förgetegében úgy tűnhetett, hogy a megsemmisült Nyugat mentsvára lesz, ám ezt az illúziót hamar kikezdte a bizánci rozsda. Képrombolások, összeesküvések, ortodoxia, majd 1054-ben egyházszakadás. Antik szellemi rezervátum helyett Bizáncban a Kelet új, anakronisztikus minősége jött létre, amely később az oszmán hódítás áldozatául esett.
Konstantinápoly hosszú történelmi periódusokon át képzelte magát a világegyetem közepének, a keresztény, majd a mohamedán világ epicentrumának, ám Rómához és Mekkához képest a nagy diadalok ellenére mindvégig periféria maradt. Törökországot az atatürki fordulat sem volt képes kiemelni a dicső periféria státusából, pedig mindmáig az egyedüli mohamedán ország, amely nem a gyarmati sor alóli felszabadulás mellékhatásaként vált úgy-ahogy világivá. Hol volt még Nasszer, amikor Atatürk megalapította az új Törökországot? A fentiekből következőleg a kortárs török emberek tudatát egyidejűleg alakítja a bizánci-oszmán nagyhatalmi emlékezet és a leszakadás miatti frusztráció, márpedig a nagyhatalmi emlékezet és a kisebbrendűségi érzés egyidejűleg: veszélyes elegy. Ez a fokozott érzékenység a kurd és az örmény nép sorstragédiájában testesül meg.
A kurdok másik nagy szomszédja Irán. A perzsa nép tudatát a törökhöz hasonló kettősepicentrum-tudat formázza évezredek óta. A hellenisztikus, nyugati hangsúly ellenpontjaként a perzsa kultúra tudott megmutatkozni a leghatékonyabban hosszú ideig. Dareiosz a szatrapákon keresztül vesztében is a perzsák arcára formálta Nagy Sándor görögjeit. A legjobb hírverés egyébként, tegyük hozzá, Perzsiának mindmáig az, hogy Nagy Sándor legyőzte. A Zarathusztra-hívő Perzsia később iszlám befolyás alá kerül, de az iszlám síita ágának befolyása alá. Se Mekka, se Nagy Sándor: Reza Pahlavi, majd Homeini.
Szíriában, a harmadik szomszédban is fátumszerű a kurd élet. Az Izraellel atavisztikus hidegháborút vívó, nagy asszír emlékezetű és az elnöki címet lényegében dinasztikus úton Háfez el-Aszadtól megörökölő Basar el-Aszad által kormányzott Szíriában sem könnyű kurdként létezni.
A negyedik szomszéd, ahol nagyobb számban élnek kurdok: Irak. A saját múltat, ezúttal a nabukodonozori, sumer örökséget a fentebbi államokhoz hasonlóan ugyancsak az iszlámon átszűrő Irakban a legkönynyebb a kurdoknak ma. Bátorság szükséges annak a ténynek a közléséhez, hogy két mohamedán nép is az egyébiránt mohamedán körökben gyűlölt Egyesült Államoknak köszönheti nagyobb szabadságát: az észak-iraki kurdok és a koszovói albánok. Ezt a tényt a koszovói és az iraki beavatkozással kapcsolatos fenntartások sem cáfolhatják meg. Drezda terrorbombázása sem jelenti azt, hogy Németország ne volna ma demokratikus jogállam épp az amerikai megszállás hozadékaképpen. Az igazság néha odaát van, és kellemetlen kimondani. Kurdisztán, a kurd államiság hiánya is olyan igazság, amelyet kellemetlen kimondani.
A magyarországi kurdok fő hivatása nem az, hogy ezt az igazságot kimondják, avagy a független kurd államért harcoljanak. Méltóságuk és életörömük inkább arra vall: az ember sokféleképp lehet szabad. A belső szabadság, az egyenes gerinc nincs útlevélhez, állampolgársághoz kötve.