Május 24-én rendezi meg a Házi Sörfőzők Egyesülete az éves nemzetközi sörfőző versenyét, ahol idén is meghívtak zsűrizni. Ebben az évben a belga witbier-kategóriába osztottak be, így időszerűnek tartottam felfrissíteni az ízlelőbimbóimat. És ha már gyakoroltam a sörbírálatot, megkóstoltam a piacra került új witbier-vonalat is. Ez a rosé, a belga búza, amit málnával és esetleg más bogyós gyümölcsökkel ízesítenek. Tulajdonképpen egy „maci-fröccs”, csak witbier-alapokból kiindulva.
Málna a sörben
A belga söröknél egyáltalán nem ritka a különböző gyümölcsös ízesítés. A könnyed búzasöröket, vagy a spontán erjesztésű lambic söröket is gyakran ízesítik-érlelik gyümölcsökkel. A leginkább népszerű a meggyes, a kriek, de a második a sorban a framboise, a málnás ízesítés. A leghíresebb lambic-főzde a Cantillon is évente elkészíti a Rosé de Gambrinust a málnás lambicot. A witbier-archetípus Hoegarden régóta forgalmazza a saját változatot, a Rosée-t, amit már jó tíz éve kóstoltam Hollandiában. Most a Carlsberg égisze alatt működő francia Kronenbourg 1664 Rosét és egy etalon belga változatot a Blanche de Namur Rosée-ját vetettem össze.
A witbierek alapja a speciális belga búzasörélesztő, a keserű narancshéj és a koriander. Ebbe keverik a málna ízesítést, ami, ellentétben a Cantillon-féle 1000 liter / 400 kg gyümölcs mennyiségeivel, csupán egy koncentrátumból készült szirup, még az elit belga márkáknál is. A különbség a Hoegarden vagy a Blanche de Namur és a kommerszebb Kronenbourg Rosé között a felhasznált alapanyagokban és az alkoholtartalomban rejlik. Míg a drágább belga változatok csak a hagyományos alapanyagokat tartalmazzák (víz, maláta, komló, koriander, narancshéj), addig a Kronenbourg glükózszirupot és aromát is tesz a sörbe. Ez a fogyasztói áldozat a kedvezőbb ár oltárán. A 4,9%-os alap Hoegarden, vagy a 4,5%-os Blanche de Namur mellett a Rosée változatok kifejezetten a könnyedséget hozzák, előbbi 3%, utóbbi 3,5% alkoholtartalmú. A Kronenbourgnál az alkoholfokot ennyivel nem csavarták lejjebb. Az alapváltozat 5%-ához képest a Rosé még mindig elég magas 4,5% alkohollal rendelkezik.
Ízek és aromák
A korábbi witbier-kóstoláskor már kiderült, hogy az aromák nem tudják pótolni a witbiereknél sem az eredeti alapanyagok ízeit. A Hoegardenhez képest a Blanche de Namur talán még egy fokkal citrusosabb és üdébb az alapváltozatban és a habja is jóval meggyőzőbb. A Hoegarden inkább mutatja a némileg korianderesebb, fűszeresebb vonalat.
A Rosée kóstolásánál a Blanche de Namur egy könnyed, frissítő sör marad. A koncentrátumos málna kellemes pluszt ad, de nem takarja el az alapsör ízvilágát. A Kronenbourg Rosé sötétebb, kicsit zavarosabb megjelenésű, a habja is gyorsabban illan. A belerakott bodza (0,5%) és málnaszirup (0,1%) a szokásos nagyipari mennyiségeket hozza. Ez önmagában még nem volna baj. Míg a Kronenbourg Blanc jól behűtve kis kompromisszumokkal egy teljesen elfogadható belga búza, addig a Rosé a bodza-málna-glükóz hármastól egy édeskés, szirupos felhangot kapott. Bár a magyar fogyasztók édesszájúak, de ez a sör elveszítette a narancsos citrusosságát. Evvel az enyhén fűszeres, szörpös, kicsit didaktikus édes ízzel inkább a lekváros, olcsó bodzaszörpös ízek dominálnak, a málna is elvész. Ennél már az is jobb megoldás, ha egy kis málnaszörppel és egy nagyon kevés szódával keverjük az alapsört, hogy az eredeti witbieres alapízek megmaradjanak.
A trend – alkoholmentes, vagy alacsony alkoholtartalmú ízesített sörök – a tradicionálisabb belga vonalon is működik, és a fogyasztói igények alapján folyamatosan formálódik is. Itt sem mindegy azonban, hogy a vásárlóknak az olcsó(bb) ár, vagy a minőségi beltartalom a fontosabb. Én továbbra is az utóbbira szavazok.
