Ízek és aromák
A korábbi witbier-kóstoláskor már kiderült, hogy az aromák nem tudják pótolni a witbiereknél sem az eredeti alapanyagok ízeit. A Hoegardenhez képest a Blanche de Namur talán még egy fokkal citrusosabb és üdébb az alapváltozatban és a habja is jóval meggyőzőbb. A Hoegarden inkább mutatja a némileg korianderesebb, fűszeresebb vonalat.
A Rosée kóstolásánál a Blanche de Namur egy könnyed, frissítő sör marad. A koncentrátumos málna kellemes pluszt ad, de nem takarja el az alapsör ízvilágát. A Kronenbourg Rosé sötétebb, kicsit zavarosabb megjelenésű, a habja is gyorsabban illan. A belerakott bodza (0,5%) és málnaszirup (0,1%) a szokásos nagyipari mennyiségeket hozza. Ez önmagában még nem volna baj. Míg a Kronenbourg Blanc jól behűtve kis kompromisszumokkal egy teljesen elfogadható belga búza, addig a Rosé a bodza-málna-glükóz hármastól egy édeskés, szirupos felhangot kapott. Bár a magyar fogyasztók édesszájúak, de ez a sör elveszítette a narancsos citrusosságát. Evvel az enyhén fűszeres, szörpös, kicsit didaktikus édes ízzel inkább a lekváros, olcsó bodzaszörpös ízek dominálnak, a málna is elvész. Ennél már az is jobb megoldás, ha egy kis málnaszörppel és egy nagyon kevés szódával keverjük az alapsört, hogy az eredeti witbieres alapízek megmaradjanak.
A trend – alkoholmentes, vagy alacsony alkoholtartalmú ízesített sörök – a tradicionálisabb belga vonalon is működik, és a fogyasztói igények alapján folyamatosan formálódik is. Itt sem mindegy azonban, hogy a vásárlóknak az olcsó(bb) ár, vagy a minőségi beltartalom a fontosabb. Én továbbra is az utóbbira szavazok.
