Üzenet a vázákon

Bibracte a kelták egyik legfontosabb erődített városa volt, ahol 52 évvel Krisztus előtt, a gall háborúk idején az egyesült gall seregek vezérévé kiáltották ki Vercingetorixt. A kelta vereség után pedig itt fejezte be A gall háború című történeti munkáját Julius Caesar. Az ókori Bibracte – mai nevén Mont Beuvray – Európa egyik legnagyobb szabású ásatásának ad otthont. A nemzetközi csapatban szinte kezdettől részt vesznek az ELTE Régészeti Intézetének egyetemi hallgatói, doktoranduszai és kutatói, akik az utóbbi 25 év egyik legnagyobb szenzációjára bukkantak.

Interaktív régészeti park. Mont Beuvray két francia megye, Ničvre és Saone-et-Loire határán fekszik a mai Burgundia területén. A lelőhely interaktív régészeti parkként is működik, a hegy lábánál 1996-ban múzeumot építettek. Az ásatásokon a franciák és a magyarok mellett számos európai egyetem régészei is közreműködnek. A park a belépőjegyek mellett elsősorban kelta stílusú ékszerek és egyéb ajándéktárgyak eladásából, illetve a területéhez tartozó erdőművelésből, valamint önkormányzati és állami pénzalapból működik. A kutatóbázis könyvtára Európa legteljesebb vaskori, korai romanizációs szakirodalmával rendelkezik.

Csaknem kétszáz régész szállja meg minden évben a mindössze 105 állandó lakost számláló burgundiai Glux-en-Glenne-t, hogy részt vegyen Európa egyik legnagyobb szabású régészeti ásatásán. A kutatóbázisként és szálláshelyként szolgáló falutól ugyanis mindössze hét kilométerre található Bibracte – Mont Beuvray –, a kelták egyik legjelentősebb erődített városa (oppidum), ahol már 1867-ben megkezdték a kutatómunkát. Az első világháborúig végzett ásatások Bonaparte Napóleon nagyravágyó unkaöccse, III. Napóleon francia császár ambiciózus tervei nyomán kezdődtek. A Gabriel Bulliot helyi borkereskedő és régész unokaöccse, Joseph Déchelette vezette első kapavágások után azonban majd hetven évig kellett várni, hogy a modern kori régészet újra felfedezze a római hódítás előtti, illetve a romanizáció kezdeteivel egy időben lakott oppidumot. A kutatás újrakezdéséhez persze nélkülözhetetlen volt, hogy a politika is megtámogassa. A régészek szerencséjére François Mitterrand későbbi francia elnök 1959 és 1981 között a lelőhelytől mindössze 30 kilométerre fekvő Chateau-Chinon városka polgármestere volt, így államfővé választása után (1981) közbenjárt annak érdekében, hogy a kutatás élvezze a szükséges támogatást.
– Mi elejétől fogva részt vettünk a munkálatokban – vázolja a magyar expedíció történetét Szabó Miklós professzor. Az ásatásvezető akadémikust mint ismert keltakutatót még Mitterrand kultuszminisztere, Jack Lang hívta meg az 1985-től aktív nemzetközi régészeti bizottságba. – Az ELTE Régészeti Intézete 1987-ben kötött szerződést a francia féllel, 1988 augusztusában pedig megkezdtük első ásatási szezonunkat – mondja Szabó Miklós. – A kutatás az első időszakban igen nehéz volt, hiszen hiába ásták meg korábban a hegyet, nemhogy ókori, néha még XIX. századi nyomokat sem lehetett látni. A nyáron is szélsőséges időjárásáról, a tündöklő napsütésből 15 perc alatt tejfölködbe burkolózó, olykor augusztus végi hószállingózásairól elhíresült kelta települést ugyanis többé-kevésbé benőtte az erdő, így csak a középkorban épült s a XVII. században lerombolt ferences kolostor maradványait lehetett azonosítani imitt-amott.
A mintegy kétszáz hektáros Mont Beuvrayn az első időszakban a hegy különböző pontjain kialakított szondák segítségével próbálták meg tisztázni az oppidum belső szerkezetét. A nagy terület miatt egy-egy új felület kiválasztásakor mind a mai napig ilyen módszert alkalmaznak. A nemzeti parkként is működő területen az egyes részt vevő országok régészei, önálló egységeket alkotva, kijelölt ásatási zónákban dolgoznak. Fontos lépés volt, hogy a feltárások elején a spanyolok találtak egy nagyméretű, szem formájú medencét. Először azt hitték, egy térre bukkantak, ám a részletes kutatások után kiderült, hogy az egyedülálló leletnek számító medence Bibracte belső, 14 méter széles főútvonalához tartozott. A magyarok az út kronológiai, rétegtani vizsgálata után bemerészkedtek arra a lejtős tisztásra, ahol végül előtűnt az az építmény, amely alapjaiban változtatta meg a korábbi feltételezéseket. Az út mellett feltárt 30x60 méteres lakóház (domus) alatt ugyanis nem várt látvány fogadta őket.
– Tíz évvel ezelőtt, 2000-ben a domus alatt egy oszlopcsarnokkal körülvett bazilikát találtunk. A Krisztus előtti I. század harmadik negyedére keltezhető épület így a legkorábbi bazilika volt, amelyet a Római Birodalom területén, Itálián kívül valaha emeltek – összegezte a szenzációs magyar felfedezést Szabó Miklós. – Az épületegyüttes a véletlennek köszönhette, hogy ilyen épen megmaradt. A domus, illetve a bazilika fölötti hegyoldalban ugyanis a középkori ferences kolostor miatt – amelyet részben szintén az ELTE régészei tártak fel – statikai okokból nem bontották el az ókori alapokat.
Az ásatásvezető szerint a római foglalás után bizonyára élt az az elképzelés, mely szerint római várossá alakítják a kelta erődített települést, ám az idén 25 éve tartó kutatás során – ez idő alatt feltárták az oppidum több lakóházát, meghatározták az erődfalak, sáncrendszerek építési periódusait is – világossá vált: Augustus császár uralkodásának végével, a Krisztus utáni első évtizedben végleg kiürítették a területet. Az épületeket alapig bontották, és a lakosságot leköltöztették a hegytől mintegy 30 kilométerre keletre, a sík területen fekvő Augustodunumba, mai nevén Autunbe. Az épület kiürítésekor a rómaiak vagy az adott lakóház gall arisztokrata tulajdonosai gyakorlatilag kipucolták a komplexumot. Ennek ellenére szinte ipari mennyiségű, elsősorban bor és olívaolaj szállítására használt amfora került elő. A nagyméretű kerámiák mellett számtalan késő vaskori, úgynevezett La Tčne-kori, valamint a Krisztus előtti 60-as évekből származó itáliai kerámia is előkerült. A római jelenlétet bizonyítja a Krisztus előtt 40 körül megjelenő, gazdag reliefekkel díszített, egyedi – mind a mai napig nem utánozható – égetési stílusáról megismerhető luxuskerámia, az akkor többek között az itáliai Arezzo műhelyében készült terra sigillata. Kuriózumnak számítanak azok a vázák, amelyekbe – vélhetően tulajdonosaik – amolyan korabeli graffiti gyanánt saját kelta nevüket vésték bele görög betűkkel. A kormeghatározást segítik a nagy számban előkerült érmék. Látható, hogy a korai, a helyi kelta haeduus törzs által vert – görög súlyrendszerre épülő – érméket egy idő után felváltja a római pénzforgalom.
Szabó Miklós szerint azonban a legértékesebb leletek azok az építészeti töredékek, elsősorban oszlopmaradványok, amelyek nagyban hozzájárultak a bazilika háromdimenziós régészeti rekonstrukciójához is. Az ásatások során több Augustus kora előtti toszkán, illetve korinthoszi oszlopfő töredéke is napvilágra került. A feltárások költségeit teljes egészében a francia fél állja. A megállapodás fejében a franciák több magyarországi feltárásban, így a Vas megyei velemi kelta oppidum kutatásában is részt vettek. Noha a gazdasági válság miatt akadnak nehézségek, a bibractei kutatás anyagi fedezete adott, így a magyar expedíció augusztusban tovább folytatja munkáját.