Vadpandák

Ö K O T E R R O I R  

Az óriáspanda veszélyeztetett és védett állat, így aztán elterjedt az a nézet, hogy a kihalástól csak az állatkertek védhetik meg. A híres természetvédelmi szervezet (WWF) címerállatának kiváló a nemzetközi megítélése, elfogadottsága általános, píárja még a mókusénál is jobb, és ha Berlinben szaporodik, az nem csak Pekingben hír. A pandát mindenki macizza, ebben is tökéletes a konszenzus, bár egyes tudósok vitatják, hogy a medvefélék családjába tartozna, amit az is erősíteni látszik, hogy nem ragadoz összevissza, hanem növényevő. Köztudott, hogy kizárólag bambuszt fogyaszt, abból is csak bizonyos fajokat, ezért gyakorlatilag szinte egész nap csak eszik, hogy valahogy fedezni tudja hatalmas testének energiaszükségleteit. Ehhez ráadásul baromi nagy területre van szüksége, plusz még ott van a kirívóan magas kölyökhalandóság, így aztán érthető, hogy végveszélybe került. Kínában nem sokat gatyáznak, ha ki kell irtani egy komplett erdőt egy csinos vegyi üzem létrehozásának érdekében, vagy esetleg meg kell fordítani egy egész folyót, forrásostól, torkolatostól, de a pandákra azért figyelnek. Az első rezervátumot még 1965-ben hozták létre, azóta ezt még harminckettő követte, ráadásul kidolgoztak egy széles körű képzési és felvilágosítási programot a nem faalapú erdei termékek előállítása, új állattenyésztési módszerek, a méhészkedés és a kertészkedés népszerűsítésére, amit a favágók tartózkodás nélkül, egyhangúan elfogadtak. Meg is lett az eredménye, van szépen kínai méz és fokhagyma a polcokon széles e világon, és csökkent a pandák élőhelyeire nehezedő nyomás. A panda a jól ismert fekete-fehér jelmezben kicsit olyan, mint a jin és a jang, azaz a két alapminőség, ebből is látszik, hogy több egyszerű mezei (erdei) állatnál. Nem véletlen tehát, hogy a kínaiak ismét belehúztak, ezúttal Tucsiangjan város viszi a prímet. A helyiek úgy hatvanmillió jüanból (ez megközelítőleg kétmilliárd forint) öt éven belül felépítenek egy közel kilenchektáros kísérleti parkot, amelyben a tervek szerint visszavadítják az eddig állatkertekben élő pandákat. A központ hűen utánozná az állatok természetes élőhelyét és egyszerre három, legfeljebb öt pandának adhatna otthont. A cél az, hogy a jószágokat leszoktassák az emberi gondoskodásról. Eleinte továbbra is ketrecekben élnek majd, aztán barlangokba kerülnek, majd irány a szabadság. A teljes program mackókként körülbelül tizenöt évig tart. Nagyjából így kellett volna levezényelni a magyarországi rendszerváltoztatást is, most nem kellene újrakezdeni.