A CIA a spájzban volt

Nem is lehetne jobbkor Polanski új filmjének magyar premiere, mint a svájci szabadulás napjaiban: a felfokozott médiafigyelem hatékony ingyenreklám, így az idei nyár legforróbb hetében is betéved talán pár politikaithriller-rajongó a mozikba.
Két hónapja Walter Carvalho brazil–magyar–portugál filmdrámájában mutatkozott be egy szellemíró – ő az, aki kevésbé tehetséges vagy írni egyáltalán nem tudó megrendelők nevében beszédeket, regényt, novellát, verset ír, kortárs Anonymus, szellemi prostituált. Robert Harris bestsellerének szellemírója (a lenyűgöző Ewan McGregor) nem egy tehetségtelen írót visz sikerre, hanem a brit exminiszterelnök önéletírását készíti el. És a regényt filmvászonra alkalmazó Roman Polanski remekel: a film noiros atmoszférával, sötét tónussal, baljós zenével, makacs esővel, metsző széllel bélelt politikai thriller nemcsak a műfaj rajongóit köti le, a Szellemíró hitchcocki feszültségű filmművészeti alkotás, amelyet a rendező biztos keze mellett a tökéletes színészi játék tesz naggyá. Ewan McGregor serpaként cipeli a hátán a filmet, alig van jelenet nélküle, ő a Szellemíró alfája és ómegája. A névtelen lény, aki akarva-akaratlan egy randa politikai összeesküvés-elmélet közepén találja magát. Amilyen erős a párhuzam a szigeten „raboskodó” McGregor és a filmet házi őrizetben befejezni kényszerülő Polanski között, olyan megkerülhetetlen Tony Blair személye a filmbéli miniszterelnök, Adam Lang (Pierce Brosnan) kapcsán. Az elnök önéletírását az elődje helyett folytató szellemíró két ténnyel szembesül a világvégi miniszterelnöki rezidencián. Egyrészt: a korábbi szellemíró valószínűleg nem természetes halállal halt meg. Másrészt: a jóképű brit miniszterelnök az amerikai hatalom kegyeltje volt, röviden és velősen: a CIA már a spájzban volt.
A táj és a tónus főszereplővé lép elő a filmben, a tényfeltárás és a leleplezés csak másodlagos. Lélektani drámát látunk, tántoríthatatlan, de mégis esendő, ezért szükségszerűen elbukó név nélküli hőssel, femme fatale-lal és a szálakat mozgató Gonosszal.
A Szellemíró különösen hat ebben a hőcsúcsban. Kékes-szürkés novemberi film noir, komótos tempójú, fázós, konok thriller, mestermunka, amelyben mindenki a legjobbat hozta ki a rá bízott feladatból. Mivel a liliomtiprással vádolt Polanskinak egy ideje különösebben nem érdemes az Egyesült Államokba utaznia, Amerika jött Európába. A filmet a Hamburg közeli Sylt ködös szigetén forgatták, átfestették a kompokat, amerikai villanypóznákat raktak a szélfútta partra, a sztárok pedig átrepülték az óceánt. És akkor el lehet gondolkozni azon, hogy a szálakat végül ki is mozgatja.
(Szellemíró. Színes, feliratos, francia–német–angol filmdráma, 128 perc, 2010. Rendező: Roman Polanski.)