Armstrong megmaradt sporthősnek

Lance Armstrong elbukott, kissé fellengzősen, eposzi küldetése véget ért. Az idei Tour de France vasárnapi, nyolcadik, valójában az első embert próbáló, hegyi szakaszán előbb nagyot esett, majd nem bírta az iramot az élen haladókkal, s az összetettben olyan nagy, több mint tizenhárom perces hátrányba került, amit a folytatásban – ő maga is bevallotta – képtelenség ledolgozni.
Az amerikai kerékpáros pályafutását a kezdetektől fogva ellentmondások feszítették. Kezdve mindjárt azzal, hogy súlyos, az átlagember számára gyakorta halálos kórból, hererákból felgyógyulva lett korunk egyik leggyilkosabb sportjának, az országúti kerékpárnak a kiváló alakja. Mi több, a valaha élt legnagyobb alakja, a versenyek versenye, a Tour de France hétszeres győztese. Armstrong 1999 és 2005 között megszakítás nélkül diadalmaskodott a francia körversenyen, mégsem sikerült olyan osztatlan népszerűséget kivívnia, mint nagy elődeinek Coppitól Indurainig. Utánozhatatlan teljesítményét mindig körüllengte a doppinggyanú. Az is tény ugyanakkor, hivatalosan egyszer sem bizonyították rá, hogy tiltott szert használt volna.
2005-ben visszavonult, de mint a nagy sporthősök közül oly sokan, ő sem találta a helyét a civil életben. Így hát tavaly visszatért. A dédelgetett álmot, a nyolcadik Tour-győzelmet ugyan nem váltotta valóra, de a harmadik helyét végül mindenki sikerként értékelte. Kivéve őt magát. Az idén újra nekidurálta magát, s bár szerényen csak annyit árult el a terveiről, az idei lesz az utolsó Tourja, mindenki tudta, hogy nyerni akar. Ennek érdekében új csapatot alapított RadioShack néven, hogy visszavágjon Alberto Contadornak.
Jó formában kezdte meg a viadalt. Ennek jeleként a prológot negyedikként zárta, pedig a durván tíz kilométeres sprint sohasem volt az ő világa. Öt másodpercet rávert Contadorra, mert tudta, hogy az idén minden egyes szekundumra szüksége lehet. Csakúgy, mint tavaly, a kezdeti szakaszokon az idén is kamatozott a rutinja. Tavaly az egyik tengerparti etapon a viharos erejű szélben megérezte, mikor lehet még az élen haladó bolyhoz csatlakozni, s tett szert majd egyperces előnyre. Az idén a harmadik etapon hajtott végre huszárcsínyt. Wanze és Arenberg között haladva a mezőny tizenhét kilométer erejéig érintette a híres hírhedt Párizs– Roubaix egynapos verseny macskaköves útvonalát. Kihasználva, hogy a zötykölődés szétrázza a karavánt, egy perccel meglógott a vetélytársaktól, ám defektet kapott, a szervizkocsi a szűk úton nem tudott rögvest a segítségére sietni, így az egyperces előnyből egyperces hátrány lett.
Az első négy szakaszt persze nem csak ő szenvedte meg, rengeteg volt a bukás, kulcsonttörés miatt például az esélyesek között számon tartott Franck Schleck is feladni kényszerült a viadalt. Ezután három viszonylag békés napot teljesítettek a résztvevők, mígnem vasárnap az Alpok lábaihoz értek. A Station des Rousses és Morzine– Avoriaz közötti 189 kilométer legelején Armstrong egyből kisebb bukásba keveredett. Amikor az első komoly kaptatóhoz érkeztek a kerekesek, ötven-egynéhány kilométerrel a cél előbb aztán az amerikai hatalmasat esett. Lejtmenetben, úgy 60 kilométer per órás sebességnél defektet kapott, nagyot repült, s a hátára esett. Társai bevárták, s még mielőtt megkezdődött a hegymászás a Col de la Ramazra, visszavezették a mezőnybe. Ám a neheze csak eztán következett. Armstrong nem bírta az emelkedőt. S mintha Contador csak erre várt volna, óriási iramot diktált, s alaposan leszakította első számú ellenlábasát. A bajt tetézte, hogy Armstrong később belesodródott egy újabb karambolba, s bár nem ütötte meg magát, a lemaradása tovább nőtt. Ezt lemondóan már csak karjai széttárásával nyugtázta. Több mint tizenegy perces hátrányban a célba érkezve szóban ezt így egészítette ki: „A Tour nyilvánvalóan véget ért a számomra. Nem adom fel, szeretnék szakaszt nyerni, szeretném segíteni a csapattársaimat, élvezni a versenyt, de a végső győzelembe már nem szólhatok bele.”
Armstrong élete legrosszabb szakaszát természetesen a bukásra kente, de a szakértők nem átallották megjegyezni, a harminckét fokos hőséggel is meggyűlt a baja. A kánikulát sikerei csúcsán sem bírta, vasárnap pedig egyenesen szenvedett tőle. Lance Armstrong közel a negyvenhez a korral, az elemekkel és a vetélytársakkal is megpróbált dacolni, de be kellett látnia, ez már neki sem megy. Eposziból megmaradt sporthősnek.
A verseny az ő bukásával persze nem ért véget. A sárga trikót vasárnap a korábban kétszer második ausztrál Cadel Evans húzhatta magára, amire viszont a szakasz nyertese, Andy Schleck, Contador, Ivan Basso, Gyenyisz Mencsov, Carlos Sastre és Van den Broecke is igényt tart. A tegnapi szünnap után ma Saint-Jean-de-Maurienne felé haladva a 204 km-t két első és befutóként egy kiemelt kategóriás hegy tarkítja. Az esélyesek köre várhatóan tovább szűkül. A lemondó nyilatkozat dacára Armstrong számára is van még tét, ha más nem, hát a nimbusz és a becsület. Ezekre eddig kényesen adott. Most úgy kell bizonyítania, ahogy elvileg számára a legkönnyebb: nyeregben, a pedált hajtva.

Az összetett állása nyolc szakasz után: 1. Evans 37:57:09 ó, 2. A. Schleck 20 mp hátrány, 3. Contador 1:01 p h., 4. Van den Broeck 1:03 p h., 5. Mencsov 1:10 p h., 6. Hasjedal 1:11 p h., ...39. Armstrong 13:26 p h.