Volt valamiféle előjele annak, hogy ilyen nagy sorozattal rukkol ki, vagy csak lépésről lépésre haladt előre, és a végén önmagát is meglepte? – kérdeztük Szávay Ágnestől a tegnapi budapesti sajtóbeszélgetésén.
– Úgy gondolom, hogy már az év eleji amerikai versenyeimen is jól játszottam, utána viszont sajnos közbejött egy sérülés. Igazából ez volt az oka annak, hogy salak- pályán eleinte nem úgy szerepeltem, ahogy az edzőmmel vártuk. Wimbledonban aztán egy színvonalas mérkőzésen kaptam ki, párosban viszont a legjobb nyolcban voltunk, ami mutatja, hogy ott is jól játszottam. Ez a mostani két tornagyőzelem egy hosszú munka eredményeként fogható fel.
– A budapesti tornának úgy vágott neki, hogy ha meg is nyeri, mivel címvédő, a világranglistás pontjait biztosan nem gyarapítja. Ez a tény és a hazai pálya mennyire nyomasztotta?
– Próbáltam mindig az éppen előttem álló mérkőzésre koncentrálni, és nem az járt a fejemben, hogy most bizony visszaeshetek a ranglistán. Nem tagadom, izgultam, de emellett jó érzéssel töltött el, hogy tavaly sikerült megnyernem ezt a versenyt. Jó volt újra játszani ugyanazon a pályán, és látni, hogy most is rengetegen kijöttek drukkolni nekem.
– Prágába az edzője, az osztrák Karlheinz Wetter helyett az édesanyja kísérte el. Miért?
– Csak annyi történt, hogy Karlnak is jár egy kis szabadság, és eleve úgy beszéltük meg, hogy ezt a hetet nélküle töltöm. Ezért utaztam az édesanyámmal, és az ő lelki támogatása nagyon sokat jelentett.
– Budapest és Prága után lendületből akár a Bad Gastein-i tornának is nekifuthatott volna.
– Ez azért nem így működik, erre korábban kellett volna benevezni. Ezt a versenyt nem terveztük be. Erre a hétre én kaptam szabadságot, hazajöttem Ausztriából, ahol készülök, s szeretnék is most itthon eljutni egy akvaparkba, lazítani. Utána jön két hét munka, felkészülés a kemény pályás amerikai versenyekre, mindenekelőtt a US Openre, és három hét múlva indulok is a tengerentúlra.
– Milyen reményekkel?
– A fő célom ugyanaz, ami az év elején is volt: a világranglistán az év végére bekerülni a legjobb húszba. Szerintem erre most egész jó sanszom van. Jó meccsek vannak mögöttem, nyugodtan készülhetek a US Openre. Előtte még Montrealban és New Havenben indulok, és mindkét helyen jó lenne minél tovább jutni, minél több meccset játszani kemény pályán, mielőtt a fő versenyre megyünk.
– Eldőlt már, hogy a tengeren túl kivel játszik párost?
– Igen, Patty Schnyderrel.
– A svájci lány jól viseli, ha egyesben megveri? Legalábbis Budapesten a döntőben éppen őt győzte le, és Prágában is összekerülhettek volna a fináléban.
– Patty kedves lány, jól kijövünk egymással, s bár jóval tapasztaltabb versenyző nálam, nagy tisztelettel viseltet irántam. Örültem volna, ha Prágában is vele játszom, és amikor ő már bejutott a négybe, a férje tréfásan meg is kérdezte tőlem, hogy akkor megismételjük-e a múlt heti döntőt. Mondtam neki, hogy rajtam nem múlik, igyekezni fogok. Ám Patty sajnos kikapott a négy között, ő kicsit hamarabb elfáradt, mint én.
Megerősíti a kormány a kis és közepes cégeket - ez a jövő évi költségvetés egyik célja