Bal kéz, jobb kéz

Újraindítják öt, korábban bezárt vasúti mellékvonalon a vonatközlekedést, újra megnyílnak a kistelepüléseken – ahol ez még lehetséges – az általános iskolák, és várhatóan egyre több falu kapja vissza elvesztett postahivatalát. Ezek a most bejelentett és a következő hetekben várható kormányzati intézkedések is jól bizonyítják, hogy ideje lenne abbahagyni azt a fajta kormányzati politikát, amely figyelmen kívül hagyja fontos, hosszú távon érvényesülő nemzetstratégiai kérdésekben a mindenkori ellenzék véleményét. Hiszen könnyű belátni, hogy az ablakon kidobált tíz-, százmilliárdokban mérhető a kár, amit egyetlen kormányzati ciklus alatt társadalmi konszenzus nélkül hozott rossz döntésekkel elő lehet idézni.
Az új jobboldali kormánypártok még ellenzéki szerepükben mindvégig következetesen képviselt álláspontjának megfelelően a kár enyhítése céljából most elkezdte kijavítani azokat az intézkedéseket, amelyeket az elmúlt években csupán költségvetési szempontokat szem előtt tartva ráerőltettek az országra.
Tényleg érthetetlen, miféle érdek diktálta, hogy a környezetkímélő, már meglévő vasúti szolgáltatást felszámolják ahelyett, hogy megfelelő reklámhadjárattal és tiszta, karbantartott vonatszerelvényekkel inkább vonzóvá igyekeztek volna tenni ezt a közlekedési módot. Még akkor is, ha az elmúlt években ideiglenesen lecsökkent az utasok száma, hiszen bezártak a gyárak, munkahelyek milliói szűntek meg a kapitalista piacgazdaságra való áttérés, illetve a begyűrűzött világválság következményeként. A mély válságokat – az eddigi tapasztalataink alapján – mindig erőteljes gazdasági élénkülés követte. Ezért a vasúti teher- és személyszállítás infrastrukturális lehetősége – még ha nem most rögtön is, de néhány év múlva – éppenséggel vonzó lehet majd a hazai vagy külföldi befektetők számára.
A vasúti szárnyvonalakat újraindítani sokkal könnyebb, mint újranyitni a bezárt falusi kis iskolákat. Hiszen azok a gyerekek, akik már a szomszéd falu iskolájában beilleszkedtek egy közösségbe, sokkal nehezebben térnek vissza saját községük iskolájába. Ennek ellenére, mint azt Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár megfogalmazta, „a kis iskolát az Orbán-kormány a település lelkének, lakosságmegtartó erejének, a szellemi és kulturális élet alapműhelyének tartja”, ezért mindent meg fognak tenni azért, hogy akár nyolcfős osztálylétszám esetén is újraindulhassanak a falusi iskolák.
Teljesen nyilvánvaló a kormányzati cél, amellyel azt akarják elérni, hogy ne érezzék magukat másod- vagy harmadrendű polgároknak azok a vidéken, ott is az elmaradottabb térségekben élő emberek, akik amúgy, ha van munkájuk, és az adót kell befizetni, akkor teljesen egyenrangúak. Ezért aztán a társadalmi igazságosság jegyében joguk kell, hogy legyen ahhoz is, hogy gyermekeik a saját falujukban járhassanak óvodába, és ott végezhessék el legalább az iskola alsó tagozatát. Joguk kell, hogy legyen a falusi embereknek is az állami posta szolgáltatásaira, elérhető közelségben a háziorvosi ellátásra, sőt arra is, hogy az állami tulajdonú MÁV, illetve Volán-társaság megfizethető áron biztosítsa az utazás lehetőségét a lakóhelyétől távolabbi munkahelyekre is. Normálisabb körülmények között a munkához is elévülhetetlen joga kellene, hogy legyen az embernek, ha civilizált társadalomban él.
Éppen ezért, hogy még egyszer ne fordulhasson elő, hogy egymást követő négyéves kormányzati ciklusokban ilyen alapvető emberi, illetve állampolgári jogokat érintő nemzetstratégiai kérdésekben következetlen döntéseket lehessen hozni, minél teljesebb konszenzussal az alkotmányban kellene rögzíteni azoknak az állami szolgáltatásoknak a körét, amelyektől költségvetési érdekből sem lehet megfosztani a polgárokat.
Hogy ne forduljon elő még egyszer, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal…