Bukaresti buktatók

Romániában tegnap életbe lépett a közalkalmazotti bérek 25 százalékos csökkenéséről szóló törvény. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) nyomására történt kormányzati intézkedések – köztük az áfaemelés – csökkenteni fogják a költségvetési hiányt, a további következményekről viszont ma még csak találgatnak. Az infláció növekedése és a lakossági fogyasztás visszaesése törvényszerű kísérője lesz a megszorításoknak, de egyes elemzők a kis- és közepes vállalkozások tömeges csődjét, a lej/euró árfolyam folytatódó romlását jósolják. Románia gazdasági mutatói összességében nem indokolnák a pánikhangulatot, de az „elszállt” költségvetésnek mentőövet dobó 850 millió eurós IMF-hitel-részletnek képtelen volt ellenállni a bukaresti kormány.
A piacok aggodalma Romániával kapcsolatban elsősorban az állandósuló politikai instabilitással, s az ezzel járó bizonytalansággal magyarázható. 2008-ban önkormányzati és parlamenti választást rendeztek keleti szomszédunknál, 2009-ben az elnökválasztás lázában égett az ország, így a változó összetételű kormánykoalíciók pártjai kizárólag saját érdekeik szerint politizáltak, semmibe véve a Romániába is begyűrűző pénzügyi válságot. Mindegyik romániai parlamenti erőt felelősség terheli a kialakult helyzetért, igaz, nem egyforma mértékben. A 2008-as választásokat megelőzően mintegy másfél évig hatalmon lévő kisebbségi kormány bőségesen kivette a részét a „sírásásból”. A liberális párt és az RMDSZ alkotta koalíció – a szociáldemokraták külső támogatásával – a Medgyessy-kormányhoz hasonló osztogatásba kezdett, mint kiderült, fedezet nélkül. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökségének utolsó esztendejében emelkedtek meg a nyugdíjak, s akkor duzzasztotta fel a kormányzat az amúgy is indokolatlanul túlméretezett közigazgatást. A 2008-as parlamenti választások után kényszerből létrejött nagykoalíciónak megvolt a kényelmes törvényhozói többsége a válságkezeléshez, csakhogy közeledett a mindent eldöntő elnökválasztás, így a Traian Basescu mögé felsorakozó jobbközép demokraták és a Mircea Geoanát támogató szociáldemokraták egyaránt egymás lejáratásával voltak elfoglalva. Az államfői megméretés előtt megtörtént a jó előre kódolt koalíciós szakítás, az újabb – demokrata párti – kisebbségi kormány pedig elsősorban saját túlélésére játszott. Ez sikerült is neki: Basescu újrázott, ismét Emil Bocot (képünkön) bízta meg a kormányalakítással, az RMDSZ gyorsan faképnél hagyta a demokrata államfő ellen összeállt koalíciót és néhány független képviselő támogatásával megalakult az újabb kabinet.
A politikai stabilitás azonban most is viszonylagos. A hűséges erdélyi magyar nyugdíjas szavazóbázissal rendelkező RMDSZ például klasszikus kettős játékba kezdett a válságkezelő intézkedések elfogadásakor. Képviselői és szenátorai a parlamentben megszavazták a nyugdíjak tizenöt százalékos csökkentését, az alkotmánybíróságon viszont a szövetség által delegált bíró úgy szavazott nemmel az intézkedés alkotmányosságát illetően, hogy tudta, ő képezi a mérleg nyelvét a testületben. Ezt követően kezdett zuhanórepülésbe a lej, s jött a Boc-kormány alternatív döntése, az áfaemelés. Közben nő az elégedetlenség a demokraták körében is, az ellenzéki szociáldemokraták és liberálisok pedig máris szervezik az újabb bizalmatlansági indítványt az egyre népszerűtlenebb kormány ellen. Az IMF-hitel újabb részlete kevés lesz a politikai válságkezeléshez.