Mielőtt bajba sodornám, ön nyilatkozhat a játékvezetők ténykedéséről a világbajnokságon?
– Én már igen, de sejtem, mire irányul a kérdése. Elárulom, én is osztom azt az elvet, miszerint az aktív játékvezetők ne formáljanak véleményt se a jó, se a rossz döntéseikről. Pláne ne a kollégáikéról.
– Miért? A két szövetségi kapitánynak kötelező a meccs utáni értékelés, a játékosok is odaállnak a kamerák elé. Mivel indokolható a bírók kissé mesterkélt különállása, miközben ők is szervesen a játékhoz tartoznak?
– A bíró nem beszélhet taktikáról, esélyekről.
– A mérkőzést befolyásoló hibákról viszont igen.
– Amikor Zico, Platini vagy éppen a szemem láttára Baggio, netán most Asamoah Gyan kihagyta a tizenegyest, ugyan mit mondhatott utólag? Hogy mellé, fölé vagy a kapusba akarta rúgni a büntetőt? S mit mondhatna Larrionda, Rosetti vagy éppen Webb?
– Talán annyit, elnézést, hibáztunk.
– A hibákból inkább tanulni kell. S olyan képességű játékvezetőket jelölni a sorsdöntő mérkőzésekre, akik korábban már többször bizonyítottak.
– A fent említett játékvezetők ide sorolhatók, nemde?
– Zico, Platini és Baggio is hagyott ki büntetőt.
– Remélem, nem akarja teljesen felmenteni a három urat a szarvashibájáért?
– Nem, csupán próbálom megértetni az ő álláspontjukat. Bírói szemmel Larrionda és Rosetti részben áldozat, Webb tévedése számomra dühítőbb. Ő ugyanis pontosan látta, hogy mi történt, mégsem annak megfelelően ítélt. Mérlegelt, s ez megengedhetetlen. Vb-döntő ide, vb-döntő oda, De Jongot ki kellett volna állítani a mérkőzés elején. Ezt elmulasztotta, ami után kicsúszott a kezéből a meccs.
– Rosetti nem mérlegelt? Hiszen a kivetítően látta az ismétlést, pontosan tudta, hogy Tévez méteres lesről fejelte a gólt, mégis megadta.
– Részletkérdés, de ő nem látta, csak az asszisztense.
– Akivel viszont tanácskozott. Ezután miért nem ítélt szabadrúgást kifelé?
– Azért, mert a szabálykönyv előírja, hogy külső segítséget tilos igénybe venni. Egyébként is, Rosetti már megadta a gólt, ezen a döntésen nem változtathatott.
– Rosetti lelkiismerete késve szólalt meg, hiszen egy hete bejelentette, hogy viszszavonul. De amikor megadta a gólt, nem az járhatott a fejében, hogy ha a hiba miatt ki is kerül a vb-keretből, szeptembertől újra sípol az olasz bajnokságban és a Bajnokok Ligájában. Ha viszont törli a találatot, akkor akár egy évre is eltilthatják .
– A bíró a pályán a szabályok betartásának az őre. Egyszerűen nem teheti meg, hogy éppen ő maga rúgja fel a szabályokat.
– A minap Egervári Sándor mondta nekem, fénykorában Puhl Sándor biztosan nem adta volna meg ezt a gólt. Mert tudja, hogy a szabályokat nem a paragrafusok betűiben, hanem a játék szellemében kell keresni. Tévedett volna?
– A fénykorában lévő Puhl Sándor nem nézett volna el egy egyméteres lest.
– Azt viszont igen, hogy az 1994-es világbajnoki negyeddöntőben Tassotti lekönyökölte Luis Enriquét, akinek eltörött az arccsontja.
– Így igaz. Utólag el kell ismernem, rosszul helyezkedtem, ezért nem láthattam az esetet. Mentségemre szolgál, hogy bár Luis Enrique nem folytathatta a játékot, a spanyolok reklamálása, miszerint tizenegyest kellett volna adnom, nem állja meg a helyét. Az első szabálytalanságot ugyanis a spanyol labdarúgó követte el: belerúgott az olaszba. A helyes ítélet tehát az lett volna, ha sárga lapot adok Luis Enriquének, pirosat Tassottinak, és szabadrúgást kifelé az olaszoknak, merthogy az ok-okozat alapján mindig az első szabálytalanság a mérvadó.
– A FIFA akkori játékvezetői bizottsága viszont úgy döntött, ön nem láthatta az esetet, mi több, kilenc nullás aránnyal úgy szavazott, ön vezetheti a brazil–olasz döntőt. De mindezt nem a történelemóra kedvéért idézem fel. Hanem azért, hogy megkérdezzem, nem könnyítette volna meg már az ön helyzetét, ha van külső segítség, mondjuk videobíró?
– Továbbra is azt kell mondanom, én a játékvezetők képzésére helyezném a hangsúlyt. Az szolgálja a legjobban a játék tisztaságát, ha a bírók a lehető legkevesebbet hibáznak.
– A videó, a kérdéses eset visszajátszása miért nem kézenfekvő segítség? Hiszen a tévénéző is látja a lassítást.
– Hadd kérdezzek vissza, milyen az a világbajnoki döntő, amelyet percenként kell megszakítani videózás miatt?
– Javaslatként már erre is született megoldás. Mindkét csapat meccsenként kétszer igényelhetné a visszajátszást, mint a teniszező a sólyomszemet.
– S ha harmadikra születik gól méteres lesről, vagy pattan ki a labda jócskán a gólvonal mögül, akkor minden rendben? De említek egy másik aggályt. Vegyük a mostani finálé egyik vitatott esetét, amikor Robben, úgy tűnt, faképnél hagyja Puyolt, s egyedül vezeti rá a labdát Casillasra, ám a védő utolérte, kicsit meggyötörte, a helyzet kimaradt, s a végén már Robben volt szabálytalan.
– Szerintem Webb ekkor helyesen nem sípolt.
– Szerintem is. De tegyük fel, hogy a hollandok kérhetik a videózást. Nyilván kérik is. Méghozzá annak céljából, hogy a bíró utólag állítsa ki Puyolt. Erre a spanyolok is bekapcsolódnak a játékba, azt bizonygatva, Puyol ugyan nem állt vigyázzba, de szabályos eszközökkel igyekezett Robbent megakadályozni a gólszerzésben. Miközben negyven-negyvenezer holland és spanyol szurkoló hörög a lelátón. Menthetetlenül elszabadul a pokol.
– Ön szerint tehát a videobírót mint technikai segédeszközt el kell vetni?
– Nem, de a használatának szigorúan játékvezetői hatáskörben kell maradni. A játékvezetői ellenőrnek, vagy nevezhetjük ötödik, hatodik bírónak, ahogy tetszik, a dolga, hogy megnézze a lassítást. A fülhallgatón keresztül csakis ő szólhat a játékvezetőnek, hogy szerinte ez és ez történt, de a döntés joga továbbra is a vezetőbíróé.
– Van egy másik óriási ellentmondás a játékvezetőkkel kapcsolatban. Miközben a labdarúgók százezer eurókat keresnek, a bírók hivatalosan amatőrök. Ön is említette, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a játékvezetők képzésére. Ez csak a szabadidejük terhére történhet, aminek megvannak a határai.
– Ebben a kérdésben én sem merek egyértelműen az egyik vagy a másik álláspontra helyezkedni. Először is, ha egy profi játékos kihagyja a tizenegyest a világbajnoki vagy éppen a Bajnokok Ligája-döntőben, attól még nem bontják fel a szerződését. Mi legyen a profi bíró sorsa, ha rossz ítéletet hoz? Mégsem lehet örökre eltiltani, mert akkor a kenyérkeresetétől fosztják meg.
– Nem beszélve arról, nem mindegy, hogy egy fejlődő vagy egy fejlett országból származó bírótól vonják meg a tiszteletdíjat.
– Pontosan. A nemzeti bajnokságok szintjén ez a probléma nem jelentkezik ilyen élesen. Egy Bundesliga-meccsért például hatezer euró jár. Ami nem mérhető Klose fizetéséhez, de több mint jelképes tiszteletdíj. Az angol Howard Webb és az üzbég Ravshan Irmatov lehetőségeit viszont nehéz közös nevezőre hozni. Utóbbinak felér egy vagyonnal, amit a vb-n kereshet. Márpedig ezen az alapon nem szabad differenciálni.
– Ha nem az anyagi jutalom, akkor mi motiválja a játékvezetőket?
– Talán ez a legfontosabb kérdés. Csak abból lesz jó bíró, aki szenvedélyesen szereti ezt a játékot. Hazudik az a játékvezető, aki azt állítja, hogy nem imponál neki a szereplés. Ám ezt tudni kell a helyén kezelni. Együtt kell élni a játékkal. A hibák túlnyomó hányada abból származik, hogy a játékvezető nem ismeri a csapatokat. Rosszul helyezkedik, nem tudja, mikor, kire kell figyelni, s máris ott a gond. Éppen ezért igenis követni kell az eseményeket, benne kell élni a labdarúgás világában. Továbbá fontos, hogy a játékvezető értsen a játékosok nyelvén. Nem szabad bratyizni, de fontos a jó kapcsolat, tisztában kell lenni azzal, kinek milyen a vérmérséklete. Hadd említsek egy példát a saját praxisomból! Volt olyan játékos, aki nem volt vevő arra, hogy megbeszéljük a dolgokat, s azt mondta nekem: „Spori, hagyjon engem békén!” Ment a meccs, mígnem a szóban forgó játékos azzal fordult hozzám: „Spori, rángatják a mezem!” „Hagyjon engem békén!” – feleltem, s a kérdés ezzel el volt intézve. A meccs után nem is volt köztünk konfliktus.
– Visszatérve az első kérdéshez, ön már beszélhet a bírók teljesítményéről. Hogyan értékelné Kassai Viktorét?
– Szerencsére ezzel a kérdéssel cseppet sem lehet zavarba hozni. Egyértelmű, hogy Kassai Viktor volt a világbajnokság legjobb játékvezetője. Az emberek persze szeretnek túlzásokba esni: ha így van, miért nem ő vezette a döntőt? S persze a másik elődöntőt és a bronzmeccset is, nemde? Döntőt az fújhat, aki előtte a negyeddöntőben jól vizsgázott. Kassai viszont nyolcaddöntőt és elődöntőt vezetett, a fináléra így számításba sem jöhetett.
– Talán majd négy év múlva. Bár éppen az ön példája mutatja, a bírók népszerűsége tiszavirág-életű. 1994-ben ön dirigálta a vb-döntőt, majd az esztendő legjobbjának választották, amely elismerést a következő három évben is learatta, úgy, hogy közben 1996-ban Eb-elődöntőn, 1997-ben BL-döntőn bíráskodhatott, az 1998-as vb-keretbe mégsem került be. Tudja az okát? Tényleg a Manchester United–Feyenoord BL-meccsen elkövetett hibája miatt lett kegyvesztett?
– Nem akarom elbagatellizálni a dolgot, tévedtem, de láttam már ennél nagyobb hibát is. Szerintem egyszerűen megunták a képemet, a FIFA-nak új arcokra volt szüksége. Túltettem magam a dolgon, amit elértem, azt úgysem vehetik elő tőlem.
– Sőt, utána még nőtt az ázsiója. Elnökségi tag, mi több, felettébb befolyásos ember lett az MLSZ-ben, ön volt a Tippmix reklámarca, a kezdetektől a Sporttelevízió szakkommentátora. Ám az elmúlt évek mintha azt mutatnák, hogy – az ön szóhasználatával élve – megunták a képét. Bántja például, hogy nem tagja az új MLSZ-elnökségnek?
– A bíráskodásnak sokat köszönhetek, ám sokak szemében örökre megmaradtam játékvezetőnek, aki csak ahhoz ért, hogy felmutatja a sárga lapot. Nem szeretném magam fényezni, ám a labdarúgásban eltöltött évek alatt széles kapcsolatrendszert alakítottam ki, úgy érzem, megalapozott rálátásom van a magyar és a nemzetközi futballra. Hatvan fölött már jobban teszi az ember, ha csak a nyársat forgatja, s közben adomázik, ám 55 évesen még érzek erőt magamban ahhoz, hogy aktívan dolgozzak. Nem a rang, a tisztség bűvöletében élek, szeretnék értelmes munkában részt vállalni. Ajánlkozni persze nem fogok, fegyelmezetten tudomásul veszem, ha nincs rám szükség.
origo.hu
Fordulat az időjárásban, mutatjuk, mikor és hol csap le az eső
