Noha sokan bírálják Spanyolországot, amiért hét mecscsén csupán nyolc gólt szerzett, s az egyenes kieséses szakaszban négy 1-0-s győzelemmel jutott fel a csúcsra, Egervári Sándor és Mészöly Géza egyetért abban, hogy megérdemelt Casillasék sikere.
– A spanyol válogatottat alkotják a legjobb képességű, legkreatívabb labdarúgók, ebből következően ez egyben a világ legjobb csapata. A kevés rúgott gólon nincs értelme fanyalogni, mert a spanyolok ellen mindenki bunkerfocit játszott, még a németek is csak hátrányban támadtak ki. Xaviék minden ellenfelükkel szemben nyomasztó mezőnyfölényt harcoltak ki, de tíz emberrel védekező együttesnek nem könnyű gólt rúgni – vágott bele az értékelésbe Egervári Sándor.
– A viszonylagos spanyol góliszonyban az is közrejátszott, hogy Fabregas és Torres is sérült volt a világbajnokság előtt – tette hozzá Mészöly Géza. – Vicente del Bosque Fabregast nem merte kezdőként beépíteni a csapatba, Torres pedig, be kell látni, nem volt formában.
Általánosságban a negatívumok között Egervári azt emelte ki, látható, hogy a kemény európai bajnoki, illetve kupaküzdelmekben lestrapált játékosokból álló válogatottak – így mindenekelőtt az angol, az olasz és a francia – kiégve érkeztek a vb-re. – Ez nemcsak az érintetteknek, hanem nekünk, szurkolóknak sem jó, mert szegényebbek lettünk jó néhány élvezetes meccsel. A világbajnokság évében talán rövidebbre kellene szabni a klubidényt. Az sem véletlen, hogy a németek jól szerepeltek, mert a kulcsjátékosok közül többen, Kloséval az élen, nem szakadtak meg év közben – mondta Egervári.
A szövetségi edző szerint azonban nem csak ebben kell keresni a németek sikereinek a titkát. Németországban durván egy évtizede megváltoztatták a képzés rendszerét, a fizikai felkészítéssel szemben nagyobb súlyt fektetnek a technika csiszolására. Mészöly Géza ennél is tovább ment: a németek játszották azt a futballt, ami mindenki számára követendő példaként szolgálhat: – Olyan egyéniségek, mint Xavi, Iniesta, Fabregas, Villa és Torres csak nagyon ritkán verődnek össze egy csapatban. Ám azt a szervezett, mégis ötletes támadófutballt, amit a németek mutattak, más is elsajátíthatja. Nagyon sajnálom, hogy Schweinsteigerék éppen az elődöntőben változtattak az addigi taktikán.
Egervári önkritikusan azt is megjegyezte, az igazán élvezetes focit, a spanyolokat leszámítva, nem az európaiak játsszák: – A dél-amerikai és az afrikai futball sokkal élvezetesebb, s nem csupán azért, mert az ottani játékosok képzettebbek. Hanem azért is, mert lazább a taktikai fegyelem, engedik kibontakozni a tehetségeket. Igaz ugyan, hogy a racionalitás még ma is kifizetődőbb, de éppen a spanyolok és a németek példája mutatja, nem feltétlenül.
Ezen a ponton kell idézni Mezey Györgyöt, aki más megvilágításban elemzi a világbajnokságot:
– Elöljáróban el kell mondanom, hosszú idő után ez volt az első világbajnokság, amit nem a helyszínen követtem, s tévén keresztül mégis másként ítélkezik az ember. Néhány észrevétel így is szembetűnő. Kitűnően képzett játékosokkal valamennyi csapat globális futballt játszott. Kettő kivételével. Brazília és Argentína külön úton járt. Mindkettő egy-egy játékosra bízta a támadójátékot. Argentína Messire, Brazília pedig Kakára vagy Robinhóra. Ami önmagában nem volt gond, mert ma is az egyéniségek adják a labdarúgás sava-borsát. Ha nincs az imént említett három játékos, továbbá Xavi, Sneijder és még néhányan, akkor semmit sem ér a mai labdarúgás. Argentína vesztét az okozta, hogy Maradona hibákat követett el a csapatépítésnél. Tévedés volt Verónra bízni a középpályás játék megszervezését, amire menet közben maga is rájött, de nem volt a keretben Cambiasso, akinek eredetileg el kellett volna látnia ezt a feladatot. Továbbá a kapu előtt Messi csak Higuaint választhatta, ha ott van mellettük Milito is, akkor más a helyzet. Brazília technikailag kiemelkedett a mezőnyből, de egy félidő erejéig kihagyott. Általános igazság, hogy gyökeresen új játékrendszerrel már senki sem tud kitűnni, az apró részletekből lehetett tanulságokat levonni. Ilyen volt például Juan fejes gólja, úgy zártak neki, hogy helyből felugorva bólintott a hálóba, az európai futballban ilyet nem lehet látni. A dél-amerikai labdarúgás jobb úton jár, mint az európai, ahol annyira fontos a taktikai fegyelem, hogy Torres kimaradhatott a spanyol csapatból.
Végül, kikerülhetetlenül arra is kitértünk, a vb tükrében hol van a magyar futball helye a nemzetközi mezőnyben. – Láttunk olyan csapatokat Dél-Afrikában, amelyekkel szemben a magyar válogatott is megállta volna a helyét egy ki-ki meccsen. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ott lett volna a helyünk, de az is téves beállítás, miszerint eleve le kell mondani a kijutás lehetőségéről, mert hogy olyan nagy a lemaradásunk – állította Egervári. Amihez Mészöly Géza hozzátette, lehet, hogy furcsán hangzik, de nehezebb kijutni a vb-re, mint ott jól szerepelni. – Előttünk lebeghet a szlovákok példája – folytatta Egervári. – Noha csak ötmilliós nemzet, az utánpótlás-nevelés felkarolásának köszönhetően mára már több az igazolt játékosa, mint nekünk. Amikor Győrben dolgoztam, rendszeresen néztem az ottani meccseket, ezért ki merem jelenteni, hogy a szlovák bajnokság semmivel sem színvonalasabb a magyarnál. Az erőinket jobban kell összpontosítani, tarthatatlan állapot, hogy a válogatott sikere azon múlik, a kerettagok éppen mennyi lehetőséget kapnak a klubcsapataikban.
A hazai tanulságokat Mezey György máshol keresi: – A magyar labdarúgás egyre mélyebbre sülylyed, ám érdekes módon a szakértők számra gomba módra megszaporodott.
Hiába, szájjal még mindig jól játsszuk a futballt.
origo.hu
Kiderült, hogy ki a rejtélyes lottónyertes, aki óriásplakátot vett az Oktogonon
