Öt évvel ezelőtt reményekkel telve nézett Ukrajna a jövőbe. Az úgynevezett narancsos forradalom nemcsak komoly politikai és társadalmi változásokat ígért, de az új hatalom látványos világgazdasági konjunktúra közepette kezdhette meg működését. Ukrajna azonban elszalasztotta a kínálkozó esélyt. Miben látja ennek legfőbb okát?
– Elsősorban szubjektív tényezőkkel magyarázható, hogy Ukrajna gazdasága még a globális válság előtt megroppant. A világ nagy reményeket fűzött Viktor Juscsenkóhoz, öt év múltán azonban csak a kiábrándulás maradt. Ez az elit képtelen volt az ország vezetésére. Sem a piaci, sem pedig a bürokratikus eszközökkel nem tudták élénkíteni a gazdaságot. A régi módszerekkel szakítottak, az újakat pedig nem tudták megszilárdítani. A növekedés 2004-ben még 12,5 százalékos volt, majd jött a visszaesés, amit ugyan követtek még kisebb hullámhegyek, de közben intézményi szinten minden szétesett.
– A hatalmi elit valóban nem állt a feladata magaslatán, de a kialakult bürokratikus-oligarchikus modell gazdaságának fő mozgatóereje, a Nyugat-orientált üzleti szféra miért nem tudta korrigálni a politikusok hibáit?
– Hét éve az ukrán cégek 33 százaléka összpontosult a tíz leggazdagabb üzletember kezében, míg ma ez az arány 68 százalék. Akkor ezek a vállalatok a GDP 85 százalékát állították elő. Mindez tehát arról árulkodik, hogy képzett, sikeres menedzserekről van szó. Az, hogy a versenyképességet tekintve Ukrajna mégis a 80. hely felett van a rangsorban, elsősorban az intézményi rendszer elmaradottságával magyarázható. Ehhez járul, hogy a technológiai fejlettség szintjét tekintve Európában a sor végén állunk. Ami például a gazdaság egyik húzóágazatát, a kohászatot, az acélipart illeti, az elmúlt 30 évben Kína gyorsvonati sebességgel húzott el Ukrajna mellett, és immár évtizedekkel előzi meg. Az oligarchák nem voltak érdekeltek abban, hogy ezen változtassanak. Csak azzal törődtek, hogy minél gyorsabban minél több nyereséget termeljenek. Mivel tehát a nagytőkére e tekintetben nem számíthattunk, a helyzeten a kis- és középvállalkozások támogatásával vagy szigorú állami szabályozással lehetett volna változtatni. A hatalom nem választotta egyik módszert sem. Megjegyzem, a kis- és középvállalkozások az állam ellenében fejlődtek.
– Említette az acélipar mély válságát. Melyek akkor az ukrán gazdaság legversenyképesebb ágazatai?
– Potenciálisan ilyen például a repülőgépipar. Ukrajna a világ azon hat országa közé tartozik, amelyek egyedül képesek a gyártás összes fázisára. De húsz éve még a kibernetikában is az élbolyba tartoztunk, míg az ebben fontos szerepet játszó Gluskov Intézet ma haldoklik. De említhetném a rakétagyártást. Egykor e téren nagyhatalmak voltunk, azonban míg mi nem nagyon léptünk előre, az elmúlt két évtizedben olyan gyártók nőttek fel, mint Kína, India vagy Pakisztán. Hasonló a helyzet a mikrobiológiában. Egyre több gyógyszerimportra szorulunk. Az előrelépés kulcsa tehát az innováció.
– Ukrajna problémáit csak növelte az egyre mélyülő belső válságot követően kibontakozó globális krízis. Hol siklott ki a pénzügyi világ?
– Közel egy évtizede már láthatók voltak a válság jelei. Mindenek- előtt az, hogy a világgazdaság motorjának tekinthető és az első számú tartalékvalutát adó országban beindult a bankóprés. Egyre nagyobb mennyiségű fedezetlen pénz ömlött a világra. Hogy ennek következményeivel tisztában voltak-e az illetékesek, azt döntse el mindenki maga. De e helyzethez aszszisztált a rengeteg dollárt felhalmozó és olcsó áruival komoly piacokat birtokló Kína is. Ehhez jött az amerikai ingatlanpiac válsága. Számomra úgy tűnik, mintha egy átgondolt forgatókönyv bontakozott volna ki a szemünk előtt.
– S a maguk javára tudják-e fordítani a válságot olyan, potenciálisan komoly belső tartalékokkal rendelkező, a globálizációba gyengébben bekapcsolódó országok, mint Oroszország vagy éppen Ukrajna?
– Akár így is lehetett volna, de nem volt erre átgondolt stratégia.
– Mennyire látja hatékonynak a világban a válság kezelésére alkalmazott recepteket?
– A G20-ak valójában nem jutottak semmire, és mindenki a maga útját járja. Jellemző, hogy visszatértek például a korábban szitokszónak számító protekcionizmushoz. Az is biztos, hogy az IMF-nek kizárólag a deficit csökkentését szem előtt tartó receptje alkalmatlan a gazdaság élénkítésére.
origo.hu
Ennyit keres egy mérnök Magyarországon
