Történelmi hangulat lengi körbe az iskolát és a gyermekotthont, ami egy barokk stílusú kastélyban található. Itt írta 1790-ben Kármán József a Fanni hagyományai című regényt. Ebben a többcélú, gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben enyhén értelmi fogyatékos gyermekek óvodai, alapfokú iskolai nevelése-oktatása folyik, integráltan értelmileg akadályozott tanulókat is oktatnak. Feladataik közé tartozik még az átmeneti és a tartós nevelésre utalt (állami gondozott), különleges és normál ellátási szükségletű gyerekek gyermekotthoni ellátása és utógondozása is.
A tanulók átlagosan tízfős osztályokban tanulnak. Az enyhe értelmi fogyatékos tanulók óráin integráltan jelen vannak értelmileg akadályozott társaik is. A tanulók többsége meghatározott rendben egyéni fejlesztőórákra, illetve habilitációs foglalkozásokra is jár. A habilitáció az alapkészségekben – írás, olvasás – jelentkező hiányosságok folyamatos fejlesztése. – Általában nemcsak értelmi, hanem egyéb fogyatékossággal is rendelkeznek a hozzánk kerülő diákok. A mostani első osztályban autisztikus, pszichés zavarral küzdő, mozgássérült és hallássérült tanuló is van – fogalmazott Pomoziné Tóth Anita, az iskola pedagógusa. Kifejtette: a gyerekeknek egyéni habilitációs-rehabilitációs foglalkozásokat biztosítanak a törvény előírása szerint. Ezeken a foglalkozásokon részképességzavaruk korrekciója folyik. – A tanulásban akadályozottságnak a legalapvetőbb ismérve az, hogy a logikus gondolkodás sérül leginkább. Nagyon nehezen értik meg azokat az elvonatkoztatásokat, amelyek nem konkrétak és kézzelfoghatók. Majdnem mindig meg kell jeleníteni valamilyen képi formában az anyagot, és össze kell kötni tevékenységgel, mert az motiválja a diákjainkat. Teljesen egyéni módon kell velük haladni, minden óra differenciálást igényel. Az osztályban tanító tanár már jól ismeri a rábízott gyerekeket, tudja, hogy melyik, milyen képességgel rendelkezik, és aszerint választja meg az elvégzendő munkát – tette hozzá. Amennyiben a tanuló gyermekotthoni csoportjaik egyikében él, úgy a munkát segítik a gyermekotthoni pedagógusok, szakemberek is.
Sikerek a tanulmányi versenyeken
Ezeknek a gyerekeknek a nevelése, fejlesztése átfogó egyéni gondozási-nevelési terv alapján folyik, amelyet a két intézményegység pedagógusai, gyermekvédelmi szakemberei közösen készítenek el és folyamatosan módosítanak, amennyiben ez szükséges. Ennek köszönhetően nagyon eredményes pedagógiai munka folyik, amelyre jó példa a speciális iskolák számára kiírt komplex tanulmányi versenyeken való jó szereplés is. – Ezen a versenyen az elmúlt tíz évben az élvonalban voltunk, három esztendőn keresztül folyamatosan meg is nyertük. A főváros – mint fenntartó – által készített szövegértési kompetenciamérésen is várakozáson felüli eredményt értünk el – nyilatkozta több tanár is egybehangzóan.
– Elsőtől tizedik osztályig járnak ide a sajátos nevelési igényű gyerekek, tanulmányaik befejezése után elkerülnek szakmát tanulni Budapestre. Megpróbáljuk megkeresni a nekik megfelelő, és számukra tetsző iskolát. Úgy nem engedjük el az általunk nevelt gyerekeket, hogy ne legyen egy vagy két szakmája – fogalmazott Kröpfl Mihályné, az intézmény igazgatója. – Itt dolgozni hivatás, munkánkhoz a teljes személyiségünkre szükség van. Nálunk nincs fluktuáció, én 37 éve vagyok itt, és nem tudnának olyan munkát felajánlani, amire elcserélném – hangsúlyozta.
Beilleszkedés a munka világába
A gyermekotthon vezetőjének szavai szerint az itteni gyerekek életkorukhoz képest elmaradásban vannak egy normál általános iskoláshoz képest, amit súlyosbítanak azok a lelki sérülések, szocializációs hátrányok, amelyeket a vér szerinti családjukban szereztek. A cél az, hogy amennyire lehetséges, leküzdjék a hátrányaikat, megtanulják az önellátást és a munka világába való beilleszkedést. Ha elég szorgalmasak és kitartók, rendes munkásember válhat belőlük, akik a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak.– Ennek a célnak az elérése jelenti számunkra munkánk legnagyobb sikerét – tette hozzá Pomoziné Tóth Anita.
– A gyermekotthonban gondozottak több mint a fele roma származásúnak vallja magát. Jelentős részük súlyosan, halmozottan hátrányos helyzetű családokból érkezett. Mi mindent megteszünk a cigányság képzéséért, értelmi és életvezetésbeli fejlődéséért. Igaz, hogy „csigalépések az eredményeink, de legalább vannak” – mondta az iskola egyik tanára. Az intézmény két gyermekotthonában kilenc lakásotthon működik.
Szülő–gyerek viszony
Két lakásotthon életébe is bepillanthattam, mindkét helyen példás rend és tisztaság fogadott. A Tüskevár lakásotthon Gézengúz csoportja 5 és 14 év közötti gyerekekből áll. A négy fiú és négy lány által alkotott csapat 2004 óta él egy kertes ház felső szintjén. – A gyerekek közül az egyik ép intellektusú, ő a városi iskola tanulója, a többiek ide járnak hozzánk – mesél Mészáros Márta, a lakásotthon vezetője. – A kisebbeket bekísérjük, majd értük megyünk, a nagyobbak egyedül mennek. Hazahozzuk az ebédet, aki később jön, az később ebédel, a reggeli és a vacsora közös – ismertet meg a szokásokkal. Részt vesznek a házimunkában, havonta változik, hogy kinek mi a feladata. Beszélgetés közben egy 11 éves kisfiú, Ricsi odajött, és élénken érdeklődni kezdett a diktafon működése iránt. Kérdésemre, hogy ő mit szeret a legjobban csinálni az itthoni munkák közül, azt válaszolta, hogy a lépcsőtakarítást, mert az a legjobb. – Borzasztóan ragaszkodnak hozzánk, a kapcsolatunk a gyerekekkel egy kicsit szigorúbb szülő–gyerek viszonynak felel meg – folytatta Mészáros Márta. Megkérdeztem Ricsitől, hogy számára kicsoda Márta néni, mire a válasz csak annyi volt, hogy a „mama”.
A Fészek lakóotthon a főút mentén fekvő házban található. Tíz fiú él itt, életkoruk 15 és 23 év között van. Mikor álmaikról faggattam őket, szinte mindegyikük a normális családot említette elsőként, hogy leendő gyermekeinek megadhassa majd azt, amire szükségük lesz. Attila 20 éves, jelenleg cukrásznak tanul. – A Grand Hotelben van a gyakorlati helyem, ez egy termelőüzem. Szeretem csinálni, és szeretnék a szakma letétele után is ott maradni és dolgozni – fogalmazta meg rövid távú elképzeléseit. – Távolabbra tekintve jó lenne az érettségit letenni, mielőtt innen elmegyek, aztán később egy főiskolára is beiratkozni. Az álmom az, hogy egy gyógypedagógiai főiskolát elvégezzek, és gyógypedagógusként dolgozhassak – mesélte Attila. Hozzátette: remélem, jó apa leszek, mert családot is szeretnék alapítani. A szintén húszesztendős Zoli roma nemzetiségi szakiskolába jár, ábécéeladónak tanul. – Már van egy szakmám, festő-mázoló-tapétázó – mesélt magáról. – Jó lenne majd leérettségizni! Nincsenek nagy álmaim, csak egy normális családot szeretnék, és annyi pénzt, amennyire szükség lesz majd leendő gyermekem felneveléséhez. Roland vágya, hogy pincér legyen, utána, ha úgy adódik, érettségit is szeretne tenni, és elhelyezkedni a pincérszakmában. – Szívesen énekelek, bár nem képeztem a hangomat, de ha úgy adódik, akkor örömmel dolgoznék énekesként is – fogalmazott a 17 éves fiú.
– Tartanak a kinti élettől. Zoli öccse nemrég tért vissza az otthonba, miután az összes pénzét elköltötte, amit nagykorúságának betöltésekor kapott (az évek alatt összegyűlt árvasági és családi pótlék összege). Ez nagyon közeli és intő példa a többieknek is – mondta Domoszlai Annamária, a Fészek vezetője. – Látom az öcsém példáján, hogy kegyetlen a kinti élet – utalt a közelmúltra Zoli. – Próbálok tenni azért, hogy ne járjak úgy, mint ő. Nehéz lesz. A legjobban attól félek, hogy nem fogom tudni, mit kezdjek magammal, nem lesz, aki megmondja. Attila szerint erősen félnek attól, hogy mi vár rájuk a nagybetűs életben. – Tudjuk, hogy egyszer eljön az a nap, amikor mennünk kell, és akkor igenis össze kell pakolni, és itt hagyni mindent, amit felépítettünk; rossz lesz innen kilépni. Ismerjük egymást, a nevelőinkre úgy tekintünk, mint a szüleinkre, akikhez bizalommal fordulhatunk. Sokan kicsi koruktól velem vannak, még a kastélyos időszakból. Sok közös emlékünk van, jó is, rossz is, mint egy családban…
origo.hu
Mráz Ágoston Sámuel szerint a Harcosok Klubja fordulópont a Fidesz történetében
