Isteniből földi halandó

Azon lehet vitatkozni, hogy ki a labdarúgás történetének legnagyobb játékosa. Azon viszont aligha, hogy Diego Armando Maradona a legtöbbet emlegetett, legellentmondásosabb alakja. Az 1986-ban világbajnoki címet szerzett argentin válogatott máig fénylő csillaga Dél-Afrikában szövetségi kapitányként szeretett volna újra ragyogni. Az isteni Diego elbukott, de emberként az igazi próba csak ezután vár rá.

Maradona.
Született: 1960. október 30., Lanús (Buenos Aires)
Pályafutása, játékosként:
1976–1981: Argentinos Juniors (168 bajnoki meccsen 116 gól)
1981–1982: Boca Juniors (40/28)
1982–1984: Barcelona (58/38)
1984–1991: Napoli (259/115)
1992–1993: Sevilla (29/7)
1993: Newell’s Old Boys (7/0)
1995–1997: Boca Juniors (31/7)
Válogatottság
1977–1994: Argentína (91/34)
Edzőként:
1994: Mandiyú de Corrientes
1995: Racing Club de Avellaneda
2008: Argentína

Mi, magyarok természetesen Puskásra esküszünk, Európa rajta kívül Di Stéfanóról, Beckenbauerről, Cruyffról és Platiniről sem hajlandó lemondani, újabban Zidane-t, a két Ronaldót és Messit is a legszűkebb körhöz sorolják, ám ha komolyan vesszük a kérdést, akkor csupán kétesélyes a választás, hogy ki volt a labdarúgás történetének legnagyobb játékosa.
Pelé vagy Maradona.
A nagy tornákon mutatott formától a világbajnoki címek és a rúgott gólok számán át az egyéni képességekig és csapatban kifejtett hatékonyságig a szakértők számtalan tényezőt mérlegre tesznek a megfellebbezhetetlen sorrend felállításakor. És lám, a labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó nemzetközi szervezet, az IFFHS ki is ókumulálta, hogy Pelé a huszadik század legjobbja, őt Cruyff, Beckenbauer és Di Stéfano követi, Puskás és Platini előtt Maradona csak az ötödik a lajstromban.
Pedig senki sem vitathatja, hogy egyetlen játékoson sohasem múlott annyira egy csapat világbajnoki győzelme, mint 1986-ban Argentínáé Maradonán. Mi több, világbajnokságot olyan pazar formában soha senki nem játszott végig, mint a fantasztikus tízes Mexikóban. Ám Maradona bármennyire is öntörvényű, excentrikus ember, a pályán csapatember volt. Öt gólja mellett öt gólpasszal is segítette Argentínát. Idézzük csak fel a Németország elleni döntőt, folyamatosan két ember lógott rajta, a győztes találatot mégis ő készítette elő szorult helyzetben, kiváló átadással Burruchagának.
A labdarúgás történetének talán legtöbbet emlegetett két találatát is ő szerezte. Természetesen az 1986-os világbajnokságon. Egyetlen meccsen. Az Anglia elleni negyeddöntőben. Az elsőt csak úgy emlegetik, „az Isten keze”, amikor a játékvezetőt megtévesztve ököllel perdítette a labdát Shilton fölött a hálóba. A második viszont, amikor öt angol játékost kicselezve, hatvanméteres szóló végén helyezett a kapuba, méltán kapta az „évszázad gólja” elismerést. A tavasszal, mindenekelőtt a Villarrealnak rúgott hasonló góljára gondolva, sokan Messit Maradonával egy szinten emlegették. Argentína dél-afrikai búcsúja, Messi harmatos teljesítménye ismeretében sértésnek is nevezhetjük az összehasonlítást, ám a két gól sem említhető egy lapon. Messi szinte kizárólag óriási kezdősebességét kihasználva hagyja faképnél a védőit. Természetesen Maradona is nagyon gyors volt, de ahogy az angolok elleni cselsorozat elején három húzással kibújt két ember között, arra, megkockáztathatjuk, rajta kívül senki sem képes.
Ám Maradonának nincs szüksége efféle védőbeszédre. A döntés ennél sokkal egyszerűbb. „Én vagyok a legnagyobb” – jelentette ki ő maga, és még Pelé sem ellenkezett, hogy nincs igaza.
Az évforduló bűvöletében 2000-ben a sportág nemzetközi szövetsége, a FIFA is kiírta a választást. A szurkolók Maradonára voksoltak, ám a FIFA-nak – talán az argentin zseni botrányokkal tarkított élete miatt – nem tetszett a népakarat. Ezért felkért egy szakemberekből összeállított zsűrit, amely szállította is a kívánatos végeredményt: Pelé az első. A FIFA salamoni döntésként két díjat hirdetett meg: az egyiket a szurkolók, a másikat a szakemberek választottjának. Mondani sem kell, hogy melyiket tekintette mérvadónak. Maradona azonban átlátott a szitán, s megüzente, nem megy el az ünnepségre. A botrányt megelőzendő a FIFA módosított: két egyforma, egyenértékű kitüntetést ad át. Maradona ezt látszólag elfogadta. Megjelent a gálán, mint elsőként szólított átvette a maga szobrocskáját, majd meg sem várva, hogy Pelé is fellépjen mellé, viharos gyorsasággal távozott.
Halálos sértés – gondolnánk. Ehhez képest amikor 2005 augusztusában az isteni Diego önálló beszélgetős műsorával (La Noche del 10 – A tízes éjszakája) jelentkezett az argentin tévében, ki más, mint Pelé volt az első vendége. A két bálvány barátságosan elbeszélgetett egymással, mintha mindig egy csapatban, a lehető legnagyobb egyetértésben játszottak volna, de Maradona azért odaszúrt: a műsort egy rajzfilm színesítette, amelyben a cselszövő figura félreérthetetlenül Pelére hajazott. S a közmondást szem előtt tartva – a suszter maradjon a kaptafánál – ne higgyük, hogy Maradona megbukott tévésként: vendége volt többek között Ronaldo, Zidane, sőt Fidel Castro és Mike Tyson is; A tízes éjszakája egy kivételével minden alkalommal vezette a nézettségi rangsort.
Éppenséggel a FIFA is megorrolhatott volna az udvariatlan gesztusért. Mi több, törleszteni is lett volna alkalma. Amikor tavaly novemberben Argentína váratlan nehézségek után kiharcolta a világbajnoki részvételt, Maradona ezt üvöltötte a kamerába a bírálóinak üzenve: „Szo…nak le, és ezt abba se hagyják!” Ha ezt a jelenlegi edzői karból bárki más engedte volna meg magának, egy évre menthetetlenül eltiltják. Maradona megúszta két hónappal. S a felkészülésből november és január közepe között kiesett két hónapra aligha lehet kenni a Dél-Afrikában elmaradt sikert.
Maradona akit csak lehetett, megbántott. Noha a mai napig élete szerelmeként emlegeti immár elvált feleségét, Claudia Villafanét, mire végre az oltár elé vezette, addigra már nem csupán két lányuk, Dalma Nerea és Giannina Dinorah jött a világra, hanem őket megelőzve törvénytelen fia, Diego Sinagra is. Akit Maradona csak 2004-ben ismert el a sajátjának, amikor elvált Claudiától. Azt gondolhatnánk, felesége, két lánya és fia is haraggal gondol rá a mai napig, de nem. Dalma a csalódások helyett azt hangsúlyozza, szülei elválása óta sokkal békésebb a családi élet, s tényleg, Diego és Claudia azóta is többször mutatkozott közösen, s még az is előfordult, hogy együtt nyaraltak. Giannina aligha ismerkedett volna meg a férjével, egyébként az argentin világbajnoki keretben is helyet kapott Sergio Agüeróval, ha az édesapja nem futballista. Törvénytelen fia, Diego Sinagra pedig 2003-ban Nápolyban beszökött egy golfpályára, ahol éppen Maradona ütögetett, hogy életében először végre személyesen is találkozhasson az édesapjával. Pedig az olasz bíróság már 1993-ben kimondta, hogy Maradona az apa, aki azonban tíz éven át rá sem hederített a fiára.
Apropó, Nápoly! A dél-olasz város klubjában eltöltött évek alatt Maradona euróra átszámítva 13,5 millióval rövidítette meg az olasz adóhatóságot, amely a kamatokkal együtt tavaly már elérte a 37 milliót. Évekkel ezelőtt még arról lehetett híreket hallani, ha Maradona Európába utazik, nyomban letartóztatják, de lám, 2003-ban éppen Nápolyban járt szabadon, 2006-ban végigturnézta a németországi világbajnokságot, s 2008 óta, amikor kinevezték argentin szövetségi kapitánynak, szintén megfordult már a kontinensünkön. Az olaszok olykor kibocsátanak egy közleményt a tartozás aktuális mértékéről, de valószínűleg ők maguk sem veszik komolyan, hogy a követelésüket valaha is behajtják.
Vagy említsük azt, hogy Maradona mint Fidel Castro – bal karjára a kubai diktátor, a jobbra pedig Che Guevarra arcképét tetováltatta –, valamint Hugo Chávez venezuleai elnök lelkes híve több ízben durván és szándékosan megsértette a világ vezető hatalmát, az Egyesült Államokat. 2005-ben George W. Bush amerikai elnök argentínai látogatásakor természetesen „STOP BUSH” feliratú pólóban feszített. Ezt még tét nélküli lázadozásnak minősíthetjük, ám 2007-ben Maradona már kirívóan éles szavakat használt az USA bírálatakor: „Mindent gyűlölök, ami az Egyesült Államokból való.” Ugyanebben az évben, néhány hónap múlva Iránt éltette. Amerika néma maradt, pedig lett volna módja és eszköze a visszacsapásra. Arról már nem is beszélve, hogy a FIFA kínosan ügyel a – látszólagos – politikamentességre, s ha politikai befolyást észlel, szigorúan büntet. Kivéve, ha Maradonáról van szó.
A legsúlyosabb tétel még hátra van. A drog. Már Barcelonában kipróbálta a kábítószert, a nápolyi évek alatt pedig a kokain rabjává vált. Maradona vezérletével a Napoli kétszer (1987, 1990) megnyerte a Serie A-t, kétszer (1988, 1989) második lett, ráadásként 1987-ben az Olasz Kupát, 1989-ben pedig az UEFA-kupát is elhódította. Maradona ragyogott, Itália a lábai előtt hevert, miközben a hős kettős életet élt. Eleinte még takargatták egyre kínosabb kisiklásait, idővel azonban nem lehetett titkolni a drogfüggőségét. Edzéseket, sőt meccseket mulasztott, a klub összesen 70 ezer dollár büntetést szabott ki rá – mindhiába. Még az a gyanú is utolérte, hogy baráti szálak fűzik a Camorrához. 1991-ben megbukott egy doppingvizsgálaton – kokaint mutattak ki a szervezetében –, s tizenöt hónapra eltiltották. De ha nem tiltják el, akkor sem tudott volna játszani, annyira megrongálódott az egészsége. Dicstelenül, megszökve hagyta a háta mögött Nápolyt. Több mint kétévnyi kihagyás után, 1992-ben Sevillában tért vissza, de nem tudta elérni a korábbi formáját. 1993-ban távozott is az andalúz klubtól, s hazatért. 1993-ban a Newell’s Old Boysban hét meccsen lépett pályára, majd újra eltűnt. Az 1994-es vb-n váratlanul mégis csatasorba állt. A kilencvenes évek elejétől folyamatosan túlsúlyos futballista mindenki meglepetésére kicsattanó erőben játszott Görögország ellen, gólt is rúgott, ám a Nigéria elleni találkozó után újabb doppingügy miatt kizárták a világbajnokságról. Ephedrynt mutatott ki a vizsgálat. 2000-ben publikált önéletrajzában (Yo Soy El Diego – Én vagyok Diego) Maradona két változatot is közölt a „lebuktatására”. Az egyik szerint a személyi trénere a Rip Fuel nevű energiaitalt írta elő neki. Az Argentínában gyártott termékkel nem is volt gond, de miután az elfogyott, az edző az USA-ban forgalmazottból vásárolt – az 1994-es világbajnokságot az Egyesült Államokban rendezték –, amely viszont ephedrynt tartalmazott. A másik magyarázat úgy szól, hogy Maradona hallgatólagos megállapodást kötött a FIFA-val, miszerint testsúlya csökkentése céljából használhatja a doppingszert, a nemzetközi szövetségnek ugyanis markenting- és presztízsokokból szüksége volt a zseni jelenlétére
a vb-n.
Akárhogy is történt, Maradona egy évtizeden át nem tudta kiheverni az esetet, s miután végleg felhagyott a futballal, az örvény egyre mélyebbre szippantotta. A kokain mellé alkohol és szivar társult, ezek következményeként előbb csak elhízással, majd keringési zavarokkal is meg kellett küzdenie. Gyomorszűkítő műtétet hajtottak rajta végre, de az is csak átmenetileg segített, hamar visszaszedte a fölös kilókat. Többször életveszélyes, infarktusos állapotban szállították kórházba, a halálhírét is keltették.
A labdarúgópályán kívül tévedések sorozata az élete. Egy földi halandó a bűnei egy százalékát sem élné túl. Ám Diego Armando Maradona a Teremtő kegyeltje. Vagy legalábbis ezt kell sejtenünk. Mint Leonardo da Vinci, Wolfgang Amadeus Mozart vagy éppen a mi Ady Endrénk. Az átlagember elbűvölésére, a teremtés csodájának bizonyítékaként született zseni.
Élete legnagyobb próbatétele azonban még hátra van. Három évvel ezelőtt csodák csodájára talpra állt. 2007 májusában azzal állt a nyilvánosság elé, hogy nem iszik, és két és fél éve nem él kábítószerrel. Mi sem természetesebb, hogy gyakorlatilag edzői múlt híján egy év múlva kinevezték az argentin válogatott szövetségi kapitányának. Önmagához mérten azóta példás életet él. Nyilván Mário Zagallo és Franz Beckenbauer példája lebegett a lelki szemei előtt: hozzájuk hasonlóan ő is játékosként és edzőként is a csúcsra akart érni.
„Ez életem legsúlyosabb veresége, véget ért egy álom. Teljesen kimerült vagyok. Nem tudok mit mondani a folytatásról, először egyeztetnem kell a családommal és a játékosokkal. Szeretném, ha ismét felvirágozna az argentin futball” – fogalmazott őszintén, emberien a németektől elszenvedett kudarc után. Bírálói szerint ez utóbbi kívánságnak az a legfontosabb feltétele, hogy ő maga letűnjön a színről. Nyilván van igazság abban, hogy edzőként még nem kellőképpen képzett és tapasztalt, ám Argentína a korábbi három vb-n Passarellával, Bielsával, Pekermannal, futballprofesszorok egész sorával sem jutott
messzebbre. S Maradonának van egy olyan erénye, mint rajta kívül tényleg csak a legnagyobbaknak. Bálvány, akiért – miként a vb-n is láthattuk – napjaink dédelgetett sztárjai is rajonganak.
Az állhatatos munka, a tudatos építkezés nem a művészek útja. Félő, hogy az éltető cél letűnése után Maradonát a szenvedélybetegségek ismét magával ragadják. S edzői munkássága félkész, torzó marad.
A végállomás még odébb van. Szakrális korban, az ötvenedik életévében az isteni Diego keresztúthoz érkezett.