Karinthy-gyűrű a műfajteremtő fiatalnak

A Magyar Rádió aktuális elnöke, Hárs István által alapított Karinthy-gyűrűt 1975 óta az író születésnapján, június 24-én adják át. A díjat a Rádiókabaréban nyújtott teljesítmény alapján ítélik oda, ami egyrészt igaz, másrészt meg nem annyira. Olyan tehát nem kaphatja meg, akinek nincs rádiós produkciója, mert legalább egyadásnyinak össze kell jönnie, ugyanakkor, bár a humoristák ma osztódással szaporodnak, előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Utóbbról beszélhetünk Sándor György esetében, akit csak 2003-ban sikerült díjazni, és előbbiről a huszonhét és fél esztendős Bödőcs Tibornál. Tehát Sándor György már a nagy öreg volt meggyűrűzése idején, Bödőcs meg a nagy fiatal. A szakértők megegyeznek abban, hogy ő az egyik legnagyobb tehetsége, reménysége a műfajnak. És nem csak Búcsúszentlászló miatt. (A negyedik humor-Woodstockot épp e hétvégén tartották meg.) Aki végighallgatta szombaton a Sinkó Péter által celebrált díjátadást, a kollégák méltatását, vagyis a Karinthy-gyűrű 2010 című műsor első részét a Kossuth rádióban, erről meg is győződhetett.
Ha túljutunk azon, hogy Bödőcs talán még túl fiatal ehhez a díjhoz, hogy meg van neki előlegezve, akkor foglalkozhatunk magával a produktummal. A humorista kétségkívül olykor kócos és korához illően hevülékeny, olykor mellényúl, de új műfajt hozott. Elnevezni nehéz, lényege a kultúrák közötti párbeszéd megteremtése, pontosabban annak hétköznapi humorrá absztrahálása. Mindez Bödőcs szájából jóval szórakoztatóbban hangzik, és figyelemre méltó az a türelem is, amellyel válaszol az állandóan visszatérő újságíró kérdésre: nem bántódnak-e meg a falubeliek, hogy kibeszéli őket? A falusi témakör nem újdonság a kabarészínpadon, csakhogy ennek most és végre egészen megváltozott az értéke. A paraszt és tájnyelve még a legfejlettebb és legtudatosabb munkás-paraszt uralom idején is szinonimája volt a bunkóságnak. Jelezte, hogy a munkás, bár közösen volt kénytelen uralkodni vele, lenézi a partnert. Bödőcs meg jött, és az egészet a fejéről a talpára állította. Akár beszél éppen Búcsúszentlászlóról, akár nem, az akkor is ott van a mondatai mögött. Persze nem Ludas Matyi-féle, aki legyőzni jött a nagyvárosi uraságot, megmutatni a vidéki virtust, mivel időközben maga is urbanizálódott, megszokta a nagyvárosi forgalmat és stílust. Tekintsük inkább mediátornak.
A legnagyobb tévedés azonban mégiscsak az lenne, ha életműelemzést kezdenénk készíteni egy huszonéves fiatalemberről, és nem arról beszélnénk, ami rá a legjellemzőbb és vele kapcsolatban a legfontosabb: Bödőcsnek nagyon jó történetei vannak. A humorista tehetsége meg épp az, hogy abban, amit mi is nap mint nap látunk, ő meglátja, megtalálja a humort. A jó humorista a jó humort. A jó humorban pedig ott van a szeretet. Az indulatos, gyűlölködő humor mindig rossz. Bödőcs meg a maga huszonhét évével magához öleli Búcsúszentlászlót, és vele Magyarországot. Még ha nem is tud róla.
(Karinthy-gyűrű 2010, 1. rész, MR1-Kossuth rádió.)