Jó hírek jönnek. Az Európai Parlament határozatban rögzítette, hogy a földművelőknek járó kifizetéseket 2013 után sem lehet csökkenteni. Az meg még jobb, hogy hamarosan nem lehet majd szórakozni a termőfölddel nálunk sem, legalábbis tíz kilométeres körön kívül. Ehhez jön még a részben szabad pálinkafőzés joga, amire persze kitört a bögrecsárdákban vakuló polgárokat vizionáló hiszti, pedig csak az lesz, hogy tizenötezer forint alatt is hozzá lehet majd jutni egy üveg megfelelő nedűhöz, ami jó jöhet télvíz idején. Valamint egy újabb szegmensből tűnik el a mutyi, a sumákolás és az állandó büntetgetés, ami miatt gyakran úgy éreztük, hogy ebben az országban már levegőt venni is művészet.
Üdítő jelenség, ha kormányzat és civilek egyfelé lapátolnak, vagy ahogy Lao-Ce írja Az út és erény könyvében: ha a nép nem fél a hatalomtól, a hatalom akkor tökéletes, ne szorítsátok ki hajlékaiból, ne rontsátok meg az életet. Számtalanszor megírtuk már az Ökoterroir hasábjain is, hogy az igazán fenntartható fejlődés a visszafejlődés. Lokális hozzáállás, helyben, magunk és szomszédaink által megtermelt élelmiszerek fogyasztása, a háztáji rehabilitálása, a fiatalok felvilágosítása, hogy a kertet művelni nem gáz, gyorsétteremben kapható boldogtalan állatot gumiarábikummal leöblíteni viszont igen. És már nem is trendi, mert megfordul a világ. Az új kormánynak nagyjából két hete van, hogy benyújtsa álláspontját az Európai Bizottságnak az agrárium jövőjével kapcsolatban. Éppen jókor jött tehát az a javaslatcsomag, amelyet ötvenkét civil szervezet, köztük a Magyar Biokultúra-szövetség, a Védegylet, a Magyar Természetvédők Szövetsége tett le nemrég az asztalra. A korszakalkotónak nevezhető dokumentum hívó szavai a következők: a családi gazdaságok erősítése, a nagyüzemi termelés visszaszorítása, helyi termelés, feldolgozás, értékesítés, környezetbarát termelési formák, az állami támogatások átcsoportosítása, a természeti erőforrások megőrzése és gyarapítása, népességmegtartó fejlesztések, klímavédelem, élelmiszer-biztonság. Zene füleimnek. Így, ahogy van, lehet vinni Brüszszelbe, kóstolónak. A végén még megérjük, hogy szégyen lesz kivágni a szőlőt, újra törzsi ünnep lesz a disznótor, már-már feledésbe merülő illatok bukkannak fel újra, és vidám szellő fütyörész az elhagyott bevásárlóközpontokban.
origo.hu
Melyik szó hiányzik a legismertebb közmondásokból? Csak keveseknek sikerül hibátlanul kitölteni!
