A múlt héten azt írta az újság, hogy „az AVH nemzetbiztonsági kockázatra bukkant”. Hitetlenkedve néztem az ujjaim közt gyűrődő lap keltezését, s láttam: nem a padlás porában talált, a kortól megviselt Szabad Nép tudósítása számol be arról, hogy Rajknak befellegzett.
Csupán néhány hetes a döbbenetet kiváltó hír előzménye: más nevet kapott a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH). Az új Alkotmányvédelmi Hivatal titulusa egyébként rövidítés nélkül is meglehetősen bizarr képzettársításokat idézhet elő az érzékenyebb idegzetű emberekben, még ha sejtik is, hogy mintája a német testvérhivatal, a Bundesamt für Verfassungsschutz lehetett.
Hogy a rövidítés mellékzöngéjéről ne is beszéljünk. Bár nem sorolhatjuk a legszebb magyar kifejezések közé, mégis kellemesebb azt hallani, hogy jönnek az NBH-sok, mint azt: itt vannak az AVH-sok! Persze hogy nem a magyar jogállam titkos szolgái jutnak eszébe az embernek, hanem azok a régi kék parolis legények, akik gyilkosságban, emberkínzásban, a testi-lelki szadizmus kifinomult formáinak gyakorlásában méltó párjai voltak a XX. század többi hasonló elnyomó terrorszervezetének. Feltételezhetően ugyanígy érezhetnének példának okáért a románok, ha a haladó hagyományok szellemében sziguráncának vagy szekunak, illetve a németek, ha Stasinak, horribile dictu, baloldali berlini kormány esetén, Gestapónak neveznék titkosszolgálatukat.
Az AVH rövidítés ízléstelensége elsősorban az egykori Államvédelmi Hatóság áldozatait sértheti. Méltatlan ugyanakkor a demokratikus államhoz, méltatlan az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársaihoz, de méltatlan a négy évvel ezelőtti rendőrattak meghurcoltjaihoz is.
origo.hu
Országgyűlés: megvannak az új alkotmánybírók, kilépünk a Nemzetközi Büntetőbíróságból
