Megszorítások cárja

A két Dominique támad: az egyik balról, a másik jobbról próbálja meg kikezdeni a népszerűsége mélypontján lévő francia elnököt. Valószínűleg Strauss-Kahn is beleszól majd az elnökválasztási harcba, míg De Villepinnek egy cél lebeg a szeme előtt: megakadályozni Sarkozyt az újrázásban.

Pósa Tibor
2010. 07. 12. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A köztársaság árvái
„Milyen Villepin-hírről beszél? Nem inkább Anelkára gondolt, aki ma tért vissza Dél-Afrikából?” – ironizál egy jobbközép képviselő egy újságírónak, aki a Szolidáris Köztársaság politikai mozgalom megalakulásáról akart tudakozódni felőle. Ez a hozzáállás jellemző volt az UMP, a francia kormánypárt tagjaira:nem veszünk tudomást arról, hogy megjelent a jobboldali politikai palettán egy újabb erő. Dominique de Villepin, Jacques Chirac volt elnök exkormányfője június közepén többezernyi híve előtt bejelentette a Szolidáris Köztársaság politikai mozgalom megalakulását. A volt miniszterelnök jobbról kínál alternatívát azoknak, akik egyre nagyobb számban csalatkoznak Nicolas Sarkozy politikájában. A mozgalom célja Sarkozy-ellenes jobboldali pólus létrehozása a 2012-es elnökválasztásra.
Fél év telt el azóta, hogy De Villepint a Clearstream-per – amely egyértelműen a jelenlegi elnök bosszúhadjárata a volt kormányfő ellen – egyik vádlottjaként első fokon felmentették, akkor először beszélt esetleges politikai céljairól. (A Clearstream-ügyben a vád szerint Nicolas Sarkozy ellen próbáltak meg olyan hamis bizonyítékokat kreálni, amely befeketítette volna őt. A másodfokú tárgyalásra legalább egy évet kell várni.) „Hát nem szakasztott De Gaulle?!” – idézte a tömegben egy Villepin-rajongó hölgy felkiáltását a Le Figaro francia napilap újságírója. A termetét tekintve az. Sőt történelmi tényekkel alátámasztott, veretes beszéde is hasonlított a tábornokéra. A több mint egyórás felszólalásban sorra vette a Nicolas Sarkozy-féle politika hibáit, de nem vette szájára az elnök nevét.
Villepin szerint melyek ezek a hibák? A francia gazdasági és társadalmi rendszer kifullad. Miközben nő a harag a válság okozói ellen, és a felelősök teletömik a zsebüket, Franciaország, csakúgy, mint a többi európai állam, behódol a tőzsdének – állította a volt miniszterelnök. Elhibázottnak nevezte a kormány nemzetazonosság-kutató programját, amely újabb megosztottsághoz vezetett, valamint a taktikai célokból alkalmazott nyitási politikát. Akik a köztársaság árváinak érzik magukat, csatlakozzanak hozzánk! – szólt Villepin felhívása.
Dominique de Villepin arról viszont nem szólt, hogy milyen érdemeket tulajdonít magának kormányzati idejéből. De van itt más probléma is: a támogatóként megjelent hívők jó része UMP-tag. Vajon hányan vállalják a nyílt szembenállást kenyéradó gazdájukkal? És itt vannak a piszkos anyagiak. Egy klubot úgy-ahogy el lehet vezetni jelentős bevétel nélkül. Ám egy politikai pártnak, amely jelöltjével az Élysée-t pályázza meg, legalább húszmillió eurót kellene tartania a zsebében.
Ennek ellenére a gyors felmérések szerint a szavazók hét százaléka támogatja Villepin kísérletét. Sarkozy jobboldali támogatói táborából bármilyen kis részt lecsípni, az lenne az igazi öröm. Arról nem is szólva, hogy ez a legfájóbb pontján sebezné meg Nicolas Sarkozyt.


Franciaországban a közeljövőben hat könyv jelenik meg Dominique Strauss-Kahnról, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójáról. Ez a hatalmas érdeklődés, amelyet személye iránt táplálnak, bizonyára jót tesz az egykori szocialista gazdasági miniszter amúgy sem csekély önbecsülésének. Sőt egyenesen kívánatos, ha a 2012-es elnökválasztáson meg akarja méretni magát legfőbb „jóakarójával”, Nicolas Sarkozyvel szemben.
Franciaországban az utóbbi hónapokban szinte a vízcsapból is Dominique Strauss-Kahn folyt. Tévéműsorokban szerepelt, különböző sajtótermékeknek adott interjút, vagy épp róla készítettek elemzést, természetesen címlapfotóval. A soha nem látott érdeklődés mögött egy kérdés húzódik meg: vajon az IMF-vezér jövőre lemond-e washingtoni megbízatásáról, hogy elindulhasson a 2012-es francia elnökválasztáson? Strauss-Kahn még elegánsan lebegteti a választ, nem mond se igent, se nemet, de visszasasszézása a hazai politikai életbe már sejteti döntését.
Ám az érdeklődést lehet fokozni. Ez az, amihez nagyon ért az a négyfős francia média-tanácsadó csapat, amelyik az országban az egyik legjobb, és most Strauss-Kahn mellett dolgozik. A májusi visszatérés megkoreografált volt, jelezte: itt vagyok, velem is számolnotok kell. Mindez jól megtámogatva a közvélemény-kutatási adatokkal. Az IMF vezérigazgatója a baloldali szavazók kedvence, a népszerűségi listákon utcahosszal előzi meg a Szocialista Párt vezetőjét, Martine Aubryt. A válaszadók több mint hatvan százaléka olyan államférfit lát benne, aki a világban méltó módon képviselné Franciaországot. Sőt, ha ma lenne az elnökválasztás, a mutatók alapján le is győzné Sarkozyt, a jelenlegi államfőt.
De ki is ez a Strauss-Kahn? A zsidó származású politikus számtalan diplomát halmozott fel a közgazdaságtan terén. A szocialisták derékhadához, a nagy „öregek” gárdájához tartozik, jól ismert szereplője volt már a mitterrand-i években is a francia politikának. Volt ipari miniszter a kilencvenes évek elején, majd Lionel Jospin miniszterelnöksége alatt, 1997-től két évig töltötte be a gazdaságirányítói posztot. Amikor három éve Sarkozy lett az elnök, még mesterinek látszó – egyesek szerint sátáni – tervet eszelt ki. A valutaalap megüresedő posztjára javasolta egyik legfőbb ellenfelét, így a baloldali nyitás politikáját is kipipálhatja, és egy hiteles vetélytárssal kevesebb lesz, aki gondot okozhatna 2012-es újraválasztásában.
Ráadásul ez a washingtoni megbízatás több mint munkahely, az IMF-tisztség súlyt ad annak az országnak, amelyből a vezérigazgató származik. Dominique Strauss-Kahn egyértelműen alkalmas erre a posztra: kiválóan beszél angolul, közgazdasági és közigazgatási gyakorlata van. És az egójának is jót tett, hogy Washingtonban – még az amerikai elnököt is megelőzve – ő lett évi ötszázezer dolláros fizetéssel a legjobban fizetett köztisztviselő.
Ez aztán tényleg olyan „üzlet”, amelyen mindenki nyer! – legalábbis ezt sugallhatta a döntést követően eltelt egy év Sarkozynek. Aztán beköszöntött egy olyan korszak, amelyet senki sem láthatott előre. A nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság kezelésében megnőtt a valutaalap szerepe, benne vezetőjének megítélése is. Nem túlzás azt állítani, hogy az IMF vezérigazgatója előtt bármely ajtó feltárul. Nyilván ez a testhezálló szerep sugallja a közvélemény számára, hogy Strauss-Kahn államférfiúi tulajdonságokat birtokol.
De milyen gazdaságpolitikát követ, hogy ráakasztották a megszorítások felkent cárja gúnynevet? Hát ez attól függ – állapítják meg az elemzők. Gazdasági miniszter korában aligha tett meg mindent, hogy Franciaországban ne nőjön az adósság. Most a görög válság kezelésére leerőlteti a görögök torkán a neoliberális gyógymódot: megszorítás, elvonás, elbocsátás. Mégpedig könyörtelenül. És az euró megmentése érdekében jönnek sorban az eladósodottság mértékében vetélkedő országok: Portugália, Írország, Spanyolország, Olaszország. Lassan már az egész Európai Unió fogyókúrán lesz. Ez lenne a híres baloldali politika, amelyet a válság idején kell képviselni? – teszik fel a kérdést főként a francia baloldalon.
Dominique elvtárs! – képzeljük el, hogy ezt kiáltja felé valamelyik baloldali harcostársa. Az IMF vezérigazgatója lenne a legjobban meglepve, tekingetne jobbra-balra, hogy az illető kinek címezte a megszólítást. Ő nem elvtárs. Ő igazi kaviárszocialista, mint annyi vezető személyiség a saját francia pártjában. Már rég maga alá gyűrte a pragmatizmusa az egyszer talán vallott baloldali elveket.
A legjobb éttermekben eszik, a legjobb üzletekből öltözködik, köze sincs a köznép napi gondjaihoz. Kissé hedonista – állapította meg róla finoman a francia L’Express magazin. Felesége az az Anne Sinclair, aki a nyolcvanas-kilencvenes években a francia TF1 csatorna heti politikai magazinműsorát vezette. Sztárok ők, nem elvtársak. Strauss-Kahn a megfoghatatlan nemzetközi pénzvilág végrehajtója. Kíméletlenül alkalmazza és megköveteli azokat a szabályokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy a befektetők nyugodtan aludjanak.
Ami Sarkozyt különösen nyugtalanítja, az az, hogy riválisa számos jobboldali szavazónak is rokonszenves. A Le Parisien francia napilap egyik újságírója fejtette meg ezt a talányt: hiszen a köztársasági elnök és a valutaalap vezetője csereszabatosak. A legjobb szabású öltönyeikben Párizs legelőkelőbb vendéglőibe járnak, talpnyalókkal körülvéve. Feleségük is híresség: az egyik a média világának volt üdvöskéje, a másik a szórakoztatóipar terméke.
A politikusok mondanivalója is hasonló, szinte azonos dolgokat képviselnek. Sarkozy nem potyára érezte veszélyesnek a szocialistát, hiszen mintha saját magával kellene megküzdenie. Ráadásul Strauss-Kahnból sugárzik a visszafogott nyugalom, idősebb korának tapasztalata. Nyoma sincs benne a lázas sietségnek, amely annyira jellemzi a mostani elnököt.
Oly sok hiábavaló belharc után – a szocialisták vezetésével – a márciusi regionális választásokon sikerült végre egységbe kovácsolni a francia baloldalt. Ha ezt az állapotot megőriznék, akkor a francia elnökválasztásnak eséllyel tekinthetnének elébe. Mindennek létrehozója Lille polgármestere, az 59 esztendős Martine Aubry, Jacques Delors volt európai vezető lánya, aki szintén volt – szociális – miniszter a Jospin-kormányban. Ha Strauss-Kahn népszerűségének tudatában vállalja a 2012-es megméretést, ahhoz előbb le kell győznie a tőle ugyancsak balra álló Aubryt.
Bár a baloldalon az „európai zöldek” örömmel fogadták a bankvezér esetleges jelölését, a kisebb pártok – a kommunisták, radikálisok – hallani sem akarnak róla. A Szocialista Pártban sem teljes az öröm Dominique Strauss-Kahn felbukkanása láttán. Megosztó, nem egyesítő politikus. Ám ha a szocialisták fenn akarják tartani maguknak a siker esélyét, be kell látniuk: nincs más választásuk, Strauss-Kahnt kell támogatniuk.
Mindenesetre ma még nem kell állást foglalniuk. Esetleges jelöltjük megbízatása a valutaalap élén 2012 októberében jár le. Ha indulni akar az elnökválasztáson, akkor meg kell méretnie magát a szocialista előválasztáson. Ez azt jelenti, hogy ha beszáll a francia belpolitikai küzdelembe, legkésőbb egy év múlva be kell jelentenie távozását a nemzetközi intézmény éléről.
A hírek szerint a három jelentős befolyással bíró szocialista politikus – Aubry, Strauss-Kahn és Royal – között a háttérben megszületett a megnemtámadási szerződés. Nem gyepálják egymást a közvélemény előtt, míg a valutaalap vezetője hivatalosan nem dönt az indulásáról az elnökválasztáson.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.